Egy hajósinas süllyesztette el a Santa Maríát

2014.05.18. 16:30

Kolumbusz legnagyobb hajója, a most megtalált Santa María nagyjából olyan hosszú volt, mint a Dunán sétahajóként működő Hapci, a másik kettő, a Pinta és a Niña pedig majdnem harmadával volt kisebb a vezérhajónál. Ezzel a három, mai szemmel nézve parányinak tűnő hajóval vágott neki Kolumbusz 1492 augusztusában az ismeretlennek, hogy nyugat felé hajózva érje el Ázsiát. Nem sejtette, hogy az expedíció során másik két hajóját elveszítve egyedül marad a legkisebb hajó, a Niña fedélzetén.

A napokban jelentették be, hogy megtalálták a 25 méter hosszú Santa María maradványait Haiti északi partjai előtt. A felfedező, Barry Clifford búvárrégész azzal vált ismertté, hogy 1984-ben ő bukkant rá a Whydah nevű, 1717-ben elsüllyedt kalózhajóra, annak teljes rakományával. Clifford azóta több programon dolgozik, ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria felkutatása, amely 1492. december 25-én süllyedt el Haiti északi partjainál. Mi történt előtte és utána?

Már tízévesen hajózott

Kolumbusz Krisfóf – vagy ahogy szülőhazájában, Genovában nevezték: Cristoforo Colombo – életének korai szakaszáról keveset tudunk. A takácsmester fiaként 1451-ben megszülető ifjú állítólag 10 éves korában járt először a tengeren. Különböző genovai kereskedőházak alkalmazottjaként bejárta az ismert világot, talán még Izlandra is eljutott. Ekkor szerezte a későbbi expedíciói során fölhasznált nagy tapasztalatait is: korának egyik legnagyobb navigátora volt, aki egyrészt jól ismerte a helymeghatározás módszereit, másrészt kiváló természetes ösztönei voltak a tengerhez és a navigáláshoz. Hajónaplójának elegáns és választékos stílusa arról tanúskodik, hogy a humán tudományokban is nagy tájékozottságra tett szert.

Kolumbusz KristófForrás: Sebastiano del Piombo

1477-ben több genovai kereskedőház képviselőjeként Lisszabonban telepedett meg. Ezekre az évekre tehető a nyugati irányú utazás ötletének kialakulása is. Portugália a 15. században Tengerész Henrik herceg révén a tengeri utazások és fölfedezések egyik központja volt. A portugálok fő célja az Ázsiába vezető hajózási útvonal felkutatása volt, ők Afrika megkerülésével kívántak eljutni Indiába, aztán Japánba. A 15. század második felében indított útjaik sikerrel kecsegtettek.

Kolumbusz azonban másról ábrándozott: a Föld méretéről és alakjáról folytatott korabeli tudományos kutatások alapján arra jutott, hogy ha nyugat felé indul el, sokkal rövidebb úton juthat el Indiába és Kínába. Kereskedelmi feladatai mellett minden idejét ennek a kérdésnek szentelte. 1484-ben az uralkodó elé terjesztette terveit, amelyek szerint mindössze 5000 kilométer választja el Európa nyugati partjait Ázsia legkeletibb részeitől. A valóságban ez a távolság 20 ezer kilométer, amit Kolumbusz nem lett volna képes parányi lélekvesztőivel megtenni.

A genovai hajós terve vonzó volt: útvonala jóval rövidebb hajóutat jelentett volna Ázsiába, mint a portugálok által kutatott afrikai út. Az uralkodó egy bizottság tagjai elé terjesztette Kolumbusz terveit, akik azonban nem javasolták megvalósítását. Érvelésük szerint a Föld kerülete a valóságban jóval nagyobb, és Ázsia Európától jóval messzebb van, mint Kolumbusz gondolta. Ma már tudjuk, hogy a portugál király szakértőinek volt igaza. Az uralkodó így elutasította Kolumbusz javaslatát. Ennek az is oka volt, hogy nem kívánta megosztani a kutatásra szánt pénzügyi forrásokat, és minden pénzt az afrikai út föltárására kívánt fordítani.

Kolumbusz Genovában és Velencében is próbálkozott, ám ott is elutasították tervét. Végül a spanyol uralkodópárhoz, Aragóniai Ferdinándhoz és Kasztíliai Izabellához fordult, ám furcsa tervét itt sem fogadták nagy lelkesedéssel. Kolumbusz már el is határozta, hogy elhagyja Spanyolországot, és Franciaországban próbál szerencsét. Útközben Palos kikötője mellett egy kolostorban szállt meg, ahol sikerült meggyőznie elképzeléseiről a kolostor apátját, aki jó kapcsolatban állt Izabella királynéval. A szerzetes gyorsan levelet írt a királynénak, és a biztató válasz sem késett soká: arra kérték Kolumbuszt, maradjon még, hamarosan kedvező döntés születik.

