Ragadozó és áldozata együtt fosszilizálódott Mongóliában

2014.07.30. 15:30

A Velociraptor kicsi volt, de veszélyes, főleg a barátságos növényevő Protoceratopsnak kellett óvatosnak lennie miatta a mai Mongólia területén. Közép-Ázsia tikkasztóan nedves ökoszisztémájában a Shunosaurus volt a legnagyobb méretű állat. Dinoszaurusz-sorozat, 11. rész.

Velociraptor

A „gyors tolvaj” az egyik legveszélyesebb ragadozó dinoszaurusz volt a hatékony fegyverei és a rafinált viselkedése révén. Egyes vélemények szerint a legokosabb és a legravaszabb lehetett az összes ismert dinoszaurusz között. Bár nem volt túl nagyméretű (50-70 cm magasság, 15-18 kg testtömeg), az intelligencia és a csoportos vadászat kompenzálta a méretbeli hátrányt, és saját magánál akár tízszer nagyobb zsákmányt is le tudott győzni.

Értelmi képessége és mozgékonysága a madarakra emlékeztetett, amelyekkel közeli rokonságban is állt. Karjait erős tollak borították, és bár repülni nem tudott, a tollakat felhasználhatta manőverezés közben a zsákmány üldözésekor. Karjai a madarak szárnyaihoz hasonlóan visszahajlottak a test előtt. A raptorok legfélelmetesebb fegyvere a második lábujjon lévő megnagyobbodott karom volt. A lábujj szabadon mozgott, így könnyedén belemarhatott vele az áldozat oldalába. Az állatot hosszú, alacsony és lapos feje alapján lehet megkülönböztetni a többi dromaeosauriától.

Az ázsiai felső-kréta üledékekben, a mongóliai Góbi-sivatag területén gyakran kerülnek elő a Velociraptor maradványai. A homokos dűnéken élt, melyeket gyakran elöntött a közelben hömpölygő folyó áradása. Drámai hatású példánya került elő Mongóliában 1971-ben, ahol a Velociraptor és a Protoceratops harc közben egyszerre pusztult el. A nagy küzdelemben a kistermetű ragadozó megragadta a Protoceratops fejpajzsát a mellső végtagjaival, miközben belehasított a hasába sarlós karmú lábával. Utóbbi viszont szaruanyagú csőrével vájt bele a Velociraptor mellkasába, mielőtt elpusztult a támadójával együtt.

VelociraptorForrás: Nobu Tamura

Protoceratops

A Protoceratopsot sokan nagyobbnak hiszik, és még manapság is gyakran óriásként ábrázolják. Az „első tülkös arc” a dinoszaurusz törzsfejlődés egyik fontos ágának az elején áll. Ebbe a csoportba tartoznak az óriás szarvas dinoszauruszok, köztük olyan híres nemzetségek, mint a Triceratops, a Kentrosaurus, vagy a Styracosaurus. A Protoceratops kisméretű és kezdetleges rokona a jól ismert Triceratopsnak, de ennek ellenére már a csoport számos klasszikus tulajdonságát mutatja.

Lassan járhatott négy lábon, de mivel a hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, elképzelhető, hogy őseihez hasonlóan két lábra állva is tudott futni. Papagájszerű csőrével az alacsony növésű bokrokat, cserjéket legelte. Az állkapcsában lévő apró fogak ollószerű vágófelületet alkottak. Nagy és nehéz koponyája hátsó részén egy jól fejlett, széles és vékony csontgallér helyezkedett el. Ez részben a párválasztás során kaphatott szerepet, másrészt viszont nagy és széles felületet biztosított az erős állkapocsizmok rögzüléséhez, elősegítve a folyamatos rágást. Habár a Protoceratopsnak nem voltak szarvai, egy kiugró, taréjszerű duzzanat helyezkedett el a pofája közepén, ami az idősebb hím példányoknál nagyobb méretű volt. A barátságos növényevő 1,5-2 méter hosszú, 50-70 cm magas és körülbelül 240 kg testtömegű volt.

