Nem minden skizofrén baltás gyilkos

2014.10.19. 18:03

Gyanús, ha valaki azért nem eszi meg az ételt, mert azt gondolja, hogy meg akarják mérgezni. Gyógyszerrel és pszichoterápiával azonban a tévképzetek kordában tarthatók, és ma már arra is van példa, hogy egy skizofrén komoly szakmai karriert fut be, vagy akár megházasodik.

Ha ma valakit skizofrénnek diagnosztizálnak, a legtöbb orvos - még a nyugati országokban is -  siralmas jövőképet fest a betegnek és a hozzátartozóknak: az illetőnek nem valószínű, hogy lesz saját családja, rendes munkája, legfeljebb tünetmentes időszakaiban lesz képes egyszerűbb munkákat elvégezni. Önállóan soha nem tud majd magáról gondoskodni, és, hacsak a családja nem vállalja a gondozását, élete végéig egy pszichiátriai intézetben fogja a tévét bámulni egyéb mentális betegségekkel küzdők társaságában. Pedig ma már erre a prognózisra számos beteg életútja rácáfol.

Igaz, hogy a betegség valóban gyógyíthatatlan, és az életen át tartó gyógyszerezés elkerülhetetlen, ám ha ez kitartó pszichoterápiás kezeléssel és támogató környezettel társul, a betegek képesek "normális" életet élni: önállóan gondoskodni magukról, saját családot alapítani, és akár még komoly karriert is befuthatnak. Az alábbiakban azokat a tévhiteket gyűjtöttük össze, amelyek egyelőre nagyban gátolják a betegséggel küzdők beilleszkedését a társadalomba.

Tévhit, hogy skizofrénnek születni kell

A skizofrénia részben genetikai eredetű betegség: ha az egyik szülő skizofrén, annak esélye, hogy a gyermeke is az lesz, 10 százalék. Ugyancsak a genetikai meghatározottságot bizonyítja, hogy egypetéjű ikreknél, ha az egyiknél kialakul a betegség, 40-65 százalék valószínűséggel a másiknál is.

Azonban a skizofrénia kialakulásában a környezeti faktorok is közrejátszanak: nagyobb a betegség kockázata azoknál, akiknek édesanyja a várandósság alatt vírusos fertőzést szenvedett, magas vérnyomás elleni gyógyszert szedett, vagy nem jutott elegendő táplálékhoz.

A skizofrénia csak részben geneikai eredetű. A kép illusztrációForrás: SCANPIX/Johan Strindberg

A környezeti hatások jelentőségét jelzi az is, hogy a legtöbb betegnél stressz, komoly változás, esetleg egy haláleset után jelentkeznek az első tünetek.

A betegség gyakran alakul ki tartósan alkohol-  vagy kábítószerfogyasztók körében, különösen marihuána és kokainfogyasztók esetében. Nem egyértelmű azonban, hogy a skizofréniára való genetikai hajlam miatt lesznek ezek a betegek alkohol- illetve kábítószerfogyasztók, vagy pedig a szerhasználat segíti elő a skizofrénia kialakulását. A becslések szerint egyébként a népesség egy százaléka küzd a betegséggel.

Tévhit, hogy a skizofrénia minden előjel nélkül jelentkezik

A gyerekkori skizofrénia rendkivül ritka, a betegség jellemzően a húszas években alakul ki: a férfiaknál a leggyakrabban a húszas évek elején, a nőknél kicsit később, inkább a húszas évek vége felé. Egyébként a betegség ugyanolyan arányban jellemző a férfiakra, mint a nőkre.

A filmeknek köszönhetően a legtöbb emberben az a sztereotípia él, hogy a beteg egyik napról a másikra alakul át hallucináló, tévképzetekkel és dühkitörésekkel küzdő "őrültté", pedig ezek a tünetek már a betegség egy előrehaladottabb fázisára jellemzők.

