Mindenhol félelmet keltett a háromszarvú arc

2014.08.12. 14:30

A rettegett Tyrannosaurus és a háromszarvú Triceratops a két legismertebb őshüllő. Az Origo dinoszauruszokkal foglalkozó sorozatának utolsó részéből kiderül, miért érdekes a kevésbé ismert, a kacsacsőrűekhez tartozó Lambeosaurus.

Lambeosaurus

Alakja és mérete nagyon hasonlít a közeli rokonságába tartozó Corythosaurushoz, de a két nemzetség mégis könnyen elkülöníthető a koponyán elhelyezkedő tarajok alapján. A Lambeosaurus fején két különböző nyúlvány is megfigyelhető: a szem fölött van egy magas, téglalap alakú, előrefelé irányuló üreges csontkinövés, a koponya mögött pedig hátrafelé nyúlik egy tömör, csontos tüske. A taraj hossza megközelítheti akár az egy métert is.

Nagyon rövid, de izmos farkát futás közben egyensúlyozásra használta az állat. A 9-15 méter hosszú és 4-8 tonnás hüllő – a többi kacsacsőrű Hadrosauriához hasonlóan – csak akkor volt agresszív, ha megtámadták. Sebesen futott,  így általában el tudott menekülni a ragadozók elől. Négy lábon járt, és közben az alacsonyan növekvő vegetációt legelészte. Hajlékony nyaka segítségével könnyen elérte a körülötte lévő növényzetet.

A Lambeosaurus gyakori ősmaradvány a kanadai felsőkréta-kori üledékekben, de előfordult a mai Mexikó területén is. Mindkét helyen a sekély tengerek melletti nedves vidéken élt.

Lambeosaurus illusztrációjaForrás: Wikimedia Commons

Triceratops

A Tyrannosaurus mellett a legismertebb és legkönnyebben felismerhető dinoszauruszok közé tartozik a „háromszarvú arc”. A szarvak és a pajzsszerű koponyagallér jellegzetesen megkülönbözteti az összes többi őshüllőtől.

A több mint 3 méter hosszú koponyája a legnagyobbak közé tartozik a valaha élt szárazföldi állatok között. Egy rövid szarv helyezkedett el az orra tetején, emellett két hosszú és erős szarv nyúlt ferdén előre a szemek fölött. Ezek a fegyverek mind a ragadozók elleni védekezésben, mind a rivális hímekkel vívott küzdelem során hasznos segítséget jelenthettek. A hosszú és veszélyes szarvak miatt valószínűleg még a Tyrannosaurus is alaposan meggondolt egy esetleges támadást, ráadásul a vastag és erős csontgallér is ellenállhatott még a legerőteljesebb harapásnak is.

A 15 km/óra sebességre képes állat elérhette a 8-9 méter hosszúságot és a 8-10 tonnás testtömeget. Kifejlett egyedei valószínűleg magányosan éltek, de a fiatalabb példányok kisebb csoportokban vándoroltak a folyópartok mentén.

A Ceratopsiák egyik legnagyobb termetű képviselője gyakori lehetett az Észak-Amerika nyugati részén elhelyezkedő folyók árterei mentén (példa rá a felső-kréta Hell Creek formáció). Maradványaik többek között előkerültek Alberta, Colorado, Montana, Dél-Dakota és Wyoming területén is. A több száz ismert lelet között bőven akadnak fiatal példányok és hatalmas, teljesen kifejlett egyedek.

Legelőször a híres fosszíliavadász, Otheniel Charles Marsh fedezte fel és nevezte el a nemzetséget 1889-ben. Nagyon rövid időn belül, már a századfordulóra több mint 500 koponya került elő. Számos szarv, nyaki gallér és koponya mutat kisebb-nagyobb sérüléseket és sebhelyeket. Ez arra utal, hogy a Triceratops egyedek minden bizonnyal gyakran különböztek össze egymással.

A triceratops klasszikus ábrázolásaForrás: Nobu Tamura

Tyrannosaurus

A zsarnokgyík volt a késő-kréta korszak rettegett királya, egyben a valaha élt egyik legnagyobb ismert szárazföldi húsevő. A tápláléklánc csúcsragadozójaként hatalmas méreteket ért el (15 méter hosszúság, 6 méter magasság, 6-7 tonna testtömeg), így döngő léptei bizonyára előre figyelmeztették a potenciális áldozatokat a veszélyre. Hatalmas koponyája megközelítette a 1,5 méter hosszúságot, agya pedig szintén nagy és fejlett volt.

Állkapcsában több mint 50 hegyes tépőfog sorakozott, melyek közül a legnagyobbak elérték a 15-20 centiméter hosszúságot. A masszív, erős és fogazott szélű fogak a vastag csontokat is könnyedén szétroppantották. Szintén az aktív ragadozó életmódra utal az erős és hajlékony nyak, a látásért és szaglásért felelős agyterületek nagysága, valamint a térlátás. A koponya kiszélesedő területe a szemek mögött arra szolgálhatott, hogy az erőteljes állkapocsizmok oda rögzülhessenek.

Valószínűleg a csordákban legelő kacsacsőrű dinoszauruszokra vadásztak leggyakrabban, fák mögött elrejtőzve, lesből rohanhatták le a gyanútlan áldozatokat. A zsarnokgyík gyorsasága és intelligenciája megsokszorozta a veszélyességét. A prédaállatok valószínűleg mindent megtettek, hogy messzire elkerüljék minden idők egyik legrettegettebb húsevőjét.

Máig vannak azonban olyan elképzelések is, hogy az ügyetlen és lassú Tyrannosaurus nem félelmetes ragadozó volt, hanem lassan mozgó dögevő. Sőt, volt olyan paleontológus, aki az állat magassága és tömege alapján kiszámította, hogy ha elesett volna futás közben, akkor könnyen betörhetett volna a koponyája, hiszen a csökevényes mellső végtagok nem tudták tompítani a becsapódás erejét.

A legtöbb Theropodához hasonlóan a Tyrannosaurust is tollak borították legalább a testük egy részén. A nyakán elhelyezkedő színpompás tollak az ellenkező nemű egyedek figyelmének felhívására szolgálhattak. A Tyrannosaurus nagy számban került elő más híres dínókkal (például Ankylosaurus, Triceratops) együtt az észak-amerikai felső-kréta korú Hell Creek formációból.

A Tyrannosaurus rex a gyakori ősmaradványok közé tartozik a 66 millió éves üledékes sorozatban. Az Egyesült Államok nyugati részét egykor beborító ártereken élt, melyeket gyakran folyók szabdaltak. Maradványaikat Alberta, Montana, Texas és Wyoming mellett megtalálták Ázsiában is (Mongólia területén). Teljesen hiánytalan csontváz azonban eddig még nem került a paleontológusok kezébe.

Tyrannosaurus rex csontvázaForrás: Wikimedia Commons