Fontos felfedezés a mélytengeri életről

Ma élő mélytengeri kígyókarú csillag

A modern mélytengeri fauna ősi eredetére mutatott rá egy nemzetközi kutatócsoport az osztrák Alpokban talált változatos mélyvízi ősmaradvány-együttes alapján. Eredményeik szerint a mélytengeri fajok egy része a mélyben alakulhatott ki, és a kihalásoknak is jobban ellenállhatnak.

A legnagyobb, de mégis a legkevésbé vizsgált földi életközösség (ökoszisztéma) a mélytengerek világa, ami már ősidők óta izgatja az emberek fantáziáját. Régóta folyik a vita arról, hogy vajon a mélyvízi élőlények “élő kövületek”, amelyek hosszú ideje változatlanul léteznek a háborítatlan menedéket biztosító mélyben, vagy a mai mélyvízi fajok sekélyvízi rokonok leszármazottai, amelyek földtörténeti értelemben csak a közelmúltban vándoroltak a sekélyebb területekről a mélybe?

Az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendett az az elmélet, mely szerint a mélytengeri faunákat ismétlődően megsemmisítik a tömeges kihalások, és később a sekély tengerekből érkező fajok népesítik be ezeket a kiürült élőhelyeket. Az elképzelést azonban a fosszilis bizonyítékok hiánya miatt nem lehetett megfelelően tesztelni. Ennek az az oka, hogy a lemeztektonikai folyamatok működése révén a mélytengeri üledékek folyamatosan megsemmisülnek a kőzetlemezek ütközésekor létrejövő alábukás (szubdukció) eredményeképpen. Emiatt a mélytengeri élőlények fosszíliái egyre ritkábbak, ahogy megyünk visszafelé a földtörténeti múltba. Eddig nagyon kevés információnk volt a késő-krétánál idősebb mélytengeri fosszíliákról.

Új lelet az Alpok tetejéről

Most egy luxemburgi, német, magyar, angol, osztrák és svéd paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport fontos felfedezést tett Salzburg közelében, az Északi Mészkőalpok területén. A Glasenbach lelőhelyen kibukkanó 180 millió éves tengeri üledékes kőzetekben mintegy 70 különböző mélytengeri fajt különítettek el a szakemberek (különböző tüskésbőrűeket, pörgekarúakat, csigákat).

Hogy kerültek ezek a mélytengeri fosszíliák az Alpok tetejére? Természetesen megint a lemeztektonika áll a háttérben, melynek eredményeképpen a tengeri üledékek hatalmas hegyláncokká gyűrődhetnek a kőzetlemezek ütközése következtében, és az uralkodóan sekélytengeri kőzetek között időnként megmaradnak a mélyebb tengerekben lerakódott üledékek is. Ennek eredményeképpen az Alpok - más magashegységekhez hasonlóan - kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy betekintsünk a régóta kihalt ökoszisztémákba, köztük az egykori mélytengeri ökoszisztémákba is.

Ma élő mélytengeri kígyókarú csillag Forrás: Ben Thuy

A kutatás vezetője Ben Thuy, a Luxemburgi Természettudományi Múzeum paleontológusa, aki a tüskésbőrű maradványokat vizsgálta, míg a magyar közreműködő (a cikk szerzője - a szerk.) a pörgekarú (Brachiopoda) maradványokat tanulmányozta. A most felfedezett alpi ősmaradványok (tengeri sünök, tengeri csillagok, kígyókarú csillagok, tengeri liliomok, csigák és pörgekarúak) ma élő rokonainak mindegyike gyakori a mélytengerekben. A neves Proceedings of the Royal Society B tudományos lapban publikált cikkben a kutatók megvizsgálták az azonosított fosszilis mélytengeri fajok ma élő rokonait, illetve összehasonlították az adott csoportok (családok és főcsaládok) sorsának alakulását a mélytengeri és a sekélytengeri környezetekben.

Ma élő mélytengeri tengeri liliomok és úszó tengeri liliomok Forrás: Karl Stanley, Roatan Institute of Deepsea Exploration

A mélyben születtek

A kutatócsoport által vizsgált és azonosított fosszilis fajok között számos olyan akadt, amely az adott csoportnak (családnak, főcsaládnak) a legkorábbi ismert képviselője. Így természetesen idősebbek a sekélytengeri kőzetekben előforduló rokonaiknál is. Ez arra utal, hogy a kérdéses fajok a tengerek mélyén fejlődtek ki. Eredményeik szerint a most felfedezett alpi ősmaradványok közül számos faj olyan családokba tartozik, amelyek sok millió éven keresztül éltek a mélytengerekben, de ugyanakkor nem hagytak nyomot a sekélytengeri kőzetekben, amelyekkel pedig jóval gyakrabban találkozhatunk a geológiai feltárásokban. Ez természetesen ellentmond annak a népszerű hipotézisnek, hogy az ismétlődő mélytengeri kihalások után ezeknek a területeknek az újra népesülése a sekély tengerekből következne be.

180 millió éves fosszilis tengeri sün a Salzburg környéki mélytengeri jura kőzetekből Forrás: Andreas Kroh

Az alpi jura időszaki eredmények inkább arra engednek következtetni, hogy a mélytengerek az eddig feltételezettnél sokkal komolyabb szerepet játszottak a tengeri biodiverzitás kialakításában és fenntartásában. Ráadásul úgy tűnik, hogy a nagy kihalási eseményekkel szemben is ellenállóbbak a mélytengeri fajok, mint a sekélyebb vizekben élő rokonaik.

Mindezeket az adatokat a mai élővilágra és természetvédelemre kivetítve, jóval kritikusabban kell szemlélni a fenékhálós kotrás és a kezdeti fázisban lévő mélytengeri bányászat hatását a mélytengeri élővilágra.

180 millió éves fosszilis pörgekarú (Zellania) a Salzburg környéki mélytengeri jura kőzetekből Forrás: Dulai Alfréd