A legelső tünetek megegyeznek a depresszió, illetve a szorongásos zavarok tüneteivel - és ezek a tünetek hetekig, hónapokig, de akár évekig is tarthatnak. Ebben a fázisban az érintettek jellemzően nem találnak örömet az életben, és még a korábban örömet okozó tevékenységek sem okoznak élvezetet: például az illető korábban szívesen sportolt, vagy játszott videójátékokkal, most azonban már nem nyújt számára élvezetet. Erre a fázisra jellemző az is, hogy hiányoznak a szakmai célok, az illetőt nem érdekli a karrier: a legtöbb skizofrén nem teljesít jól a munkahelyén, vagy az iskolában. Ehhez az is hozzájárul, hogy nehezen fókuszálnak, a rendelkezésre álló információkat nehezükre esik strukturálni, sokszor érzik magukat összezavartnak. A betegség kialakulását jelezheti az is, hogy az illető egyre kevésbé törődik a személyes higiéniával: nem mosakszik, nem takarít rendszeresen, és gyakran nagyon hektikussá válik az étkezése is.

Megszólalnak a hangok

A betegség következő fázisa, amikor megjelennek a hallucinációk és kényszerképzetek, a beteg hangokat kezd hallani, és néhány hetes, esetleg hónapos pszichotikus epizódok alakulnak ki (azaz a betegnek a valósághoz való viszonyulása megváltozik). Ilyen lehet például, amikor az illető nem hajlandó az ételt megenni, mert attól tart, hogy méreg van benne. Vagy azt képzeli, hogy folyamatosan követik, üldözik. Általában ez az a fázis, amikor a betegnél a skizofréniát néhány hetes kórházi tartózkodás során diagnosztizálják. A beteg gyógyszert kap, amelyet egy életen át szednie kell, és jó esetben pszichoterápiás támogatást is kap, ahol megtanulja, hogyan éljen együtt a betegséggel.

A gyógyszerek és kezelések hatására a tünetek akár jelentősen is enyhülhetnek, ám a betegség ciklikusan újra és újra fellángolhat. Sok skizofrén betegnél probléma, hogy amikor jól van, elhanyagolja a gyógyszerét, ami viszont állapota rosszabbodásához vezet. Jellemzően 5-10 év alatt kialakul a betegség csak az adott egyénre jellemző mintázata, ciklikussága, és ez egy életen át megmarad.

Tévhit, hogy minden skizofrén baltás gyilkos

A filmiparnak van miért bocsánatot kérni a skizofrénektől, hiszen az, hogy a mentális betegségekkel küzdők közül ők a társadalmilag leginkább elutasítottak, nagyban köszönhető annak, hogy sok thriller főgonosza skizofrén.

Pedig a valóság az, hogy a betegek többsége nem aggresszív. A kutatások szerint sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy egy skizofrén erőszak áldozata lesz, mint hogy ő maga lép fel erőszakkal. Tény azonban, hogy gyógyszert nem szedő, vagy nem megfelelően szedő betegeknél előfordulnak dühkitörések, de erőszakos cselekedetek inkább azokra a betegekre jellemzőek, akik a gyógyszer mellett alkoholt vagy kábítószert is fogyasztanak.

Depresszió, szorongás, hangok, hallucináció a tünetek között. A kép illusztrációForrás: Flickr/Joe Skinner Photography

A statisztikák szerint a skizofrének sokkal inkább jelentenek veszélyt magukra, mint a környzetükre: a férfi skizofrének 10 százaléka öngyilkosságban hal meg, és ennél is magasabb az öngyilkosságot megkísérlők aránya.

Ennek oka elsősorban az elszigeteltségük és a kirekesztettségük. A zavaros, furcsa gondolatok miatt ugyanis a korábbi barátok, ismerősök rendszerint elfordulnak a betegtől, illetve ő maga is visszahúzódóvá válik, bezárkózik, ami növeli a depresszió kialakulásának kockázatát is. Ahhoz, hogy valaki a betegséggel képes legyen normális, a lehetőségekhez képest pszichésen kiegyensúlyozott életet élni, elengedhetetlen a terápia, amely segít a külvilággal való kapcsolódás tudatos kialakításában.

Tévhit, hogy aki skizofrén, képtelen dolgozni

Az esetek többségében a betegség olyan korban alakul ki, amikor az illető még nem végzett főiskolai, egyetemi tanulmányaival, illetve nem szerzett komolyabb szakmai tapasztalatot, ezért a betegséget diagnosztizáló orvos hajlamos automatikusan azt jósolni, hogy nem lesz képes beilleszkedni a munka világába. Tény, hogy egy cégnek sem álma egy nehezen koncentráló és kapcsolatot teremtő munkaerő, pedig a kutatások szerint egy empatikus, támogató munkahely ezeknek a betegeknek az életminőségét nagyban javíthatja.

Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a munka komoly megtartó erő lehet a betegek számára, illetve nagyban hozzájárul betegségük kordában tartásához. Nem gyakran, de van rá példa, hogy valaki skizofrén létére komoly szakmai sikereket ér el: egy közelmúltbeli vizsgálatban például 20 magas beosztású skizofrént (ügyvédet, menedzsert, egyetemi professzort, ügyvezető igazgatót) kérdeztek arról, hogy hogyan sikerült a betegségük ellenére szakmailag sikeressé válniuk.

A megkérdezettek fele nő, fele férfi volt, és mindnyájan szenvedtek enyhébb tévképzetektől, hallucinációktól. Ezekkel azonban megtanultak együttélni, például kognitív pszichoterápia segítségével. Ennek lényege, hogy az illető megtanulja, hogy ha jön egy hallucináció, akkor azzal ott, rögtön szembe kell nézni, körbe kell járni a gondolatot, kérdéseket kell feltenni magának: "Mi erre a bizonyíték? Lehet, hogy ez csak egy érzékelési csalódás?"

A megkérdezetteknek a normális élet kialakításában segített az is, hogy az érzékszervi ingereket a minimálisra csökkentették az életükben: például nem hallgatnak zenét, vagy csak nagyon halkan, nincs tévéjük, a lakásukban a falak csupaszok. A tünetmentes állapot fenntartását segíti a mozgás, az egészséges táplálkozás, az alkohol kerülése és az elégséges alvás is.

A vizsgálatban megkérdezetteknek azonban a legtöbb segítséget a munkájuk, munkahelyük adta: ha ugyanis valaki hasznos és elismert tagja egy szervezetnek, a munka, illetve a munkahely az éntudat meghatározó részévé válik. A megkérdezettek például gyakran dolgoznak a hétvégéken is, többek között azért is, mert a munkára való koncentrálás segíti a zavaros gondolatok elhessegetését.

Természetesen nem minden skizofrén John Nash (a Nobel-díjas skizofrén matematikus nehéz sorsát mutatja be az Egy csodálatos elme című film), de az ma már jól látszik, hogy az elme adaptációs képessége óriási, így ha jóképességű skizofrén betegek értelmes munkát tudnának találni, az nagyban segítené őket és környezetüket is, hogy a betegségükkel való együttélés problémamentesebb legyen.

Tévhit, hogy egy skizofrénnel képtelenség párkapcsolatban élni

Tény, hogy a legtöbb skizofrén egyedülálló - különösen a férfiak -, és nincs gyereke. Vannak azonban kivételek, és ők általában nagy hálával beszélnek házasságukról. Egy skizofrén párjának lenni természetesen kihívás, hiszen ez az ember tulajdonképpen egy cövek, akihez a beteg folyamatosan viszonyítja, hogy mi a valóság. Ez egyrészt egy nagyon ritka és különleges bizalmi viszony megélését jelenti, másrészt viszont a tünetek rosszabbodása esetén komoly felelősséggel is jár. Emellett szinte eltörpül, hogy a legtöbb skizofrén párjának azt is el kell viselnie, hogy társa erős dohányos - a cigaretta ugyanis enyhíti a betegség tüneteit.

A nyugati országokban megfelelő gyógyszerekkel és terápiával körülbelül a betegek 25 százaléka "felépül" a betegségből: azaz, a gyógyszerekkel tünetmentes. További 50 százaléknál a tünetek szintén javulnak, azaz, ha a társadalom elfogadóbb és nyitottabb lenne, ezek az emberek is élhetnének egy termékenyebb, kiegyensúlyozottabb életet.

Miken gondolkodik egy skizofrén?
Hogy milyen paranoid skizofrénként élni, kiderül a TASZ által közelmúltban indított Facebook-naplóból is. A Bálintként publikáló fiú nem valós személy, a bejegyzései, gondolatai azonban skizofrénekkel készített interjúkból, személyes tapasztalatokból származnak. A háromhetes kampány célja, hogy a skizofrénekkel szembeni társadalmi előítéleteket csökkentse.