Egy nagy stadion is beférne az üstökös legmélyebb lyukába

2014.08.11. 12:45

Bár a Rosetta célpontjának magja emlékeztet néhány, közelebbről is látott üstökös magjához, olyan felszíni részletek tárulnak elénk az űrszonda közeli felvételein, amilyeneket üstökösmagon még sohasem láttunk.

"A bizarr, vad és egyben lenyűgözö felszíni formák a természet csodái, de nagy kihívást jelentenek majd a Rosetta Philae nevű leszállóegységének a november 11-re tervezett landolás során" - mondta az Origónak Tóth Imre űrkutató-csillagász, aki a Rosetta OSIRIS nevű képfelvevő rendszere által készített képek elemzésével foglalkozik egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként.

A mintegy 5x3 kilométer méretű üstökösmag alakja eltér minden eddigi, űrszondákkal már korábban közelről lefotózott, illetve földfelszíni radarcsillagászati módszerrel megfigyelt üstökösmagétól:

A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magja augusztus 5-én, 145 kilométeres távolságból. A képen egy képelem (pixel) mérete 2,7 méter, vagyis a legkisebb, még éppen észrevehető felszíni részlet ilyen méretű (OSIRIS/NAC)Forrás: Origo

Miért ilyen alakú a mag?

A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magja látszólag két tömbből, egy nagyobb és egy kisebb összetevőből áll. A kérdés az, hogy vajon ezeknek a tömböknek az összetapadásából, vagyis nagyon kis sebességű (néhány méter másodpercenként), "lágy" ütközésével állt össze az üstökös magja, vagy pedig az üstökös eddigi életében végbement belső eredetű, a gáz- és porvesztéssel járó erózios folyamatok alakították ilyenné.

"Erre a kérdésre reményeink szerint a Rosetta és a Philae nevű leszállóegységének megfigyeléseiből, méréseiből kaphatunk választ. A képen a mag kisebbik összetevőjén megfigyelhető nagy, sötét lyuk tűnik fel, amelynek mélyére a felvétel idején nem süt be a Nap. Ez egy nagy stadionnál is nagyobb alakzat, külső pereme több mint 200 méter átmérőjű. A mélységét nem tudjuk még, de ha az 160 méternél mélyebb, akkor a római Colosseum beleférhetne" - mondja Tóth.

Ebből a nagy mélyedésből valószínűleg már sok jeges-poros üstökösanyag eltávozott az üstökös napközeli, aktív élete során. Az üstökösmag két összetevőjét elválasztó befűződés, a "nyaki" rész a környezetéhez képest világosabb, aminek magyarázatát szintén a Rosetta további megfigyelési adatainak elemzéséből várják a kutatók.

Az eddigi legközelebbi kép

A következő, a megérkezés napján készült felvételen az üstökösmagot az egyik oldaláról láthatjuk:

A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magja augusztus 6-án, 96 kilométeres távolságból. Egy képelem itt már csak 1,8 méternek felel megForrás: ESA/Rosetta/NAVCAM

Itt talán még szembetűnőbb a kis égitest látszólag két többől összetett alakja. A Philae legbiztonságosabb, de tudományos szempontból is legérdekesebb leszállóhelyének kiválasztását nagyban segítheti ez a kép, mert nagy és viszonylag sima területek láthatók a jobb oldali, nagyobb mag-összetevőn.

Az egyik terület azért is érdekes lehet, mert itt van például egy markáns, kígyózó repedés, amely napközelben gáz- és porkibocsátási forrás lehet. Az ennek közelében a felszínen végzett megfigyelések és mérések közelebb vihetnek az üstökösök anyagkibocsátásának megértéséhez - amit ma még pontosan nem ismerünk. Ennek tisztázása a Rosetta küldetésének legfontosabb feladata.