A magyar kutatóintézetek által 1997-ben indított kisbolygó-megfigyelési program keretében már kétezernél is több aszteroidát sikerült felfedezni. A Piszkéstetői Obszervatóriumban felfedezett kisbolygók közül tavaly óta újabb 14 kapott sorszámozott, magyar vonatkozású nevet. A Csillagászat.hu hírportál összeállításából válogattuk ki a legérdekesebbeket.

Egy kisbolygó felfedezése az első megpillantásától az elnevezéséig igen hosszadalmas és bonyolult folyamat. Ennek legfőbb oka, hogy az égitest mozgásának pontos meghatározásához, a pálya precíz leírásához több éven keresztül követni kell a kisbolygót, ami nem mindig sikerül az észlelőknek. A szabályozás is jelentősen megváltozott az elmúlt években, de általánosságban elmondhatjuk, hogy egy éjszaka megfigyelései nem elegendőek, hogy valóban felfedezőnek mondhassuk magunkat. - írja a Csillagászat.hu. A most következő négy kisbolygó csupán ízelítőül szolgál, a teljes lista itt tekinthető meg.

(142275) Simonyi = 2002 RQ117

Egy éjszakán sikerült felfedezni ezt a 3-4 km átmérőjű, 4,11 éves keringési idejű égitestet. Az ekkor 19,5 magnitúdós kisbolygót három hónapig sikerült követni, így 2003. decemberében és 2005. áprilisában ismét észlelték a Mátrából, és azóta is folyamatosan követik. A 21 fokos pályahajlású kisbolygó 2006-ban kapta sorszámát, neve pedig Simonyi Károly (1916-2001) professzornak, a Műegyetem legendás hírű tanárának, A fizika kultúrtörténete című tudománytörténeti alapmű szerzőjének állít emléket, aki pályája során mindig kiállt a természettudományos és humán kultúra egysége mellett.

(184930) Gobbihilda = 2005 VU4

 Sárneczky Krisztián fedezte fel 2005. november 4-én 19,5 magnitúdós fényességnél, majd miután következő év januárjáig sikerült követni, 2006 végén az újrafelfedezés is a Mátrából történt. Külhoni obszervatóriumból csak 2007 elején fotózták le először, bár később egy 2004-es megfigyelést is a kisbolygóhoz kapcsoltak. Az 5-6 km-es átmérőjével nagynak számító aszteroida azért maradhatott eddig észrevétlen, mert az átlagosnál távolabb, majd’ 4 CsE távolságban keringve halványabbnak látszik társainál. A 7,88 éves keringési idejű égitest 2:3 arányú rezonanciában van a Jupiterrel, vagyis amíg az óriásbolygó kétszer megkerüli a Napot, a kisbolygó pontosan háromszor teszi ugyanezt. Az ilyen kisbolygókat hívjuk Hilda típusú kisbolygóknak, így a család első hazánkból felfedezett tagját nem is nevezhették el másról, mint a 20. század egyik legjelentősebb magyar színésznőjéről, Gobbi Hildáról (1913-1988). A különleges karizmájú, rendkívüli tehetségű Kossuth-díjas színésznő közel száz filmben játszott, számtalan televíziós szereplés és sok ezernyi előadás fűződik a nevéhez, kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum és több színészotthon, kollégium is.

(199687) Erősszsolt = 2006 HA18

 Egy derült éjszakákban bővelkedő hét első éjszakáján, 2006. április 21-én fedezte fel Sárneczky Krisztián ezt a 3-4 km átmérőjű kisbolygót. A 20 magnitúdós kisbolygó képét márciusig visszamenően megtalálták az arizonai Spacewatch program észlelései között, majd ugyanők májusig követték, így elegendően pontos pályaelemek álltak rendelkezésre ahhoz, hogy a felfedező a NEAT program 2001-es és 2002-es archív felvételein is megtalálja halvány nyomát. A hamar összegyűlt viszonylag sok észlelés után csak ki kellett várni, hogy újabb két évben megfigyeljék, így 2008 novemberében az 5,42 éves keringési idejű égitest megkaphatta sorszámát. A kisbolygó a legsikeresebb magyar magashegyi hegymászó, a Székelyföldön született Erőss Zsolt nevét viseli, aki első magyar állampolgárként jutott fel a 8850 méter magas Csomolungma csúcsára. Az utolsó két nyolcezresét már műlábbal teljesítő hegymászó a tizedik nyolcezres meghódítása után, 2013. május 21-én tűnt el társával, Kiss Péterrel a Kancsendzöngáról visszafelé vezető út során.

(199688) Kisspéter = 2006 HK18

 Az előző kisbolygóval egyező éjszakán, 2006. április 21-én fedezte fel Sárneczky Krisztián ezt a szintén 3-4 km átmérőjű kisbolygót. A 5,37 éves keringési idejű égitestet csak három napig sikerült követni, ám néhány hónappal később kiderült, hogy 2002 augusztusában már észlelték néhány éjszakán, ám a több megfigyelés miatt a felfedezés nálunk maradhatott. A két szembenállás után már nem okozott gondot 2007 nyarán az aszteroida ismételt észlelése Piszkéstetőről. A véletlen folytán erről a kisbolygóról is 2008 novemberére gyűlt össze annyi megfigyelés, hogy megkaphassa számát, így a sorban pontosan az előző égitest után következik a katalógusban. Ahogy a két égitest sorsa, úgy a nevük is összefonódik: Kiss Péter a magyar magashegyi hegymászás reménysége az Alpok mind a 82 négyezres csúcsát meghódította, majd a 8586 méter magas Kancsendzönga csúcsára is feljutott, ám a visszaúton, 2013. május 21-én, mászótársával, Erőss Zsolttal együtt eltűnt.

A teljes cikk - egy igazi romantikus szállal - itt olvasható.