Ijesztő a NASA új térképe az űrbéli sziklák becsapódásáról

2014.11.18. 19:04

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) majd két évtizedes megfigyelési anyagot összegző térképe azt mutatja, hogy szinte állandóan ütközünk kisebb-nagyobb méretű meteorokkal. Az igen elgondolkodtató térképet most publikálták a Science szaklapban.

Bombazápor a világűrből

A NASA Near Earth Object Program kutatási projekt keretén belül elkészített térkép minden, csak nem megnyugtató. Az 1994 és 2013 között vizsgált, majd ’ két évtizedes időszakban, 556 alkalommal érkezett nagyobb tömegű meteoroid a Föld légkörébe. ( A Nap körül keringő apró, szilárd kozmikus törmeléket meteoroidnak, a Föld légkörébe belépett meteoroid felizzó fényjelenségét meteornak, és a meteoroid felszínt elért maradványát meteoritnak nevezzük. A köznyelvben a meteor kifejezés honosodott meg ezekre az apró égitestekre. Azok a meteoroidok, amelyek tömegükből adódóan egészen az alsó légrétegekig lehatolnak, a súrlódási hőtől látványos fény, és időnként robbanásszerű hangjelenséget produkálnak.  Az előbbieket tűzlabdáknak, a hanghatást is produkáló tűzlabdákat pedig bolidáknak hívjuk.) A legtöbb meteoroid, amely keresztezi a Föld pályáját, a súrlódástól már a felső légkörben teljesen elég. 

A NASA által szerkesztett térképen igen sok a szárazföld felett légkörbe érkező nagyobb energiájú meteoroidForrás: Origo

 

A Föld remek munkát végez a kis aszteroidák elleni védekezésben – nyilatkozta Lindley Johnson, a Near Earth Program vezetője.  A szakember ezzel az előbbiekre utalt, azaz hogy a „kozmikus bombák” legnagyobb része nem éri el a Föld felszínét, hanem megsemmisül a légkörben. Kivételek is akadnak azonban, a közelmúlt legismertebb esete a 2013 február 15-én az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant törpe-aszteroida, amelynek detonációja komoly károkat okozott. 

Cseljabinszk, 2013. február 15. A 17-20 méter átmérőjűre becsült meteor füstcsóvája az égen.Forrás: MTI/EPA/Vjacseszlav Nyikulin

Noha a Föld 71 százalékát alkotó világtenger hatalmas kiterjedése miatt a legtöbb, felszínt is elérő meteoroid az óceánokba zuhan, a térkép szerint még így is aggasztóan nagy a szárazföld felett landoló égi sziklák száma.

Mennyire reális opció az Armageddon?

Az aszteroida-becsapódások rendkívül ritka események, bár egy nagyobb méretű becsapódása potenciálisan súlyos következményekkel járhat – nyilatkozta dr. Amy Mainzer, a NASA NEOWIS Űrteleszkóp Program vezető munkatársa. (Az aszteroidák a törpebolygóknál kisebb, amorf, szabálytalan alakú, és a nap körül keringő égitestek.) A kutatások azt mutatják, hogy az úgynevezett földsúroló kisbolygók 90 százalékának egy kilométernél is nagyobb az átmérője -  tette hozzá dr. Mainzer. 

Az aszteroidák a nap körül keringő, a törpebolygóknál is kisebb, szilárd anyagú, többnyire szabálytalan formájú égitestekForrás: AFP/Nasa

Egy olyan aszteroida becsapódása, amelynek az átmérője eléri vagy meghaladja az egy kilométert, már globális kihatású pusztítást okozna. Átlagosan ötezer évente metszi a Föld pályáját futballpálya-méretű aszteroida, és néhány millió éves átlagban történhet olyan becsapódás, amelynek már globális kihatása is lehet. A rendkívül ritka, és valóban pusztító, Armageddon –típusú becsapódások esélye legfeljebb 100 millió éves átlagban valószínűsíthető. 

Az Arizonában található 1200 méter széles Baringer-kráterForrás: Photononstop/Andrea Pistolesi

A prehistorikus idők legnagyobb, viszonylag új becsapódási emléke az arizonai Flagstaff-tól keletre fekvő Baringer, vagy közismert nevén az arizonai meteorkráter.  A kráter 1200 méter széles, 170 méter mély, a krátersánc átlagos magassága pedig 45 méter.  Az arizonai becsapódási krátert a számítások szerint 30-40ezer éve egy hozzávetőleg 45 méter átmérőjű és 300ezer tonna tömegű, vasanyagú égitest ütötte. A becsapódás 2-300millió tonna kőzetanyagot szórt szét. 

A kozmoszból érkező végzet

A nagyméretű aszteroidák becsapódásának erejét és globális következményeit kiválóan szemlélteti az elmúlt 100millió év legnagyobb kozmikus ütközése, amely 65 millió éve, a kréta-időszak legvégén történt. A ma már többséginek tekinthető álláspont szerint, a mexikói Yucatán-félsziget térségében történt becsapódás közvetlen szerepet játszott az úgynevezett K/T (kréta-tercier) eseményben, a dinoszauruszok, a repülő és a tengeri hüllők, illetve más mezozoikumi állatcsoportok rapid kihalásában.

Az úgynevezett Chicxulub-aszteroida 65 millió évvel ezelőtti becsapódása tömeges fajkihalást okozottForrás: Origo

  Az olaszországi Gubbió kréta-paleocén határrétegeit vizsgáló geológusok bukkantak rá a távoli múltban történt pusztító kozmikus becsapódás első nyomára, még 1980-ban. A határrétegek közé ékelődött vékony sötétszürke agyagos rétegben ezerszeres irídium dúsulást sikerült kimutatni. Az irídium-anomáliát mindenütt azonosították, ahol megvannak a kréta-paleocén határrétegek. Ez pedig azt bizonyította, hogy globális kihatású volt a becsapódási esemény. ( Az irídium a földkéregben viszonylag ritka elem, az aszteroidák anyagában sokkal nagyobb arányban lehet kimutatni.)  

 

Kozmikus katasztrófa enléke a Mexikói-öbölben

A becsapódási kráter maradványát véletlenül, a Mexikói Állami Olajvállalt (PEMEX) Yucatán-félsziget térségében végzett próbafúrásai eredményeként találták meg, gravitációs anomália alapján.  A Chicxulub városka közelében, nagyobb részt a tengeraljzaton fekvő 180 kilométer széles kráter méretéből, kinematikai modellezéssel sikerült megbecsülni az aszteroida méretét és a becsapódás erejét.  A „dínógyilkos” aszteroida 13-14 kilométer átmérőjű lehetett, és lapos szögben, délkeleti irányból érkezve, mintegy 36 kilométer/másodperces sebességgel csapódott be.A becsapódás energiája a számítások szerint kétmilliószorosa volt a mindeddig felrobbantott legnagyobb hatóerejű, 50 megatonnás „Cár” hidrogénbombáénak. A becsapódás nyomán közel 1000 méter magas cunami indult a partok felé, és oda kicsapva, több száz kilométeres körzetben mindent letarolt. Ennél is sokkal súlyosabb hatása volt a légkörbe jutott irdatlan mennyiségű portömegnek, széndioxidnak valamint aeroszolnak, amely miatt jelentősen csökkent a napsugárzás intenzitása. Ez, és a szárazföldekre szállingózó vastag porréteg átmenetileg leállította a növényi fotoszintézist, és  katasztrofális ökológiai válságba sodorta a Földet.