Az emberek általában kedvelik a madarakat, sokan a béke, a szabadság jelképeként tekintenek rájuk. A valóságban azonban ezek az élőlények jobban hasonlítanak az Angry Birds játék agresszív madaraira, mint a bennünk élő idealizált képre. Még a legártatlanabbnak tűnő verebek vagy galambok is képesek élet-halál harcot vívni fajtársaikkal vagy más betolakodóval a párokért, az élelemért vagy a területért.

Nagy ünnepeken, sportrendezvényeken - mint a mostani brazíliai futball-világbajnokság nyitómeccsén is - szokás a békét jelképező fehér galambokat elengedni az égbe. A békegalamb már a Bibliában szerepel, ő hozta az olajágat Noénak, jelezve hogy az Úr haragja megenyhült és kezd visszavonulni az özönvíz. A galamb egyben a Szentlélek szimbóluma is. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a galambok és más madarak természetét, kiderül, hogy szelídségük - és nemcsak a ragadozó madaraké - csak addig tart, amíg semmi nem keresztezi az útjukat. Bármilyen vélt vagy valós érdeksérelem esetén ugyanis rögtön kitör belőlük az „angry birds”.

Békétlen galambok

Bár a galambok nem tűnnek vérszomjas állatoknak, és gyakran láthatók nagy csapatokban akár a városokban is, nekik is lehetnek területi vitáik. Ezek az esetek zömében megoldódnak némi szárnycsapkodással, de néha sérülések is származnak az összecsapásokból. Szabad természetben nem figyeltek meg halállal végződő konfliktusokat galambok között, de ennek csupán az az oka, hogy a vesztes fél könnyen el tud menekülni. Ha a menekülés valamiért akadályba ütközik (például a fogságban tartott galamboknál), akkor az erősebb fél kíméletlenül szétszedi a gyengébbet. Nemrég egy blogon például arról számolt be egy galambtenyésztő, hogy az egyik fiatal galambját szó szerint megskalpolta a galambház egy másik részéből odajött felnőtt hím.

Fehér galambok SevillábanForrás: Wikimedia Commons

De a galambok is könnyen esnek más madarak agressziójának áldozatául. Az év elején a világ keresztény lakóit sokkolta a hír, hogy egy dolmányos varjú és egy sárgalábú sirály támadta meg a Ferenc pápa által Ukrajna békéjéért felbocsátott két békegalambot. Sokan a világvége közeli eljövetelének előjeleként tekintették az eseményt, pedig a jelenségnek nagyon egyszerű a tudományos magyarázata. A kiváltó ok a galambok hófehér színe volt, írja a National Geographic. Rómában ugyanis sok ezer galamb él viszonylagos békességben a többi madárral, de a többségük a szürke vagy a barna különböző árnyalataiban olvad be a tömegbe. A városban szokatlan fehér szín rendellenességet - és egyben könnyű zsákmányt - jelent a madarak szemében, így nem csoda, hogy hamar kiszúrta őket a két cseppet sem békés természetéről híres rablómadár.

A tengerek tollas kalózai

A sirályok, viharmadarak (ahová az albatroszok is tartoznak) és társaik nem a csendes, békés természetükről ismertek. Zsúfolt telepeiken mindennapos a veszekedés, egymás meglopása. Az összes tengeri madár közül azonban talán a legagresszívabb, legösszeférhetetlenebb természete a nagy halfarkasnak, más néven szkuának (Stercorarius skua) van. Ezek talán a madárvilág legrámenősebb, félelmet nem ismerő kleptoparazitái, azaz más, zsákmányt szerző madaraktól élelmet rabló élőlényei.

