GPS-sejtek az agyban: orvosi-élettani Nobel-díj 2014

2014.10.06. 11:49

A 2014-es orvosi-élettani Nobel-díjat John O'Keefe, May-Britt Moser és Edward I. Moser kapták megosztva. A három kutató - köztük az 5. díjazott házaspár a Nobel-díjak történetében - azokat a sejteket fedezték fel, amelyek elkészítik a külvilág térképet az agyban, lehetővé téve számunkra a tájékozódást.

Honnan tudjuk, hol vagyunk? Hogyan találjuk meg az utat egyik helyről a másikra? És hogyan tároljuk ezt az információt úgy, hogy azonnal megtaláljuk az utat, amikor legközelebb ugyanazt az útvonalat követjük? Az ez évi Nobel-díjasok egy olyan helymeghatározó rendszert, egyfajta „belső GPS-t” fedeztek fel az agyban, amely lehetővé teszi, hogy elhelyezzük magunkat a térben. A kutatók kimutatták egy magasabb rendű kognitív (gondolkodási) funkció sejtszintű alapjait.

A helymeghatározó rendszer első elemét 1971-ben fedezte fel John O’Keefe. Azt tapasztalta, hogy az agy hippokampusz nevű területén lévő egy bizonyos típusú idegsejt mindig aktiválódik, amikor a patkány a szoba egy bizonyos helyén van. Más helyeken viszont más sejtek aktiválódnak. O’ Keefe azt a következtetést vonta le, hogy ezek a „helyérzékelő sejtek” kialakítják a szoba térképét.

Forrás: Nobel-díj Bizottság/Mattias Karlén

Több mint három évtizeddel később, 2005-ben May-Britt és Edvard Moser felfedezte az agyi helymeghatározó rendszer másik kulcselemét. Meghatározták az idegsejtek egy másik típusát, amelyet „rácssejteknek” neveztek el. Ezek egy koordináta-rendszert generálnak, és lehetővé teszik a precíz pozícionálást és az útvonal megtalálását. Későbbi kísérleteik megmutatták, hogy teszik lehetővé a helyérzékelő és a rácssejtek a helymeghatározást és a navigációt.

Forrás: Nobel-díj Bizottság/Mattias Karlén

John O´Keefe, May-Britt Moser és Edvard Moser felfedezése egy olyan problémát oldott meg, amely évszázadok óta foglalkoztatta a filozófusokat és a tudósokat: hogyan készít térképet az agy a bennünket körülvevő térről, és hogyan találjuk meg az utunkat egy összetett környezetben.

Forrás: Nobel-díj Bizottság/Mattias Karlén