A tudomány legnagyobb vesztesei

2014.10.02. 13:02

Stephen Hawking következetesen szinte minden fogadást elveszít, bár jobb esélyekkel indul, mint John Hampden, aki még a XIX. században is arra tett, hogy a Föld lapos.

A Föld nem lapos

A XIX. század elején Samuel Birley Rowbotham elindított egy vitorlást az Old Bedford River csatornán és várta, hogy annak árboca egy idő után eltűnjön, hiszen a Föld gömbölyű, így íve eltakarja majd. Ez mégsem így történt, az árboc nem tűnt el. Rowbotham - eképp megbizonyosodva arról, hogy Arisztotelésznek és kétezer évnyi tudománynak mégsincs igaza - publikálta is az eredményeit. Ez nem nagyon érdekelt senkit sem, egyetlen embert leszámítva: John Hampdennek annyira megtetszett a kísérlet, hogy 1870-ben ötszáz angol fontot - akkoriban tetemes összeget - ajánlott fel annak, aki az ellenkezőjét bizonyítja.

Az Old Bedford River hosszú és egyenes, pont jó a Föld görbületének ellenőrzéséhezForrás:Flickr/Mark

Alfred Russel Wallace-nak - Darwin mellett a kor egyik legnagyobb tudósának - ez pont kapóra jött, mivel abban az időben pénzszűkében volt. Elfogadta a kihívást, de apró módosítást végzett a kísérleten, tanulva a korábbi félrevezető eredményből: kijavította a légköri fénytörés miatt fellépő hibát. Rowbotham eredeti kísérletében ugyanis egy mindössze másfél méteres árboc és a felszín fölött néhány centire beállított távcső szerepelt. Ekkor a légköri fénytörés miatt az árboc magasabbnak látszott mint valójában, tehát ténylég úgy tűnhetett, mintha a Föld lapos lenne. Ilyen délibáb jelenség játszik közre akkor is amikor az autópályán hullámozni látszik a forró aszfalt.

Wallace négy méterrel magasabbra emelte az egész berendezést, így ismételték meg a kísérletet. Ekkor már két hajó volt és egy megfigyelő, aki a két árboc tetejét hasonlította össze. Eképp már nem rontotta az eredményt az atmoszférikus refrakció, így a két árboc kellő távolságban nem egy egyenesre esett a megfigyelővel - a középső magasabban volt. A független bíró elismerte, hogy ez (is) bizonyítja, hogy a Föld valóban nem lapos. A feldühödött Hampden viszont nem hitt Wallace-nak, és levelet küldött annak feleségéhez: "Ha a te utolsó pokolbéli tolvaj férjedet egyszer úgy viszik haza, hogy a koponyája péppé lett zúzva…annak tudni fogod az okát." Hampden végül börtönbe került, Wallace pedig megúszta épp bőrrel, ennek ellenére mégsem jött ki túl jól a dologból: kortársai megvetették, amiért pénzzé tette a tudományt és olyasmiben fogadott, ami évezredek óta bizonyított tény. A nagy publicitás ráadásul jócskán növelte a - ma is aktív - Lapos Föld Társaság új taglétszámát is.

A Föld kimerülése

1990 októberében Paul Ehrlich nem csak 576 dollárt vesztett, hanem akarata ellenére mély vágást ejtett a környezetvédelmen is. Ehrlich a Stanford biológus professzora, több könyvet írt a Föld túlnépesedéséről és a természeti erőforrások kimerüléséről. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség a vesztébe rohan, és a Föld hamarosan nem lesz képes eltartani mindannyiunkat. Ezeknek a nézeteknek szöges ellentétét vallotta Julian L. Simon közgazdász, aki szerint az emberiség kreativitása úgyis mindig megoldja majd ezt a problémát, így nincs miért aggódni. A két fél 10 évre szóló fogadást kötött.

Nehéz megjósolni, mennyi embert képes eltartani a FöldForrás: AFP/Jerome Taylor

A fogadás a természeti erőforrások piaci árának alakulásáról szólt 1980 és 1990 között. Ehrlich úgy gondolta, hogy az egyre népesebb emberiség rohamosan éli majd fel ezeket, ezért arra tett, hogy az árak emelkedni fognak a növekvő igény miatt. Simon viszont nem jósolt nagy változást. Ehrlich ráadásul helyzeti előnnyel indult, mert ő választhatta ki az 5 anyagot: réz, króm, nikkel, ón, wolfram. Papíron mindkét fél 1000 dollárnyit vásárolt ezekből a fémekből, majd vártak 10 évet az árak változására.