Rendkívül gyakori lehetett a mai Mongólia területén, ahol növényekkel táplálkozott, miközben azonban folyamatosan figyelnie kellett legnagyobb ellenségére, a Velociraptorra. Eddig több ezer csontváza került elő, így minden bizonnyal csordákban vándorolt a rendkívül száraz környezetben, ahol időnként szeszélyes és veszélyes homokviharok söpörtek végig. Az 1920-as években fedezték fel Mongóliában az első dinoszaurusz-tojásokat és -fészkeket. A 70 millió évvel ezelőtt készített fészkekben helyenként akár 18 tojás is lehetett. A 20 cm hosszú, keskeny tojásoknak vékony héja volt. Az állat spirális alakban, egymás fölött több szintben  rakta le a tojásokat. Némelyik tojás sértetlenül úszta meg az eltelt évmilliókat, sőt a belsejükben pici Protoceratops embriók csontjai is előkerültek.

ProtoceratopsForrás: Nobu Tamura

Shunosaurus

A Shunosaurus neve a kínai Szecsuán tartományra utal. Bár a saját ökoszisztémájában nagynak számított, aránylag kicsi volt a többi Sauropodához képest. A csoport alapvető tulajdonságai azonban itt is jelen vannak: kisméretű fej, hosszú farok, vastag törzs, oszlopszerű lábak. Ez az egyetlen ismert Sauropoda, amelynek tüskés a farka, amit valószínűleg a ragadozók elleni védekezés során használt.

A Shunosaurus volt a legnagyobb méretű állat Közép-Ázsia tikkasztóan nedves ökoszisztémájában. Csaknem 10 tonnás tömegével nagyobb, mint bármelyik kortárs ragadozó, így még a legerőszakosabb theropodákat is elriasztotta (9-11 m hosszúság, 4-5 m magasság). Maradványai a kínai középső-jura üledékekből kerültek elő (számos csontváz és még több koponya). A leletek szerint a Shunosaurusnak 12 ágyéki, 13 hasi, 4 medencecsonttal egybenőtt gerinccsigolyája volt, míg a farkában 44 csigolya helyezkedett el.

ShunosaurusForrás: Arthur Weasley

Edmontosaurus

Az Edmontosaurus a késő-kréta korszak nagytestű növényevő dinoszaurusza volt, melynek számos koponyáját megtalálták a paleontológusok. A fogatlan csőr mögött szorosan elhelyezkedő fogak a kacsacsőrű dinoszauruszok (Hadrosauria) fogazatát mutatják. Az elkopott fogai kihullottak és alulról növekvő új fogak cserélték le őket. Emiatt egy adott pillanatban akár 1000 fog is lehetett az állat szájában. A fogak külső peremén lévő kemény zománc lassabban kopott, mint a fog többi része, így minden fognak volt egy kiemelkedő vágópereme. Ráadásul a felső állkapocs el tudott mozdulni az alsó felett, ami nyíró és őrlő hatást produkált a fogsorok között. Gyomortartalmuk is azt igazolta, hogy többnyire durva növényi táplálékot fogyasztottak.

Hosszú farkuk mozgás közben kiegyensúlyozta a test elülső részét. Többnyire két lábon futott, de néha bemerészkedhetett a vízbe is. Egy kivételesen jó állapotban megmaradt kövületnek köszönheti hírnevét, melyet még 1908-ban fedeztek fel. A nagyon ritka leleten a bőr maradványa is fosszilizálódott, ezért kapta a „Múmia” becenevet. Egy 1999-es példány bőrlenyomatán még színes sávokat is ki lehetett mutatni, vagyis ez a dinoszaurusz a mai zebrához hasonlóan csíkos volt.

Az Edmontosaurus felfedezése egy híres fosszíliavadász, Charles Sternberg nevéhez fűződik. Mivel Sternberg a legtöbb pénzt ígérő vevőnek adta el a leletet, ezért nem egy amerikai múzeumba került a példány, hanem Németországba, a frankfurti Senckenberg Természettudományi Múzeumba.

EdmontosaurusForrás: Nobu Tamura