A mostani csapadékos, párás idő kedvez a különböző gombafélék elterjedésének, ami sokakat gyűjtésre ösztönözhet. Ez az időtöltés azonban nem veszélytelen, egy apró tévedés is elegendő ahhoz, hogy a gombapörköltbe csiperke helyett gyilkos galóca kerüljön. Hogyan különböztethetjük meg a veszélyes és ártalmatlan gombákat? Korábbi cikkünk felelevenítésével ebben szeretnénk segítséget nyújtani.

Figyelem! Az alábbi információk ismeretterjesztő jellegűek, és nem pótolják a hivatásos gombaszakértő véleményét! Az elfogyasztásra szánt gombákat mindig ellenőriztessük hivatásos gombaszakértővel!

Szögezzük le, hogy a nagygombák (azaz a nagyméretű termőtesttel rendelkezők) körében igen sok ehető faj mellett sok olyan is van, amely méreganyagot ugyan nem tartalmaz, fogyasztása azonban mégsem célszerű vagy javallott (például jellege, íze miatt). Viszonylag kevés azon fajok száma, amelyek kimondottan káros (mérgező) anyagokat tartalmaznak, ezek közül is csak néhány olyan van, amely a fogyasztó ember (állat) számára súlyos vagy akár halálos kimenetelű mérgezés kockázatát hordozza. 

A gomba részei - balra egy lemezes, jobbra egy csöves gomba rajzaForrás: terra.hu

A legveszélyesebb mérgezést okozó gyakori gombafaj a gyilkos galóca (Amanita phalloides: 1. ábra). A termőtestet a változó színű kalap (fehéres-sárgás-zöldes-barnás, illetve ezek különféle variációi) mellett a mindig fehér lemezek, a tönkön a jellegzetes gallér, a tönk alján pedig a bocskor megléte jellemzi.A gomba húsa kemény, illata emlékeztethet a nyers burgonya illatára. Vigyázzunk, mert a kalap színe igen változó lehet, ezért koncentráljunk a három, fent említett tulajdonságra (tehát lemez, gallér és bocskor), mert ezek együttes megléte biztosan jelzi a gyilkos galócát.

1. ábra Gyilkos galóca
Forrás: Dr. Vetter János

A gombaszedők nem túl szerencsés szokása, hogy sokszor csak a kalapot és egy rövidebb tönkrészt törnek (vágnak) le. Ilyenkor nem áll már rendelkezésre a tönk alsó része (a bocskor megfigyelésére), teendőnk viszont az, hogy ekkor is tételezzük fel a bocskor meglétét, és akadályozzuk meg az adott gomba felhasználását. A gyilkos galóca termőhelye egyébként bármilyen erdő (lomb- és fenyőerdő) lehet, minthogy úgynevezett mikorrhizás életközösségben él sokféle fás növénnyel, de akár egy-két fa is elegendő lehet a szimbiózis létrejöttéhez, így akár kertben is találkozhatunk vele.

A gomba minden része igen mérgező vegyületeket tartalmaz, a legerőteljesebb hatása azonban az amanitineknek van. Ezek a májba kerülve a sejtek egyik alapvető enzimét (RNS-polimeráz II.) gátolják, aminek következtében a máj, majd később más szervek működése is súlyosan károsodik, s szerencsétlen esetben mindez akár halálos kimenetelű is lehet. A bajt fokozhatja az is, hogy a mérgezés lappangási ideje meglepően hosszúra nyúlhat (néhány órától akár 24-36 óráig is), s minél később ismerik fel, hogy valójában mi a mérgezés oka, annál rosszabb kilátásokkal kell számolni, hiszen a méreganyagok időközben felszívódnak.

2. ábra A gumós csiperke egy csoportja, kiszóródó spórákkalForrás: Dr. Vetter János

Milyen más, ehető gombákkal téveszthető össze a gyilkos galóca? A jogos kérdésre válaszunk az, hogy elsősorban a csiperkék jöhetnek szóba (2. ábra). E közismert gomba nemzetség jó néhány kitűnő, ehető fajjal képviselteti magát. A legfontosabb alaktani különbség a csiperkék lemezeinél figyelhető meg, hiszen azok fiatalon rózsaszínűek, amely szín később barnássá, barnává, illetve akár feketévé változik. Mindezen színbeli eltérés magyarázatát az adja, hogy a spórák színe a gyilkos galócánál fehér, a csiperkéknél azonban színes (barna, fekete).

3. ábra A fiatal gyilkos galóca boszorkánytojása - a gyűjtött gombákat mindig nézessük át szakértővel!Forrás: Wikimedia Commons

Vigyázni kell az igen fiatal gomba leszedésével is: fejlődése folyamán ugyanis a galóca egy burokban fejlődik, és tojásszerű képletet ("boszorkánytojás": 3. ábra) mutat, ami újabb tévesztésekhez vezethet. Néhány pöfeteggomba ugyanis szintén első pillanatban tojásszerű, fehéres termőtestű. Mikológiai szempontból teljesen más a termőtest szerkezete, mégis lehetnek megtévesztő hasonlóságok.

4. ábra Bimbós pöfetegForrás: Wikimedia Commons

A gyakran előforduló bimbós pöfeteg (4. ábra) fiatal, fehér termőtestei például nagyon hasonlíthatnak a galóca "tojásokhoz", ráadásul azonos erdei termőhelyen fejlődhet mindkettő. A különbség azonban nyilvánvalóvá válik, ha mindkettőt kettévágjuk: a pöfeteg belül egynemű, homogén jellegű, a galóca tojásban azonban felismerhetők a fiatal termőtest részei (kalap, tönk és lemez-kezdemények).

5. ábra Mezei szegfűgomba
Forrás: Dr. Vetter János

Az összetéveszthető gombapárok következő példája a mezei szegfűgomba - susulyka lehet. A közkedvelt mezei szegfűgomba (Marasmius oreades: 5. ábra) kalapja néhány centiméteres, előbb domború, majd lapos, színe világos (sárgás-fehér, vörösesbarna, középen néha sötétebb), lemezei pedig a kalappal egyező színűek. Lemezei ritkán állnak, a tönkje karcsú, kissé merev (különösen a tönk alsó részén), ezért csak a kalapot és a tönk felső részét gyűjtsük. A gomba fűszeres, kellemes illatú (szegfűszegre, esetleg mandulára emlékeztet). Réteken, legelőkön, de akár kertekben, parkokban is teremhet, alkalmanként akár nagy mennyiségben.

6. ábra Mezei susulyka
Forrás: Dr. Vetter János

Éppen a termőhely azonossága vezethet az ugyancsak ilyen helyen élő susulyka fajokkal való esetleges tévesztéshez. A susulykák (így például a mezei susulyka, Inocybe fastigiata: 6. ábra) lemezei sűrűn állók, a kalap kúpos, felülete sugarasan szálas, a tönkje törékeny (nem szívós), szaga kellemetlen.

7. ábra Parlagi tölcsérgomba
Forrás: Wikimedia Commons

A mezei szegfűgomba gyűjtése során más tévesztés is előfordulhat. Így a parlagi tölcsérgomba (Clitocybe rivulosa: 7. ábra) szintén gyepekben, füves társulásokban, kertekben vagy útszélen fordulhat elő. E gombafaj mérete, színe és termőhelye hasonlít a mezei szegfűgombáéhoz, a kalapja domború, majd később tölcsér alakú. A szegfűgomba közé keveredve súlyos mérgezést okozhat!

8. ábra Lucfenyvesi rizike
Forrás: Dr. Vetter János

A rizikék a nagyra tartott tejelő-gombafajok közé tartoznak. Hazánkban több rizike faj is él, a vörösödőtejű és a lucfenyvesi rizike (zöldsávos tejelőgomba) gyakoribbak, az ízletes rizike (Lactarius deliciosus) ritkább. Fennáll a téveszthetőségük egy ugyancsak tejelő csoporttal, a szőrgombákkal, ahol azonban a tejnedv mindig fehéres, és általában nem változtatja meg a színét, vagy ha igen, lassan sárgulhat, barnulhat. Az értékes rizikék esetében a vörösödőtejű rizike narancsszínű tejnedve borvörössé változik, a lucfenyvesi rizike (8. ábra) borvörös tejnedve lassan megzöldül, az ízletes rizikének pedig a lemezei zöldülnek meg.

9. ábra Szőrgomba faj
Forrás: Dr. Vetter János

Fontos különbség még, hogy a szőrgombák (9. ábra) kalapfelszínén - nevüknek megfelelően - jellemző, bozontos szőrözöttség figyelhető meg. A szőrgombák legtöbbjének jelenlétére egyébként erős, égetően csípős íz is felhívhatja a figyelmet. 

10. ábra Vöröses kénvirággomba
Forrás: Dr. Vetter János

Tévedés fordulhat elő a kénvirággombák (Hypholoma nemzetség) gyűjtése kapcsán is. Igen gyakori, de kisebb, gyomor-bél tünetekkel járó mérgezést okozhat a vöröses kénvirággomba (Hypholoma sublateritium: 10. ábra), melynek termőtest csoportjai lombos fák tönkjén, maradványain élnek. Lemezei sárgásak, olajbarnásak, a termőteste húsos, elég kemény.

11. ábra Fenyő-kénvirággomba
Forrás: Dr. Vetter János

A kinézetében igen hasonló, de ehető a fenyő-kénvirággomba (Hypholoma capnoides: 11. ábra). Ennek a fajnak a felismerésénél segíthet a lemezek szürkés árnyalata, de legfőképp az, hogy ez a gomba tűlevelű fákon (főleg lucfenyőn), azok tuskóin nő.

12. ábra Világító tölcsérgomba
Forrás: Dr. Vetter János

Volt már példa a világító tölcsérgomba és a rókagomba tévesztésére is. A világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius: 12. ábra) lombos fák faanyagán, tuskóin általában csoportosan nő, néhol gyakori faj. Kalapja kezdetben domború, behajló szélű, később inkább tölcséres. Színe sárga, aranysárga, idősödve egyre sötétedik. Nevét onnan kapta, hogy fiatalon lemezei (vagy esetleg micéliumkötegei) sötétben foszforeszkálhatnak. Közepesen súlyos mérgezést okozhat.

13. ábra Rókagomba
Forrás: Dr. Vetter János

A rókagomba (13. ábra) kalapja és tönkje kétségkívül sárga, sárgás, de a kalap alsó részén lévő képletek nem lemezek, hanem ráncok, melyek mélyen, hosszan lefutnak a tönkre, tehát a termőtest szerkezete igen eltér a világító tölcsérgombáétól. Bár a rókagomba húsának jellege néha talán túl szívós, kemény, sokféle célra felhasználható, kiváló étkezési gomba. Mikorrhizás, azaz szimbiózisban élő, sajnos az utóbbi időben visszaszoruló faj.

A fenti példákkal azt szerettük volna bemutatni, hogy az egyébként csodálatos gombavilág rejteget olyan hasonlóságokat, melyek kétségkívül megnehezítik a biztonságos eligazodást. A megoldásnak két módja lehet: ismerjük meg minél jobban őket, illetve a család asztalára szánt csemegéket mindig ellenőriztessük hivatásos gombaszakértővel!

Dr. Vetter János

A szerző a Magyar Mikológiai Társaság volt elnöke, a Szent István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.