Csak a sós ízt érzik a bálnák

Vágólapra másolva!
Az ízek érzékelése nem pusztán élvezeti célokat szolgál, ugyanis megvédheti az állatokat a kellemetlen ízű mérgező anyagoktól. Egy új tanulmány szerint azonban a cetek – bálnák és delfinek – nem rendelkeznek az ízérzékelés képességével. Ez a hiányosság egyedivé teszi őket az emlősök között.  
Vágólapra másolva!

Az öt alapíz az édes, a sós, a keserű, a savanyú és az umami (japán szó, jelentése húsos, erős, csípős). Ezeket az ízeket az ízlelőbimbókon elhelyezkedő ízérzékelő receptorok ismerik fel. Ezeknek a receptoroknak a működését természetesen gének szabályozzák. A kínai Wuhan Egyetem új kutatása szerint azonban a ceteknél (Cetacea) ezeknek a géneknek a többsége nem működik.

A Genome Biology and Evolution című lapban publikált tanulmányban a kutatók a cetek rendjébe tartozó két alrend – sziláscetek (Mysticeti) és fogascetek (Odontoceti) – tizenöt fajának genomját térképezték fel. A vizsgált fajok között olyan jól ismertek találhatók, mint a sziláscetek közé tartozó grönlandi bálna (Balaena mysticetus), vagy a fogascetek közé sorolható palackorrú delfin (Tursiops truncatus).

A kutatás megállapította, hogy a cetek ízérzékelő génjei visszafordíthatatlan károsodásokat szenvedtek mutációk hatására. A gének a szervezet működését és növekedését befolyásoló fehérjék szabályozásához és előállításához szükséges információkat tartalmazzák. A genetikai kódban bekövetkező hiba miatt azonban a gén inaktívvá válhat, a fehérjetermelés megszűnhet, és így úgynevezett pszeudogének (inaktív gének) keletkeznek. Ilyen pszudogénekké váltak a cetfajokban az édes, keserű, savanyú és umami ízérzékelő receptorok génjei. Érdekes módon a sós ízért felelős receptor működőképes maradt.

A tanulmány vezetője, Huabin Zhao szerint a keserű íz érzékelésének elvesztése azért különösen meglepő, mert a természetes mérganyagok tipikusan ilyen ízűek szoktak lenni. A bálnák valószínűsíthető ősei, a mosómedve nagyságű Raoellidák szárazföldi állatok voltak, akik később adaptálódtak a vízi életmódhoz. A kutatók szerint ezek az egykori növényevők a túlélés érdekében a szárazföldön megtanulták megkülönböztetni az egyes növények ízeit. Amikor azonban 53 millió éve, még a fogacetek és sziláscetek szétválása előtt a cetek közös őse áttért a vízi életmódra, ízérzékelő képességüket elvesztették.

A Mitchigani Egyetem munkatársa, Jianzhi Zhang korábban delfineken már végzett hasonló kutatásokat. Ő úgy véli, a négy alapíz érzékelésének elvesztése összefüggésben állhat azzal, hogy a cetek többnyire egészben nyelik le zsákmányukat. Mivel az ízek a rágás során szabadulnak fel, ezért az ízérzékelés idővel lényegtelenné vált, így a működéséért felelős gének is inaktívvá váltak. A kutatók szerint a sós ízt érzékelő receptorok vélhetően azért maradhattak meg, mert más fontos funkciót tölthetnek be: fenntarthatják a nátriumszintet és a vérnyomást.