1492-ben a spanyolok az utolsó arab hódítókat is kiűzték az Ibériai-félszigetről, így figyelmük végképp riválisaik, például a portugálok felé fordult. Kolumbusz kockázatos vállalkozásának sikere nagy előnyt ígért a tengeri hatalmak versenyében, így 1492. április 17-én szerződést írtak alá vele: a spanyol korona támogatja az expedíciót, Kolumbusz pedig minden általa fölfedezett terület alkirálya lesz, ráadásul tengernagyi kinevezést is kap. A szerződés neki ígérte a területek anyagi hasznának 10 százalékát is. A királyi pár a fölfedezések után nagy nehézségek árán tudott csak kihátrálni a szerződésből.

Átkelni az óceánon

Palos kikötőjében négy hónap alatt szerelték föl az expedíciót. A kikötőben először akkora ellenállás fogadta a furcsa tervet, hogy a hadseregnek is közbe kellett avatkozni. Nehezen találtak jelentkezőket a hajóútra, így Kolumbusz három hajójának összesen 120 főnyi legénységéből csak 70 fő volt hivatásos tengerész, a többiek között nagy számban akadtak kincsvadászok, kegyelemben reménykedő elítélt bűnözők, tönkrement kereskedők és egyéb kalandorok. A vállalkozás finanszírozásában Kolumbusz is részt vett, ő maga is résztulajdonos volt a 25 méter hosszúságúra becsült Santa Maríában. Ennek a hajónak ő maga volt a kapitánya is, a mindössze 18 méter hosszú Pinta és a még kisebb, 15 méter hosszú, 24 embert szállító Niña parancsnokai pedig a Pinzón-fivérek voltak.

A Santa Maria másolataForrás: AFP/Cristina Quicler

Palos kikötőjéből 1492. augusztus 3-án hajnalban futott ki a három hajóból álló kis flotta. Augusztus 6-án baleset történt: eltört a Pinta kormánylapátja, ezért egy hónapot kellett vesztegelniük a Kanári-szigeteken. Szeptember 6-án indultak útnak ismét, és ezúttal már valóban az ismeretlen várta őket.

Az utazás eseményeinek legfőbb forrása Kolumbusz hajónaplója. Ebben beszámol arról, hogy meghamisította a megtett útra vonatkozó adatokat, nehogy aggodalom bontakozzon ki a tengerészek körében a megtett távolság miatt. Rendszeresen mintegy harmadával kevesebbre becsülte a megtett távolságot.

Október elejére már nagyon feszültté vált a hangulat a hajókon. A legénység zúgolódott: attól féltek, hogy olyan távolságra távolodnak el kiindulási pontjuktól, ahonnan már nincs visszatérés. Voltak reménykeltő jelek is: a vízben szárazföldről származó ágakat, sőt egy valószínűleg emberi kéz által megmunkált botot is találtak. Mindenki a láthatárt figyelte: végül aztán 1492. október 11-én éjjel a Pinta őrszeme, egy Rodrigo de Triana nevű tengerész pillantotta meg a földet. Jellemző, hogy Kolumbusz nem fizette ki Rodrigónak a földet elsőként megpillantó hajósnak járó jutalmat, mert azt állította, hogy már ő maga is látta a fényeket több órával korábban.

Az első három hónap az Újvilágban

Másnap reggel a három hajó kapitánya partra szállt a szigeten, amit a tengernagy San Salvadornak nevezett el. Valószínűleg a Bahama-szigetek egyik tagjáról lehet szó, noha pontosan nem azonosítható, melyik földdarabot érte először európai láb a térségben. A királyi zászló kitűzésével a spanyol korona birtokába vették a földdarabot. (Erre egyébként csak nem keresztény uralkodó által birtokolt föld esetében kerülhetett sor, hiszen ezekre a területekre az európaiak gazdátlan földként tekintettek.)

Kolumbusz meggyőződése volt, hogy elérte Ázsia keleti partjait. A sziget lakóinak életmódja, megjelenése azonban nem erősítette ezt a véleményt, hiszen nem a tengernagy által várt fejlett civilizáció képviselői voltak. A szigetlakók lényegében a kőkorszak szintjén éltek, Kolumbusz szelíd, jóravaló, ám egyszerű lelkű embereknek írja le őket. Az aranyra és nagy felfedezésekre vágyó expedíció így tovább folytatta útját a szigetvilágban, hogy megtalálják Kínát, Japánt vagy a mesés Nagy Kán országát. Kolumbusz a spanyol uralkodótól még levelet is vitt magával ezen országok uralkodói számára.

