Rejtélyes barázdák az üstökösmagon

2014.08.19. 14:37

Megjelent az eddigi legjobb kép a Rosetta űrszonda vad felszínű célpontjáról.

A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magjáról készült eddigi legrészletesebb képet Tóth Imre űrkutató-csillagász elemezte az Origónak. A szakember a Rosetta OSIRIS nevű képfelvevő rendszere által készített képek elemzésével foglalkozik egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként.

A Rosetta űrszonda OSIRIS nevű képalkotó rendszerének kislátószögű kamerája (NAC) így látta az üstököst 2014. augusztus 7-én, 104 kilométeres távolságbólForrás: ESA/Rosetta/MPS for OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA

Két nagy tömb

Ezen a képen is jól látható, hogy az üstökös magja látszólag két részből, egy nagyobb és egy kisebb tömbből áll – írta Tóth Imre. A két magösszetevőt elválasztó befűződés, a "nyak" is jól kivehető a képen. Jelenleg még nem tudjuk, hogy az üstökösmag a két különálló tömb összetapadásával keletkezett, vagy pedig egy nagyobb test volt, és a kigázosodási anyagvesztés következtében erodálódott a ma megfigyelhető alakúra.

Mindenesetre ez a kép most minden korábbinál részletgazdagabban mutatja az üstökösmag felszínét, köztük a környezeténél világosabb és viszonylag simább nyaki részt is. A nyaki rész felületének simaságát helyenként kisebb-nagyobb tömbök, kiemelkedések tarkítják.

Barázdák a kisebb tömbön

A képen a felső, kisebbik magösszetevőn igen érdekes alakzatok tűnnek elő: meredek sziklafalak, peremmel és barázdákkal. A barázdák eredetét ma még nem ismerjük. Lehetnek a két tömb összeütközésekor keltett mechanikai feszültségek következményei is, de anyagvesztési erózióval is kialakulhattak. Esetleg az üstökösmag kisebbik tömbjének, vagy akár az üstökösmag egészének belső szerkezetére is utalhatnak - a barázdák létrejöttének megértéséhez a Rosetta további vizsgálatai szükségesek.

Lyukak a nagyobb tömbön

A képen alul levő nagyobbik magösszetevőn a kisebb-nagyobb mélyedések és lyukak a vízjég kigázosodásának forrásai, vagyis potenciális aktív területek lehetnek, amelyekből gáz (vízmolekulák) és por távoznak el. Az üstökös gáz- és poranyagának tanulmányozása közelebb vihet minket a Naprendszer kialakulási körülményeinek megértéséhez, illetve a földi vízkészlet és az élet kialakulásához szükséges szerves anyagok eredetének tisztázásához.

A tervek szerint augusztus utolsó napjaiban a Rosetta űrszonda már 50 kilométerre megközelíti az üstökösmagot, és várhatóan még részletesebb képeket készít a lenyűgöző, vad felszínű égitestről – írja Tóth Imre.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK