Csökött karokkal is leigázott egy kontinenst

2014.07.08. 15:55

Dinoszauruszokat bemutató sorozatunk nyolcadik részének szereplői a jól ismert lemezes hátú Stegosaurus, az óriási növényevő Brachiosaurus és a csenevész karú, de Dél-Amerikát rettegésben tartó Carnotaurus.

Stegosaurus

A Colorado állam hivatalos ősmaradványaként számon tartott Stegosaurus a legkönnyebben felismerhető dinoszauruszok közé tartozik a hátán meredező óriási lemezek és a farkán lévő tüskék miatt. A széles, csontos lemezek dupla sorban húzódtak a gerinc két oldalán, az állat nyakától a farok középső részéig. Egyes vélemények szerint ezeket valószínűleg szívós szaruréteg takarta, és a ragadozókkal szemben védte a békés növényevőt. Mások szerint viszont vékony bőrréteg borította, és a lemezeknek inkább hőcserélő szerepük lehetett. Az egyméteres hosszúságot elérő nagy tüskék a farok végén egyértelműen a védekezést segítették, hiszen az állat oldalirányba kilendítve a farkát jelentős sérüléseket okozhatott velük a támadójának.

Habár feltűnő és nagy termetű állat, a kortárs hatalmas sauropodák mellett szinte eltörpülő növényevő volt a Stegosaurus. Hosszúsága elérhette a 6 métert, míg testtömege meghaladhatta a 2 tonnát. Ugyanakkor nem jelentettek egymásnak versenytársat a hosszú nyakú óriásokkal, mivel a Stegosaurus kifejezetten a talajszinten lévő páfrányok és egyéb lágyszárú cserjék fogyasztására specializálódott. Szájának csőrszerű végződése volt, amely ollóként aprította a lágyszárú növények leveleit és szárait, míg az állkapcsának a hátsó részén kicsi és gyenge őrlőfogak helyezkedtek el. Sok más növényevőhöz hasonlóan valószínűleg köveket nyelt le, amelyek segítettek a szívós növényi anyagok őrlésében. A Stegosaurus sajátos jellemzője volt az agyának mérete: az összes ismert dinoszaurusz között az egyik legkisebb, mindössze diónyi méretű agy helyezkedett el az alig 40 cm hosszú koponyában. Ugyanakkor a csípőjénél lévő csigolyákban lehetett egy második agy, amely az állat mozgását irányította.

Ezt a dinoszauruszt számos ősmaradvány alapján ismerjük, elsősorban Észak-Amerikában (Morrison-formáció: Colorado, Oklahoma, Utah, Wyoming), de előkerültek a csontjai Portugália felső jura kőzeteiben is. A Stegosaurus-csordák Észak-Amerika nyugati részén a folyópartok mentén és egyéb nedves területeken éltek, ahol bőven teremtek a páfrányok és egyéb tápláló növények.

StegosaurusForrás: Wikimedia Commons

Brachiosaurus

A zömök, erős végtagokkal rendelkező és hosszú nyakú Brachiosaurus minden idők egyik leghíresebb Sauropodája, amelyről egy egész család kapta a nevét (brachiosauridák). A Brachiosaurusnak nem volt páncélja vagy hatalmas faroktüskéje, így a mérete jelentette a legfontosabb védelmet a ragadozók ellen. Óriásnak számított még a dinoszauruszok között is, így a vele egyidejűleg élt és rettegett Allosaurusszal szemben sem volt védtelen a hatalmas méretei miatt (20-25 méter hosszú, 40-50 tonnás test). Emellett szintén a védelmét szolgálta, hogy általában nagy csordákban vándorolt.

A Brachiosaurus név karos gyíkot jelent, és az állat mellső végtagjaira utal, amelyek jóval hosszabbak voltak a hátsóknál. Így a Brachiosaurus a legmagasabb fák tetejét is könnyen elérte, és le tudta legelni a leveleket. Ezt segítette hosszú és kecses nyaka, amelyet az erős izmok segítségével majdnem függőlegesen tudott tartani. A Brachiosaurus orrlyuka a koponya tetején helyezkedett el egy kiemelkedő csontos boltozaton. Az itt kiadott hangok a párkeresésben és a ragadozók elriasztásában is szerepet játszhattak. A ma élő állatok közül leginkább a zsiráfhoz hasonlíthatott, amely szintén eléri a fák lombozatát, így elegendő mennyiségű élelemhez jut, és nagy mérete megbízható védelmet biztosít a ragadozók ellen. A Brachiosaurus lábai azonban inkább az elefántéihoz hasonlítottak, hiszen mindkét állatnál oszlopként szolgálnak a hatalmas testsúly megtámasztására.

A Brachiosaurus gyakori volt a mai Észak-Amerika nyugati részén a jura időszak végén (150 millió évvel ezelőtt), de előfordult Afrikában is a folyópartok mentén és az egyéb nedves környezetekben.

BrachiosaurusForrás: Nobu Tamura

Carnotaurus

A Carnotaurus („húsevő bika”) egykor Dél-Amerika rettegett ura volt. A késő kréta korszakban, amikor a Tyrannosaurus és rokonai az északi kontinensek növényevőit tizedelték, akkor a déli földterületek csúcsragadozója a Carnotaurus volt. Közeli rokona a Ceratosaurusnak, de könnyen elkülöníthető tőle a jellegzetes és szokatlan koponyája alapján. A rövid és magas koponyát vastag, pikkelyes mintázatú bőr borította, és két szarv nőtt rajta a szemek fölött. Ezek a zömök szarvak túl kicsik voltak ahhoz, hogy komoly előnyt biztosítottak volna a harc során, inkább a nemek megkülönböztetésére szolgálhattak.

CarnotaurusForrás: Lida Xing and Yi Liu, hands and eye corrected by FunkMonk

A Carnotaurus nagyméretű (7–9 méter hosszú, 2–2,5 tonna testtömegű) és gyors ragadozó volt,  bármilyen zsákmányt el tudott kapni. Viszont a karjai annyira kicsik és satnyák voltak, hogy mellette még a Tyrannosaurus rex mellső végtagjai is nagynak tűnhettek. Mivel a karok teljesen használhatatlanok voltak, ennek a ragadozónak a koponyája volt az egyetlen eszköze a prédaállatok elejtésére és feldarabolására. Egyes vizsgálatok szerint a Carnotaurus farka szokatlanul egyenes és izmos volt, ami arra utalhat, hogy igen gyorsan tudott futni vadászat közben. Egy nagyon jó megtartású példánya került elő az argentínai legfelső kréta kori üledékekből, így ez az egyik legjobban ismert Theropoda a déli területekről. A lelőhelyen talált egyéb fosszíliák alapján a Carnotaurus sok Sauropoda és Ornithopoda fajjal élt együtt, és valószínűleg csoportosan vadászott, hogy le tudja győzni a nagy termetű zsákmányállatokat is.

Ízelítő a 2014-es dinoszauruszkiállításból

Többek között ők is megtalálhatók a 2014-es dinókiállításonForrás: Origo

 

A Dinoszauruszok Élete kiállítás
A Dinoszauruszok Élete című, több mint 50 mozgó dinoszaurusz rekonstrukciót felvonultató kiállítás június 7. és augusztus 24. között tekinthető meg Budapesten, a Millenáris Park B épületében. További részletek itt olvashatók.