Kolumbusz partra száll az ÚjvilágbanForrás: Library Of Congress

Az Újvilágban töltött hónapokban fejlett civilizációt és nagyobb mennyiségű aranyat nem találtak, Kolumbusz viszont elragadtatással írt a táj természeti szépségeiről. Hajónaplójában olvasható a dohány első említése is. Leírja, hogy a kiszárított leveleket meggyújtják, elszívják, és ettől kellemesen bódult állapotba kerülnek a helyi lakosok. Kolumbusz héber-arab tolmácsa, Rodrigo de Jerez rá is kapott az élvezetre: ő volt az első európai dohányos. A dohány mellett több olyan terményt is találtak, ami később nagy hasznot hajtott: európai ember ekkor látott például először krumplit és paprikát.

A mai Kuba és Hispaniola (Haiti) vidékén hajózó flotta emberveszteség nélkül szelte át az óceánt. A gyönyörű, paradicsomi szépségű szigetek között hajózva sem fenyegette őket veszély a külvilág részéről: a lényegesen fejletlenebb őslakók nem voltak igazi ellenfelei a spanyoloknak, így vagy kedvesen fogadták őket, vagy egyszerűen elhagyták falvaikat, ahogy ez Kubában is történt. A legnagyobb veszélyt Kolumbusz flottájára ők maguk jelentették: a Pinta november 22-én Kolumbusz engedélye nélkül elszakadt a másik két hajótól, önálló kincsvadász-expedícióra indult, és csak január 6-án tért vissza Kolumbuszhoz. Pinzón kapitány magyarázkodását, amely szerint a hajó „elsodródott”, Kolumbusz nagy gyanakvással fogadta.

Januárban a flotta már csak két hajóból állt, mert a Santa María karácsony estéjén megsemmisült. A Haiti partjai mellett hajózó flotta tagjai vélhetően nagy karácsonyi ünnepséget rendeztek, és december 25-én este 11 körül már mindenki – Kolumbusz is - aludt. A hajó kormányosa is nyugovóra tért, mert úgy vélte, hogy a teljes szélcsendben és a nyugodt tengeren nem történhet baj. A kormányt egy tapasztalatlan hajósinasra bízta, aki nem vette észre a tenger morajlásának változását, mielőtt a tenger árja a Santa Maríát egy zátonyra sodorta. A hajó fölfutott a homokpadra, és hamarosan oldalra dőlt, így menthetetlenné vált.

Másnap a közeli sziget lakóinak fejedelme – akivel Kolumbusz korábban barátságba került – segédkezett kenukkal kimenteni a hajó rakományát. Kolumbusz elégedetten számolt be arról, hogy mindent sikerült kihozni a hajóról. Hajónaplójában később arról számolt be, hogy isteni szerencse volt a hajótörés, hiszen a közelben ideális helyet talált az első európai település megalapítására. Más választása nem is volt: a Pinta távozása után a parányi Niña maradt egyetlen hajója, ami egyszerűen kicsi volt ahhoz, hogy valamennyi emberét hazavigye. 39 főt hagyott hátra Kolumbusz a telepen, amit részben a Santa María maradványaiból építettek. Tervei szerint egy erődöt is emeltek a kiváló kikötő mellett.

Január 6-án aztán újra csatlakozott a Niñához a Pinta. A két hajó január 13-án állt meg utoljára az Újvilágban. Hazafelé vezető útjuk során a hajók egy viharban elsodródtak egymástól, a Niñát a tomboló elemek a rivális Portugáliába hajtották, ahová március 4-én érkezett meg. A portugál király megengedte nekik, hogy megpihenjenek a kikötőben. Érdekesség, hogy a kikötőt védő egyik hajó főtisztje az a Bartolomeu Dias volt, aki 1488-ban először kerülte meg a Jóreménység-fokot. Kolumbusz találkozott is Diasszal, noha nem éppen békés hangulatban, hiszen Dias a portugál, Kolumbusz meg a spanyol koronát képviselte. A találkozást követően Kolumbusz hazatért Palos kikötőjébe, ahonnan szárazföldi úton ment a spanyol uralkodópár elé. Valóságos diadalmenet volt, noha a kortársak közül senki nem sejthette, hogy a spanyol világbirodalom születésének és egy teljesen új korszak kezdetének tanúi. Kolumbusz pedig meg volt győződve róla, hogy sikerült Ázsiába eljutnia.