Ha egy szkua üldözőbe vesz egy zsákmányt cipelő madarat, annak szinte semmi esélye sincs azt megtartani. Addig zaklatja éles csőrével, szárnycsapásaival és éles visításával, amíg el nem ejti, ekkor a szkua elkapja és befalja. A célpont mérete sem számít. Bár 120-140 centiméteres szárnyfesztávolságával és másfél kilogrammos tömegével a szkua sem kis madár, de habozás nélkül megtámadja a nála majd háromszor akkora tömegű sast vagy gémet is az Északi-sarkvidéken. Az sem riasztja vissza a kalóztámadástól, hogy a sas éles csőrének egyetlen csapásával harcképtelenné tehetné, vagy megölhetné. A szkua a méretbeli különbséget agresszivitásával ellensúlyozza, és az esetek nagy többségében győztesen kerül ki az összecsapásból.

Egyetlen tabu van csak e madarak számára. Bár egymást sem haboznak megtámadni és meglopni, egymás tojásait és fiókáit nem bántják, így nem esnek a kannibalizmus bűnébe. Igaz, ez csak a kifejlett madarakra érvényes, mert a fiókák sokszor felfalják gyengébb testvéreiket.

A szkuák a fészkelőhelyeiket is hasonló agresszivitással védik, mint ahogy a zsákmányért megküzdenek. Zuhanórepüléssel támadnak rá minden betolakodóra, és támadásukkal szemben még az ember sincs biztonságban. A kutatók is csak különleges védőfelszerelésben merik megközelíteni e tollas kalózok telepeit.

Emberölő madarak

Valószínűleg kevesen tudják, hogy a madarak számlájára több emberhalál is írható. A legkülönösebb eset, a görög tragédiaköltő, Aiszkhülosz halála a szakállas saskeselyű (Gypaetus barbatus) számlájára írható, ha hinni lehet az ókori görög szövegeknek. A legenda több változatban kering. Az egyik változat szerint a költő halálát a magasból a fejére ejtett teknős okozta, amelyet feltehetőleg egy saskeselyű dobott le. Ezek a madarak ugyanis gyakran a levegőből sziklára dobva törik fel a tojásokat, illetve a teknősök páncélját.

Sisakos kazuárForrás: Wikimedia Commons

Talán kevésbé különös, hogy a két nagy futómadár, a strucc (Struthio camelus) és a sisakos kazuár (Casuarius casuarius) is veszélyes az emberre nézve. Dél-Afrika egyik vidékén évente akár három olyan embert is megölnek a struccok, akik a fészkelőterületükre hatolva próbálják meg ellopni a tojásaikat. A struccok izmos lábuk rúgásaival és erős csőrük ütéseivel próbálják megvédeni utódaikat. Az Ausztrália északnyugati részén és Új-Guineán élő kazuár szintén hírhedt gyilkos. Ez a madár igen erősen védi a területét, és megtámad minden betolakodót. A fején lévő csontos sisakja borotvaéles, ez segíti, hogy az állat baj nélkül roboghasson át a sűrű erdőn hetven kilogrammos tömegével, de egyúttal veszedelmes fegyver is. Ráadásul ennek a madárnak az egyik legerősebb a rúgása az egész állatvilágban. Normális esetben a kazuár békésen szedegeti növényekből és ízeltlábúakból álló táplálékát az erdő talajáról. De jaj annak, akiről úgy véli háborgatja a területét. Pillanatok alatt darabokra szedi a betolakodót. Nem véletlenül tartják a világ legveszedelmesebb madarának.

Bármilyen meglepő, a gyilkosok közé tartozik a szerelmesek kedvenc madara, a szépség és a hűség jelképe, a bütykös hattyú (Cygnus olor) is. A hattyúk a vízből kiemelkedve, szárnyukat széttárva, csőrükkel csapkodva és hangosan sziszegve védik fészkelőterületeiket. Több súlyos sérülést okoztak már (csonttöréseket, szemsérüléseket), és egy bizonyított haláleset is kapcsolatba hozható támadásukkal. Ironikus módon pont a gondozójukat ölték meg egy USA-beli park tavában. A férfi kajakkal evezett be a tavon, hogy ellenőrizze a hattyúk fészkeit, amikor az egyik rátámadt és kiborította a kajakból. Szemtanúk beszámolója szerint a férfi soká küzdött a felbőszült madárral, de végül elmerült és csak a holttestét sikerült kihalászni a tóból.