A kiugrás lehetett volna Horthy utolsó nagy húzása

2014.10.15. 07:32

1944. október 16-án egy huszonnégy éves korszak ért véget: lemondott hivataláról Horthy Miklós kormányzó. Távozása bonyolult belpolitikai játszmák és diplomáciai folyamatok eredményeként, drámai körülmények között zajlott le, majd Szálasi Ferenc és a nyilasok uralma következett. Kétrészes írásunk első részében a Horthy-korszak utolsó hónapjának legfontosabb eseményét, az előzetes fegyverszüneti egyezmény megkötését mutatjuk be.

Horthy 1944. augusztus 29-én leváltotta a márciusi német megszálláskor kinevezett Sztójay Dömét, és a helyébe Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. A kormányzó azzal a feladattal bízta meg az új kormányfőt, hogy vezesse ki az országot a háborúból, és kössön fegyverszüneti egyezményt. Az események azonban hamar túlléptek az új kormány tagjain: Horthy és néhány hűséges tanácsadója maga vette kezébe a fegyverszünet előkészítését, a németek és a nyilasok pedig már szeptember elejétől fogva Horthy, Lakatos és az addigi vezetők eltávolítására készültek.

A kormány nem fogja megcsinálni

1944 augusztusának végén Románia kilépett a háborúból, és a Szovjetunióval folytatott tárgyalások eredményeként átállt a szövetségesek oldalára. Magyarország nem követte ezen az úton, noha a katonai helyzet talán még szeptember első napjaiban is lehetőséget kínált volna az átállásra és a tárgyalásra a Szovjetunióval. Horthy és a Lakatos-kormány kormányzóhoz hű tagjai azonban még nem álltak készen arra, hogy közvetlenül a szovjetekkel kezdjenek tárgyalásokat, hiszen még ekkor is abban reménykedtek, hogy lehetséges a megegyezés az angolszász hatalmakkal.

Hitler és von Ribbentrop fogadja Horthyt 1943 áprilisábanForrás: AFP/Roger Viollet

Szeptember első felében több fontos tárgyalás is zajlott Budapesten. Szeptember 7-én összeült a koronatanács – a kormányzó vezetésével tartott kormányülés –, ahol úgy döntöttek, hogy fegyverszünetet kérnek a szövetségesektől. Noha ismert volt, hogy a szövetségesek csak a feltétel nélküli kapitulációt fogadják el, a koronatanács különféle feltételekben állapodott meg. A legfontosabb az volt, hogy a fegyverszünet hatályba lépése előtt a németeket előzetesen tájékoztatják, és csapataik zavartalanul elhagyhatják majd az országot. A németeket Vörös János vezérkari főnök még a koronatanács döntésének napján értesítette, hogy amennyiben Magyarország nem kap azonnali katonai segítséget a szovjetek elleni harchoz, kénytelen lesz fegyverszünetet kötni. Az erőteljesen elutasító német válasz hatására a Horthy nélkül megtartott másnapi ülésén a kormány visszavonta a fegyverszünetről szóló döntést, a többség pedig a Vörös Hadsereg elleni harc mellett foglalt állást.

Horthy és bizalmasai

A kormánytagok támogatásának hiányában Horthy kénytelen volt személyes tanácsadóihoz fordulni. Szeptember 10-re a Várba nagy tanácskozást hívtak össze, ahol volt miniszterek, miniszterelnökök – köztük a németek elől bujkáló, a Várba csempészett Bethlen István -, és más megbízható politikusok vitatták meg az ország helyzetét és a teendőket. A tanácskozáson részt vett a kormányzóhoz hűséges Lakatos Géza miniszterelnök és Csatay Lajos honvédelmi miniszter is, akinek helyzetértékelése szerint Németország a háborút már elveszítette.

Vitéz csíkszentsimonyi Lakatos GézaForrás: Wikimedia Common

Az öt és fél órán át tartó tanácskozás során egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy az ország alapvető érdeke a fegyverszünet megkötése. Bethlen azt javasolta, indítsanak útnak Moszkvába küldöttséget. A finn fegyverszünet példáját kívánták követni: előzetes tárgyalások eredményeként a német hadsereg elvonulhatott volna, Magyarország pedig beszüntette volna a harcokat. A kormányzó bizalmasainak döntését másnap a kormány ülésének kellett volna megerősítenie, ám a kormány leszavazta a kormányzó javaslatát, csupán Lakatos és két minisztere támogatta Horthyt.

