Gyenge kép az első állítólagos földönkívüliről

sárkány részecske, földönkívüli
A szóban forgó sárkány részecske
Vágólapra másolva!
Egy angol kutató úgy véli, Földön kívüli életformát találtak azon a ballonon, amit még tavaly bocsátottak fel 27 kilométeres magasságba. Az állítást a szakma keményen támadja. 
Vágólapra másolva!

A földi élet Földön kívüli eredetű – erre a meghökkentő megállapításra jutottak még 2013-ban a Sheffield Egyetem és a Buckingham Egyetem asztrobiológusai, miután alaposan megvizsgálták azokat a mikrométeres formákat, amelyeket egy ballonnal gyűjtöttek be a légkörben. Most egy új képet is bemutattak a nagyközönségnek.

Véletlenül találták őket

Milton Wainwright asztrobiológus és társai 2013-ban, a Perseidák meteorraj érkezésekor egy ballont bocsátottak fel az angliai Derbyshire megyében. A sztratoszféráig jutó ballonon számos apró steril tartály volt, amelyeket parányi organizmusok befogására terveztek.

Amikor a kutatóballon visszaérkezett a Földre, a kutatók meglepő felfedezést tettek. A tartályokban több, nagyjából 10 mikrométer nagyságú organizmust fedeztek fel (1 mikrométer a milliméter ezredrésze). Wainwright az egyiket az alakja alapján "sárkány részecskének" nevezte el. A részecske alapos vizsgálatával megállapították, hogy szénből és oxigénből áll, így kizárt, hogy kozmikus vagy vulkáni por lenne.

A szóban forgó "sárkány részecske" Forrás: University of Buckingham

Földi szennyeződéstől mentes

A Daily Expressnek most adott interjújában Wainwright kifejtette, egyelőre nem tudja, hogy a megtalált organizmus önálló vagy több mikroba által alkotott életforma. Abban azonban biztos, hogy nem a Földről származik.

"Ami hihetetlen a tartályokban talált organizmusokban, hogy teljesen tiszták a földi szennyeződésektől, nem szennyezte őket pollen, fű vagy vulkáni por" – mondta Wainwright. „Hacsak nem találtunk véletlenül egy olyan módszert, amellyel szelektíven el tudjuk különíteni ezeket az organizmusokat a földi szennyeződésektől, akkor azt kell mondanom, hogy a világűrből származnak. Szintén árulkodó, hogy a mintagyűjtőkön apró kráterek keletkeztek, amikor a biológiai anyagminta beléjük csapódott” – tette hozzá az asztrobiológus.

A kutató által készített tanulmányt a 2009-ben alapított Journal of Cosmology című csillagászati folyóirat is közölte.

Nincsenek meggyőző bizonyítékok

Milton Wainwright állításait a szakma erősen kritizálja. Chris McKay, a NASA asztrobiológusa a Space.com-nak elmondta: egy olyan rendkívüli következtetést, hogy idegen életet találtunk, megdönthetetlen bizonyítékokkal kell alátámasztani. Ezek viszont itt hiányoznak.

Szintén kétkedésre adhat okot, hogy a Wainwright eredményeit leközlő Journal of Cosmology többször állt már szakmai támadások kereszttüzében. A lap szerkesztőbizottságának tagja az indiai Chandra Wickramasinghe, aki szerint a 2001-ben Indiában hullott vörös esőben Földön kívüli létformák vannak (erről korábbi cikkünkben olvashatnak részletes beszámolót).

Planktonok a Nemzetközi Űrállomáson

Wainwright Földön kívüli eredetről levont következtetéseit egyesek szerint erősítheti az a felfedezés, amelyet a Nemzetközi Űrállomás (ISS) orosz űrhajósai tettek még augusztusban. Vlagyimir Szolovjev, az ISS orosz részlegének vezetője szerint ugyanis az űrállomás külső burkolatán tengeri planktonokat fedeztek fel. Sokan úgy vélik, a felfedezés alátámasztja azokat a nézeteket, hogy a bolygónkon található élet a világűrből érkezett.

95 százalék

Wainwright nem először állt a nyilvánosság elé nézeteivel. Tavaly például az Independentnek adott nyilatkozatában azt mondta, 95 százalékos a valószínűsége, hogy az általuk talált biológiai minták nem földi eredetűek. „Nincs olyan ismert mechanizmus, amellyel ezek az organizmusok ilyen magasra juthattak volna” – mondta a kutató.

Pánspermia

Az elmúlt évek kutatási eredményei alapján egyre inkább elképzelhetőnek tűnik az, ami korábban jobbára csak a tudományos-fantasztikus könyvekben fordult elő: az élet spontán vándorlása a világűrön át. Az úgynevezett pánspóra vagy pánspermia elméletek ezt a lehetőséget vizsgálják: a kutatók extrém viszonyokat is túlélő egysejtű, főleg sejtmag nélküli életformákat, úgynevezett extremofileket tanulmányoznak, például mesterséges meteoritokban. Az elmélet egyik megalkotója a cikkben említett Wickramasinghe.