Így győztünk a magyar történelem legnagyobb diadalában

2014.07.22. 10:04

II. Mehmed szultán nem egyszerűen kudarcot vallott Nándorfehérvár ostrománál 1456. július 22-én, hanem nagy vereséget is szenvedett hadaival. Az ostrom és a csata kimenetele minden várakozást fölülmúlt: a török szultán évek óta tartó sikersorozatát egy belső feszültségektől gyötört Magyarország csapatai törték meg. A siker pedig nem csupán egy vár megtartását eredményezte, hanem hét évtizedre megállította a török terjeszkedését déli határainkon.

Lendületben a török

Az oszmán birodalom hadereje 1402-ben Ankara mellett szenvedte el legnagyobb vereségét, Bajazid szultánt ketrecbe zárva vitték Timur Lenk, a mongolok vezére elé. A török terjeszkedés a csatavesztésnek köszönhetően leállt, a Balkánon korábban meghódított országok átmenetileg visszanyerték szabadságukat. Bajazid utódainak, I. Mehmednek és II. Murádnak azonban sikerült stabilizálniuk a birodalom helyzetét, így a 15. század közepén már a hódítást is újrakezdhették.

Konstantinápolyból Isztambul

Az 1451-ben mindössze 19 évesen már másodszor a szultáni trónra lépő II. Mehmed nagy ambícióktól fűtve kezdte meg uralkodását. Terve az volt, hogy meghódítja a Bizánci Birodalom székhelyét, Konstantinápolyt. A keresztény világ általános meglepetésére és rémületére 1453. május 29-án el is foglalta az addig ostrommal soha meg nem tört várost. Bizánc ezeréves története ezzel véget ért, Mehmed pedig az új, immáron Isztambulnak nevezett városba tette át a szultáni udvar székhelyét. Konstantinápoly meghódítását követően a török sorra hódoltatta a Balkánon szabadságukat még őrző kisebb államokat, köztük 1454-ben Szerbiát. Az 1450-es években a török veszedelem így ismét Magyarország déli határainál állt.

Válságban volt Magyarország

A kiújuló és minden korábbinál erősebb török veszedelem olyan időszakban jelentkezett, amikor Magyarországot viszályok és rendezetlen belső viszonyok gyengítették. A trónon a még kiskorú, 1453-ban mindössze tizenhárom éves V. László ült, aki uralkodása során először csak 1455-ben látogatott el országába, 1452-ig fogságban volt. Fogsága idején a törökök ellen nagy sikereket elérő hadvezér, Hunyadi János kormányzóként irányította az országot, ettől a tisztségétől azonban a király kiszabadulása után meg kellett válnia.

Hunyadi János és a nándorfehérvári csata egy török miniatúránForrás: Wikipedia

Veszekedő magyarok

Hunyadi befolyása az ország főkapitányaként továbbra is jelentős maradt, hiszen ő ellenőrizhette a királyi pénzügyeket és a királyi várakat is. Kivételes helyzete és nagy hatalma azonban sokaknak nem tetszett, így a Garai-Cillei családok hamarosan ligába tömörültek azzal a céllal, hogy korlátozzák Hunyadi befolyását. Az egymással szemben álló felek között a nándorfehérvári csatáig nyílt harc nem bontakozott ki, amiben az is szerepet játszott, hogy a II. Mehmed trónra lépésével kiújuló török veszély idején a már többször bizonyított Hunyadi János tűnt az egyetlen lehetséges megoldásnak.

A pápa elrendelte a déli harangozás bevezetését

II. Mehmed hódításai alapján érzékelhető volt, hogy hamarosan Magyarország következik a sorban. Konstantinápoly bukása után különösen a pápa aggódott a török várható támadása miatt, hiszen úgy tűnt, a megosztott Magyarország nem lesz képes ellenállni a korszerű török hadseregnek. III. Calixtus pápa (1455-1458) ezért keresztes háborút hirdetett, és az európai fejedelmekhez fordult segítségért. Ez utóbbi intézkedése nem sok eredményt hozott, a keresztes hadjárat iránt azonban sikerült némi érdeklődést kelteni. Jelentős keresztes sereg gyülekezett Bécs alatt, ám ez a sereg végül nem jutott el Nándorfehérvárig. A pápa 1456 júniusában még egy bullát is kiadott, amiben elrendelte a déli harangszót annak érdekében, hogy mindenkit emlékeztessen a török ellen harcolókat támogató imára.