Fegyverszünet magánúton

Világossá vált, hogy a kormányzó a fegyverszünet megkötésében nem számíthat a kormányra. Szeptember 11-én este ezért dolgozószobájába hívatta feleségét, menyét, fiát, Bakay Szilárd altábornagyot, aki Budapest városparancsnoki feladatait látta el, és további megbízható személyeket, és közölte velük a kormány aznap meghozott döntését. Kifejtette, hogy új kormány kinevezésével kapcsolatos tárgyalásokra nincs idő, így a kiugrás megvalósítására nyilvánvalóan képtelen Lakatos-kormány kikapcsolásával kívánja létrehozni a fegyverszünetet. A kormányzó kizárólag azokra kívánt támaszkodni, akikben feltétlenül megbízhat, köztük például családtagjaira. Erre a célra a már korábban létrejött Kiugrási Iroda volt alkalmas, aminek élén a kormányzó fia, ifj. Horthy Miklós állt, tagjai között pedig idősebb tábornokok és fiatal diplomaták is helyet kaptak.

Horthy és köre több szálon indította el a fegyverszüneti tárgyalásokat. Egyrészt Náday István vezérezredest és a német fogságból megszökött, Magyarországon bujkáló Charles T. Howie angol tüzérezredest repülővel Olaszországba küldték, hogy tájékoztassák az angol-amerikai szövetségeseket a fegyverszüneti szándékról. Szeptember 22-én indultak a székesfehérvári repülőtérről, s a német légvédelmet kijátszva szerencsésen meg is érkeztek Foggiába. A tárgyalás azonban nem hozta meg a kívánt eredményt: Nádayt gyanakvással fogadták a szövetséges főhadiszálláson, mert nem volt írásos megbízólevele, ráadásul a magával vitt rejtjelkulcs is hibás volt, így nem tudott rögtön kapcsolatba lépni Budapesttel.

Vadásznak álcázva Moszkvába

A szeptember 10-i tanácskozáson még csak a nyugati hatalmakkal kötendő fegyverszünetről hoztak döntést. Szeptember végére azonban annyival rosszabb lett a katonai helyzet, hogy a politikai pályáját 1919-ben a Tanácsköztársaság elleni harccal indító kormányzó elszánta magát arra, hogy fölvegyék a kapcsolatot a szovjet kormánnyal és tőlük kérjenek fegyverszünetet. A döntés szeptember 24-én született meg: a Várban tartott tanácskozáson döntöttek a Moszkvába utazó küldöttség személyi összetételéről és feladatairól. A háromtagú küldöttség vezetőjének Faragho Gábor vezérezredest, a csendőrség főfelügyelőjét nevezték ki. Faraghóval tartott Teleki Géza egyetemi tanár, Teleki Pál fia, valamint Szent-Iványi Domokos diplomata.

A küldöttség Moszkvába juttatása nem volt egyszerű feladat, ráadásul még a németek előtt is titokban kell tartani. A döntés meghozatala előtt azonban már történtek előkészítő munkálatok, így Moszkvába vezető út nyitva állt. A Kiugrási Irodával kapcsolatban álló Zichy Ladomér gróf birtoka ugyanis magyar és szlovák területeket is felölelt, így a földbirtokos szabadon járhatott át Szlovákiába, ahol kapcsolatba léphetett a szlovák felkelőkkel és a hozzájuk rendelt szovjet parancsnokkal, akinek közvetlen összeköttetése volt Moszkvával.

A magyar delegáció tagjai a szovjet partizánparancsnokkal egyeztetve szeptember 28-án érkeztek Zichy gróf kastélyába, ahonnan a gróf és néhány társa vezette át a vadásznak öltözött társaságot Szlovákiába a felkelőkhöz. Szeptember 30-án reggel repülővel indultak útnak, és többszöri megállás után október 1-jén este érkeztek meg Moszkvába. Faragho tábornok számára nem volt ismeretlen a szovjet főváros, hiszen a háború előtt éveket töltött a moszkvai magyar követségen katonai attaséként, így oroszul is jól beszélt. A magyar küldöttséget egy Moszkva környéki villában szállásolták el, és már aznap fogadta őket Kuznyecov vezérezredes, a szovjet vezérkari főnök második helyettese.

Előzetes fegyverszüneti egyezmény

A delegáció hivatalos felhatalmazást nem vitt magával, ám Faraghónál volt Horthy Sztálinhoz írt angol nyelvű levele. A szovjet kormány azt is lehetővé tette, hogy a delegáció rádiókapcsolatba lépjen Budapesttel, a küldöttek az ehhez szükséges rejtjelkulcsot is magukkal vitték. A kommunikáció még így is nehézkes volt, hiszen Budapesten a kormányzó személyes környezete, főként özv. Horthy Istvánné és ifj. Horthy Miklós dekódolták az üzeneteket. Mivel pedig nem voltak gyakorlottak ezen a téren, a munka lassan haladt.

A tárgyalások vontatottan indultak, hiszen a magyar delegációnak még írásos fölhatalmazása sem volt, a „finn példát” követő elképzelése pedig távol állt a szovjet elképzelésektől. A katonai helyzet azonban az október eleji napokban olyan mértékben romlott, hogy a magyar delegáció végül – a kormányzó jóváhagyásával – elfogadta a szovjet feltételeket, így 1944. október 11-én este 7 óra 57-kor Molotov szovjet külügyminiszter jelenlétében a magyar küldöttség mindhárom tagja aláírta az előzetes fegyverszüneti egyezményt, amit a brit és az amerikai fél is elfogadott. A szovjet fél aláírása nem szerepelt a dokumentumon, azt azonban vállalták, hogy a szovjet csapatok előrenyomulását néhány napra leállítják, hogy a magyar fél megtehesse a szükséges előkészületeket.

Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és Adolf Hitler, a Német Birodalom FührereForrás: AFP

Az egyezmény szigorú feltételeket szabott: Magyarországnak vissza kell vonulnia a trianoni határok mögé, el kell fogadnia a szovjetek és a szövetségesek ellenőrzését, valamint haladéktalanul szembe kellett fordulnia Németországgal. Ez utóbbi aktív támadó hadműveleteket is jelentett volna, ami Horthynak és tanácsadóinak nem állt szándékában. Az előzetes fegyverszünethez tehát úgy adták beleegyezésüket, hogy ezt a feltételt nem kívánták teljesíteni.

Nincs meg az erő hozzá

A fegyverszünet megkötésénél csupán végrehajtása ígérkezett nehezebb feladatnak. A küldöttség tagjaitól az aláírás estéjén Molotov szovjet külügyminiszter megkérdezte, hogy a magyar kormány egységes lesz-e az egyezmény végrehajtásában, s hogy a csapatok hűségesek lesznek-e a kormányzóhoz. A küldöttség tagjai magabiztosan azt válaszolták, hogy bizonyosak a kormány egységében és a csapatok hűségében. Mint kiderült, helyzetértékelésük teljesen téves volt.

Sztálin (balra) és Molotov az 1930-as években készült fotónForrás: Origo

Az egyezmény megkötésével egy időben Horthynak és a Kiugrási Irodának gondoskodni kellett arról, hogy megteremtse Budapesten a fegyverszünet végrehajtásának politikai és katonai feltételeit. Megfelelő, a kormányzóhoz hű csapatokat kellett Budapestre koncentrálni, másrészt pedig semlegesíteni kellett a fegyverszünet ellenzőit, vagyis a nyilasokat és a németeket. Az előkészületekben kudarcot vallottak: a parancsok egy részének végrehajtására nem volt idő, más részét egyszerűen nem hajtották végre. A parancsok sok esetben el sem jutottak a csapatokhoz. Az előkészületek kudarcát főként az okozta, hogy a tisztikar és a tábornokok jelentős része erősen németbarát érzelmű volt, a kormányzó támogatottsága már korántsem volt olyan egyértelmű, mint a harmincas években. Horthy és tanácsadói így rendkívül kedvezőtlen katonai és politikai körülmények között kísérelték meg a háborúból a kilépést október 15-én.

A németek és a nyilasok előkészületeiről, és az október 15-16-ai eseményekről cikkünk második részében számolunk be.

Írásunk Vígh Károly Ugrás a sötétbe c. munkája nyomán készült.