Csillapodik a Naprendszer legnagyobb vihara

Voyager 2 image of Great Red Spot and the south equatoril belt

Naprendszerünk legnagyobb bolygójának felszínén több száz éve tombol a Nagy Vörös Folt elnevezésű óriásvihar, amely korábban akkora méretű volt, hogy Földünk háromszor is elfért volna benne. Az elmúlt évek megfigyelései szerint azonban a mérete folyamatosan zsugorodik, és 2014-ben már csak töredéke az egykorinak. A jelenség okát jelenleg is kutatják.

A Nagy Vörös Folt (Great Red Spot, röviden GRS) a Jupiter bolygón megfigyelhető, hatalmas – korábban a Földnél háromszor nagyobb – kiterjedésű, ellipszis alakú, nagynyomású anticiklon.

A folt már körülbelül 300 éve ismert jelenség, de az első tudományos megfigyelést és leírást csak 1831-ben készítették róla. A megfigyelések szerint mérete az 1930-as évektől folyamatosan csökken, a Hubble-űrtávcső legújabb, 2014-es megfigyelése szerint az átmérője minden eddiginél kisebbre, 16 400 kilométerre zsugorodott.

A Nagy Vörös Folt (GRS) 2014-es felvétele Forrás: Hubblesite

A változás mértéke rendkívül látványos, ugyanis a 19. század végén a GRS átmérője még 41 000 kilométer volt (Földünk átmérője 12 756 kilométer). A NASA Voyager-1 és Voyager-2 űrszondái 1979-ben a gázóriás tanulmányozása során megállapították, hogy a folt átmérője 23 335 kilométerre csökkent. A későbbi, 1995 és 2014 közötti méretcsökkenést a Hubble felvételei kiválóan szemléltetik (lásd az alábbi ábrán).

A Nagy Vörös Folt (GRS) méretének változásai 1995 és 2014 között a Hubble felvételein Forrás: Hubblesite

2012-től a GRS méretcsökkenése jelentősen felgyorsult, évente 928 kilométert veszít "derékbőségéből". Nem csupán mérete, de formája is változik: ovális alakja egyre inkább körszerű lesz.

Egyelőre nem ismert, mi okozza a változást. Amy Simon, a NASA Goddard Space Flight Center munkatársa szerint a zsugorodás egyik oka az lehet, hogy az anticiklont kisebb örvények táplálják. A kutató úgy véli, hogy ezek az apró örvények a GRS belső dinamikájában és energiájában olyan változásokat okozhatnak, ami a folt nagyságának csökkenéséhez vezethet. A jelenséggel kapcsolatban jelenleg is folynak a kutatások.

A Jupiter és a Nagy Vörös Folt a sci-fi egyik klasszikusában, Arthur C. Clarke Űrodüsszeia-trilógiájában is felbukkan. A második rész végén elhalványul, majd eltűnik a Nagy Vörös Folt, amikor az idegen civilizáció a Jupitert csillaggá alakítja át.

A Jupiter és az évszázados vihar

A Jupiter a Naptól számítva az ötödik bolygó, és messze a legnagyobb planéta a Naprendszerben. Tömege 2,5-szerese az összes többi bolygó együttes tömegének. A Jupitert és a többi óriásbolygót (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) Jupiter-típusú vagy külső bolygóknak nevezik. A Jupiter Naptól mért távolsága 5,2 csillagászati egység, azaz 778 millió kilométer (1 csillagászati egység a Nap és a Föld átlagos távolságának felel meg, ami kerekítve 150 millió kilométer).

A Jupiter átmérője 142 984 kilométer. A bolygó egyik legérdekesebb légköri formációja a Nagy Vörös Folt, amely amatőrtávcsövekkel is jól megfigyelhető alakzat. A folt a bolygó déli féltekéjén, a déli szélesség 20. foka körül található, keringési periódusa nagyjából hét nap. Kialakulásának okai a csillagászok szerint valószínűleg az ellentétes irányú (kelet–nyugati ) áramlások által keltett örvények lehetnek.