Széthúzott az ország

A fenyegetett Magyarország egyedül maradt a bajban, és megosztottsága miatt még belső erőforrásait sem tudta megfelelően mozgósítani. A rendek belső vitái nem tették lehetővé a védelem hatékony megszervezését: az 1456 áprilisában befejeződött országgyűlés csak augusztus elejére hívta fegyverbe a rendi hadsereget. Noha ekkor már tudható volt, hogy II. Mehmed Nándorfehérvár ellen készül, sem a főúri, sem a főpapi bandériumok nem siettek a vár segítségére.

Voltak, akik felismerték a bajt

Egyedül Hunyadi János főkapitány tett megfelelő előkészületeket: Szegedre tízezer főnyi sereget gyűjtött, a nándorfehérvári várba pedig sógora, Szilágyi Mihály kapitány segítségével 7000 főnyi őrséget küldött, és tartalékokat halmozott föl. Hunyadin kívül az országban Kapisztrán Szent János rendelkezett jelentősebb haderővel: a ferences szerzetes a pápa felszólítására közel 30 ezer keresztest toborzott a közvetlenül fenyegetett déli országrészen. Serege zömében kiképzelten parasztokból állt, így harcértékét eleinte sokan kétségbe vonták.

Az ország kulcsa  

A török szultán és csapatai június legvégén értek az 1426 óta magyar fennhatóság alatt álló Nándorfehérvár – a mai Belgrád – falai alá. A vár a Duna és a Száva összefolyásánál helyezkedett el, szerepe pedig a déli határ legerősebb váraként kulcsfontosságú volt a még Zsigmond király idején kialakított végvárrendszer fönntartásában. A vár, noha jelentős erődítés volt, nem volt megfelelően előkészítve a török hadsereg korszerű ostromágyúira, magas tornyai és viszonylag vékony falai még a hadviselés korábbi szakaszában épültek.

Nándorfehérvár látképe egy 1521-es metszetenForrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Nem tudjuk, siker esetén merre folytatta volna II. Mehmed az útját. Vélhetően a Duna mentén haladt volna északra, hiszen a 16. századi jelentős török hadjáratok döntő többsége is ezen az úton haladt, mivel a nagy létszámú török hadseregnek sok ivóvízre és jól kiépített útra volt szüksége, továbbá gyakran a Dunán szállították az ostromágyúkat és más felszereléseket. Ennek a hadiútnak a használata pedig csak akkor volt lehetséges, ha nem hagynak maguk mögött olyan erődítést, mint Nándorfehérvár. A vár tehát valóban „Magyarország kulcsa” volt.

Harc a Dunán

A szultán haderejét a korabeli krónikák 150 ezer főre becsülték, bár ez valószínűleg túlzás. A pontos létszám nem ismeretes, ám az biztos, hogy a török többszörös túlerőben volt a magyar seregekhez képest. II. Mehmed a vártól délre, a Száva és a Duna közötti területen ütött tábort. Terve az volt, hogy ostromzárat létesít a vár körül, és kifárasztja a védőket. Ennek érdekében a szultán a vártól északra a Dunán hajózárat hozott létre, nehogy vízi úton közelítsék meg a magyar seregek az erődítést. Az ostromzár mellett félelmetes tüzérségével igyekezett annyira elpusztítani a falakat, amennyire csak lehetséges volt.

Kapisztrán Szent János, olaszul Giovanni da Capestrano itáliai teológus, hitszónok, inkvizítor, a nándorfehérvári diadal egyik hőseForrás: Diocesi di Milano/Beni Culturali

Eközben Hunyadi és Kapisztrán Nándorfehérvártól északra várakozott seregével, ám a dunai hajózár miatt nem tudott segítséget nyújtani, noha a vár védőinek hamarosan elfogytak a készletei. Hunyadinak ezért nem maradt más választása, mint hogy áttörje a hajózárat, és bejusson a várba. A török Baltoglu admirális vezetésével 200 hajót láncolt össze a folyón, a magyaroknak pedig mindössze egyetlen nagyobb és negyven kisebb vízi járműve volt, amihez a környékbeli szerbek 100 kisebb ladikja társult.

