Mit láttak az infarktusban meghalt emberek?

Újraélesztésük után nem fényről és alagútról, hanem hét másik dologról beszéltek.

A testen kívüli és a halálközeli élményekről számos beszámoló ismeretes. Angol kutatók a napokban közölték a témával kapcsolatos eddigi legátfogóbb kutatást.

A Southamptoni Egyetem által szponzorált AWARE (AWAreness during REsuscitation) tanulmány négy évig zajlott. Összesen 15 kórház 2060 olyan páciensét vizsgálták, akiknek valamilyen okból leállt a szíve.

Vakító fény és félelemérzet

A 2060 szívmegállásos esetből 140 túlélővel interjút készítettek. Az interjúalanyok 39 százaléka számolt be arról, hogy a szívmegállást követően bizonyos mértékben tudatuknál voltak, ugyanakkor nem voltak képesek felidézni konkrét eseményeket.

„Az eredmény azt sugallja, hogy a szívmegállást követően a páciensek szellemileg aktívak, ugyanakkor a felépülést követően elveszítik emlékeiket az agy sérülése vagy a nyugtatók hatása miatt – mondta Parnia.

Ezt követően a 140 túlélőből 101 emberrel újabb interjút készítettek. A második interjúban részt vevők 46 százaléka 7 nagyobb élményt tudott felidézni a szívmegállást követően. Félelemérzetről, állatokkal és növényekkel kapcsolatos emlékekről, vakító fényről, erőszakkal és üldözéssel kapcsolatos élményekről, deja vu érzésről és családról érkeztek beszámolók. Ezek az élmények nem hasonlítanak a klasszikus halálközeli és testen kívüli élményekhez, amelyeket az interjúalanyok csak kis része élt át: 9 százalék produkált halálközeli (például fény egy alagút végén), két százalék pedig testen kívüli élményeket.

A legjobban dokumentált eset

A tanulmány által leghitelesebbnek és legjobban dokumentáltnak tartott eset egy 57 éves szociális munkás férfié. A páciens aprólékosan beszámolt a szívmegállást követő eseményekről (például a nővérek munkájáról és a szobában található berendezésekről). Két csipogást is hallott, amelyet az egyik gép adott ki. Ez azért számított fontos információnak, mert a csipogások között eltelt idő három perc volt, így a kutatók ebből meg tudták állapítani, hogy az élmény mennyi ideig tartott.

„A férfi esete azért is kiemelendő, mert a halállal kapcsolatos élményeket eddig csak olyan hallucinációs tünetekként kezelték, amiket a beteg közvetlenül a szív megállása előtt, vagy az újraélesztést követően él át. Az eddigi ismeretek szerint az agyműködés a szív megállását követően 20-30 másodpercen belül megszűnik. Mivel nincs agyműködés, az érintettek nem tudják felidézni az ekkor történt eseményeket. Az 57 éves páciens élményei azonban a szívmegállást követően történtek, ráadásul nem illúzión, hanem valós eseményeken alapultak, amelyeket hiteles szemtanúk is alátámasztottak” – mondta Parnia.

Túllépni a hagyományos megközelítésen

„A halál nem egy pontosan meghatározható pillanat, hanem egy olyan folyamat, amelyet szerencsés körülmények között vissza lehet fordítani. Ha a pácienst sikerül visszahoznunk, akkor szívmegállásról, ha nem, akkor halálról beszélünk. A mostani tanulmányban szerettünk volna túllépni a halálközeli élmények eddigi érzelmektől túlfűtött megközelítésén, és tudományosan megvizsgálni, mi is történik, amikor meghalunk – mondta dr. Sam Parnia, a New York-i Állami Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője.

A kutató szerint az eredmények arra utalnak, hogy ezután többé nem szabad előítéletesen közelíteni a témához, és tudományos vizsgálatok szükségesek a halállal kapcsolatos élmények pontosabb megértéséhez. A tanulmányt a Resuscitation című szaklapban tették közzé.