A Föld népessége ugyan nőtt, az árak viszont több mint a felére csökkentek. Tíz év elteltével ugyanakkora mennyiség az öt fémből már csak 424 dollárba került. Ehrlich csúfos verséget szenvedett, de nem a pénzt sajnálta, hanem a fogadás hatását a környezetvédelemre: Simon követői és a klímaszkeptikusok az elvesztett fogadást számtalan alkalommal dörgölték a környezetkutatók orra alá, mondván, hogy azok nem tudják megjósolni a jövőt. Ez visszavetette a kutatásokat és szaporította a klímaszkeptikusokat számát. Ehrlich pechére, ha másik 10 éves periódust választ, esetleg más erőforrásokat, akkor az eredmény szinte biztos, hogy fordítva alakul. Az öt fém ára a 80-as évek előtt mindig növekedett, utána viszont valóban csökkenni kezdett, feltehetőleg az 1979-es olajválságnak köszönhetően. Ehrlich később számtalan másik fogadást ajánlott Simonnak, hogy tisztázza a nevét és a szakmát, de a közgazdász előrelátóan visszautasította azokat.

Mikor kel életre a mesterséges intelligencia?

Ray Kurzweil a mesterséges intelligencia kutatásának legendás alakja kollégájával, Mitch Kaporral kötött fogadást arról, hogy 2029-re sikerül-e egy számítógépnek átmennie a Turing-teszten. Kurzweil szerint sikerül, Kapor viszont úgy gondolja, 2029 előtt, de lehet, hogy utána sem fog ez bekövetkezni. 2002 áprilisában kötötték a fogadást, de Kurzweil már idén júniusban több telefonhívást kapott, ahol gratuláltak neki a győzelemhez. Őt ez inkább elszomorította.

Roboy a Zürichi Egyetem Mesterséges Intelligencia Laborjának szülötte - ő senkit sem ver átForrás: AFP/John Macdougall

A Turing-tesztet az 50-es években alkotta meg Alan Turing, azzal a céllal, hogy vizsgálhassa a mesterséges intelligenciák fejlettségét. A teszt egyszerűnek tűnik: egy független bíró ül egy számítógépes chat-ablak előtt és valakivel beszélget. A vonal másik végén lévőről nem tudni, hogy az valódi személy vagy mesterséges intelligencia. A bíró bármit kérdezhet, de ha nem tudja eldönteni több kérdésből sem, hogy géppel vagy emberrel beszélget, akkor az átment a Turing teszten: ha a mesterséges intelligencia ekkor kellően fejlett ahhoz, hogy átverje a bírát vagy bírákat, akkor valóban emberi.

Kurzweil telefonhívásai a Eugene Goostman nevű robotnak köszönhetőek: a robot ugyanis átverte a bírát. Ráadásul jócskán 2029 előtt, így Kurzweilnek jár a 20 000 dolláros nyeremény. Eugene eredményei viszont inkább elkeserítették Kurzweilt, aki szerint valójában nem ment át a robot a teszten. Honlapján kifejti, hogy a Readingi Egyetem és a Princeton közös fejlesztésű robotját ő is tesztelte és megállapította, hogy az össze-vissza beszél, biztos, hogy nem emberi. Csalódott volt, hogy Eugene fejlesztői ennyire elhamarkodták a publikációt. Eugene jelenleg szabadságon van.

A fogadás továbbra is fennáll, Kurzweilnek 15 éve maradt arra, hogy találjon egy olyan mesterséges intelligenciát, ami őt is képes átverni.

Hawking mindig veszít

Stephen Hawking 1975-ben a fekete lyukak létezéséről - pontosabban arról, hogy a Cygnus X-1 csillagászati objektum fekete lyuk-e - fogadott kollégájával, Kip Thorne-al. Mivel Hawking munkásságának tetemes része nyugszik a fekete lyukak létezésén, így bevallottan maga ellen fogadott. Ha fekete lyukak mégsem léteznek, és kutatásai elbuknak, legalább nyert egy fogadást. 1988-ban a kutatók már 95%-os biztonsággal állították, hogy a Cygnus X-1 valóban fekete lyuk. Ezután nem sokkal Hawking is elismerte, hogy vesztett, így kifizette Thorne-nak az egyéves Penthouse előfizetést - ezzel magára haragítva a fizikus feleségét.

A Cygnus X-1 és társa, egy kék szuperóriás (illusztráció)Forrás: Science Photo Library/Mark Garlick

Később Thorne Hawking oldalára állt, közösen fogadtak John Preskill ellen (ennek részleteiről egy korábbi cikkünkben olvashat).

Ez nem az első és nem is az utolsó elvesztett fogadása a legendás fizikusnak. 2012-ben, a Higgs-részecske megtalálásakor Stephen Hawking úgy gondolta, ezért a felfedezésért jár a Nobel-díj. Járt is, de a fizikus elmosolyodva azt is bevallotta, hogy ez neki 100 dollárjába került. Hawking ugyanis ekkora összegben fogadott a Michigani Egyetem professzorával, Gordon Kane-el abban, hogy sosem fogják megtalálni a Higgs-részecskét.

Hawking rendszeresen megjósolja azt is, hogy ki kapja majd a Nobel-díjat, de tudományos "szerencsejátékos" múltját figyelembe véve az a legbiztosabb, ha ebben nem hiszünk neki.