Hibáztak a törökök

Noha a török számbeli fölényben volt, a hajózárat a július 14-én indított támadással mégis sikerült áttörni. Hunyadi hajóit segítette, hogy a folyásiránnyal megegyezően támadtak. A törökök pedig több hibát is elkövettek: egyrészt a hajózár mellett nem védték a partot, amit így Hunyadi a harc elején rögtön nehézlovasokkal szállt meg. Nem számolták fel a vár melletti kisebb kikötőket, így a harc kezdetekor közel negyven hajóval a másik irányból is megtámadták a hajózárat. A török hajóhad így vereséget szenvedett, Hunyadi pedig az erősítéssel bejutott a várba. A keresztesek Zimonytól délre húzódva a Száva egyik szigetén, közvetlenül a várral szemben táboroztak le.

Éjszakai ostrom

A magyar siker ellenére II. Mehmed változatlanul előnyben és jelentős létszámfölényben volt. A szultán még egy héten át nem indított általános rohamot, hanem folytatta a vár lövetését. A török seregben azonban komoly ellátási problémák keletkeztek, ráadásul a pestis is fölütötte a fejét, így július 21-én a szultán az általános roham megindítása mellett döntött, noha egyes történészek szerint ez még korai volt.

Hunyadi az általános rohamot megelőző éjjelen további erősítést vitt a várba, ahol így 20 ezer főre emelkedett a védők száma. A késő délután induló általános roham élén kevésbé képzett török csapatok haladtak, akik ellen Hunyadi még a nehézlovasságot is bevetette. A romos terepen zajló, elkeseredett küzdelemben a török erőfölénye látszott érvényesülni, így éjfél körül - a várat körülölelő várost föladva - már közvetlenül az erődítés falai alatt folyt a harc.

Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása.Forrás: Wikipedia

A szultán a török lobogót először kitűző katonájának pasai címet és nagy jutalmat ígért. Hajnalban ezért folyt ádáz harc, és állítólag ekkor történt Dugovics Titusz legendás hőstette is, amikor magával rántotta a török zászlót a várra majdnem kitűző török katonát a mélybe. Ez a hőstett buzdítóan hatott a magyar katonákra, ráadásul megérkezett az újabb erősítés is, így a hősiesen harcoló védők meg tudták tisztítani a várost a törököktől.

A nándorfehérvári csata

Július 22-én reggelre elcsendesült a csatazaj. Noha a védők visszaverték a támadást, az előny már egyértelműen a létszámfölényben lévő támadók oldalán volt a rommá lőtt vár védőivel szemben. Mivel azonban mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett, aznap valószínűleg egyik fél sem kívánta újra elindítani a harcokat. Hunyadi szigorúan megparancsolta, hogy ne indítsanak akciót, Mehmed pedig a magyarok viselkedésétől tette függővé döntéseit.

A nándorfehérvári csata vázlataForrás: Wikimedia Commons

Véletlenül kezdődött

A küzdelem minden vezéri szándék ellenére, tulajdonképpen véletlenül kezdődött újra. A fegyelmezetlen, Hunyadinak nem engedelmeskedő, ám harci vágytól fűtött keresztesek ugyanis először a várból kezdtek kiszivárogni a török sereg balszárnyával szembeni dombra, ahonnét nyilazni kezdték a török könnyűlovasokat. A Száva szigetén táborozó keresztesek közül sokan látták a harc kiújulását, így csónakkal átkeltek, és maguk is beavatkoztak a harcokba. Kapisztrán János maga is átkelt, hogy visszaparancsolja embereit, ám ezt sokan a támadás megindulásaként értelmezték, így a teljes keresztes had átkelt a Száván.

Elszámította magát a szultán

A szultán ekkor követte el a végzetes hibát. Ruméliai lovasait irányította a keresztesek ellen, hogy megsemmisítse a gyengén felszerelt és kiképzett keresztes hadat. Ezzel azonban védtelenül hagyta tüzérségét, Hunyadi pedig látván a hirtelen támadt lehetőséget, maradék nehézlovasságával kitört a várból, és elfoglalta a török állásokat. Az ágyúkat a keresztesekkel harcoló török seregek ellen fordította, majd oldalba támadta a török lovasságot. A váratlan fordulatot látva a védők kiözönlöttek a várból, és nagy vereséget mértek a fordulattól lebénult török seregre.

A csata festményen megörökítve (ismeretlen szerző munkája)Forrás: Wikipedia

A törökök nagy része odaveszett

A védők a győztes csata után visszavonultak a várba, a törökök pedig az éjszaka folyamán kiürítették a környéket. Az ütközetben egyébként a katonáit személyesen irányító II. Mehmed is megsérült egy magyar nyílvesszőtől. Amikor magához tért a sérülésből, és látta, hogy serege és tisztjei nagy része odaveszett, öngyilkosságot akart elkövetni. Miután ezt megakadályozták, a fiatal uralkodó teljes visszavonulást rendelt el, és visszatért Konstantinápolyba seregeivel. A törökök veszteségére jellemző, hogy állítólag 140 szekérrel szállították el sebesültjeiket.

A magyar győzelem után ismét veszekedésbe fulladt az ország

A magyar védők nem csupán a várat védték meg, de nagy győzelmet is arattak a török felett. A korábbi, 1440-es ostrom után már másodszor védték meg a várat, a diadal pedig lehetőséget teremtett egy újabb támadó háborúra a török ellen. Hunyadi János azonban az ostrom után kitört pestisjárványban augusztus 11-én elhunyt, majd október 23-án a hetvenéves Kapisztrán János is követte a sírba. A veszedelem elmúltával ráadásul a magyar rendek belső ellentétei is kiújultak. A támadó hadjárat így meghiúsult, a győzelem kínálta közvetlen lehetőségek kihasználatlanok maradtak.

Déli harangszó a nándorfehérvári győzelemért

A győzelem azonban hosszabb távon kedvező következményekkel járt: 1521-ig, Nándorfehérvár elvesztéséig a török nem folytatott komolyabb támadó hadjáratot az ország ellen, a magyarok pedig védelemre rendezkedtek be. A pápa pedig, miután augusztus 6-án hírül vette a nem várt győzelmet, kiegészítette a déli harangszóra vonatkozó bulláját azzal, hogy a déli harangszó alatti imák egyúttal a Nándorfehérvárnál aratott győzelemért szóló hálaadás szavai is legyenek.

* * *

Félórás animációs film a csatáról

Július 22-étől teljes hosszában nézhető az E-History - Történelmi Animációs Egyesület filmje Nándorfehérvár 1456-os ostromáról. A látványos film első hét perce itt látható:

A teljes film az egyesület Facebook-oldalán keresztül lesz elérhető, várhatóan kedden 18 órától.

A Történelmi Animációs Egyesület negyedik éve foglalkozik történelmi animációs filmek készítésével. Az egyesület célja, hogy a magyar történelem minden fontos eseményét megelevenítse, közelebb hozza a multimédia környezetben felnövő fiatalok számára is. A magyar történelmi filmek hiányát igyekszik pótolni olyan alternatív animációs technikával, melyben számítógépesjáték-motorokat alkalmaznak, azokat módosítják a látványnak megfelelően.

Az egyesület a mohácsi csata megfilmesítésével kezdte pályafutását, azóta számos múzeum, tudományos intézet digitális tartalomfejlesztésében, oktatási segédanyagok készítésében vett részt, közben a pozsonyi csatától kezdve egészen 1848-49-ig születtek új csatákról filmek. A csapat jelenleg hat állandó, illetve rendszeresen foglalkoztatott munkatársból áll, de folyamatosan bevonnak diákokat, tudományos szakértőket, speciális technikai szakembereket is munkájukba. Az egyesület tervei között szerepel a római-karthágói háború megelevenítése, valamint bemutatnák Buda várának 1686-os dicsőséges visszavételét is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK