Az olimpiai bajnok kenus, Vajda Attila esete megint ráirányította a figyelmet a sportolás egyik árnyoldalára, a sportolás miatt kialakuló vagy a sportolástól súlyosbodó egészségi problémákra, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségekre.

Az olimpiai bajnok kenus esetétől függetlenül elöljáróban le kell szögezni, hogy a testmozgás és sportolás általában véve jótékony hatású a szervezet számára. Természetesen a sporttal – mint minden más fizikai tevékenységgel – fokozott sérülésveszély jár együtt. A sérülések és a balesetek azonban az átlagembernél jobban fenyegetik az élsportolókat. A sportolók között gyakoriak a boka-, a váll- és a hátsérülések, az izom- és ínhúzódások, valamint szakadások. Hosszabb távú, intenzív sportolás ízületi panaszokat is okozhat. E sérülések zöme azonban rövidebb-hosszabb idő alatt meggyógyul, és a sport jótékony hatása kompenzálja a kockázatot.

Az esetek nagyon kis részében azonban életveszélyes betegségek is kialakulhatnak a sportolás következtében. Ilyen lehet a hirtelen szívhalál, a mélyvénás trombózis és a különféle agysérülések. Fokozott veszélynek vannak kitéve a nagy állóképességet igénylő sportokat űzők, például a maratonfutók, a triatlonosok, a kerékpárosok és a sífutók.

A kép illusztrációForrás: RIA Novosti/Grigoriy Sisoev

Az első ismert áldozat

A maratonfutás első feljegyzett áldozata maga a legendás ókori hírvivő, Pheidippidész volt, aki Kr. e. 490-ben vitte a görög győzelem hírét Marathónból Athénba. Az erősen megkérdőjelezhető hitelességű történet szerint a katona a 36,7 kilométeres táv megtétele és az üzenet átadása után holtan rogyott össze. Ha történetet igaznak fogadjuk el, akkor valószínűleg hirtelen szívleállás végezhetett vele, mint azóta több maratonfutóval.

A statisztikák szerint nagyjából 50 000-ből 1 maratonfutó, illetve más hosszan tartó sporttevékenységet folytató embert ér szívroham vagy hirtelen szívhalál. A maratonfutás vagy a háromórás intenzív kerékpározás veszélyesebb, mint a repülés.

Általánosságban ez a kockázat igaz minden három órát meghaladó, intenzív sporttevékenység esetében. Így minden maratonfutót, vasember triatlonistát, hosszú távú kerékpárversenyzőt, úszót, evezőst és sífutót fokozottan fenyeget a hirtelen szívhalál az erőkifejtés idején és az azt követő 24 órában.

Az igazat megvallva azonban nem nagyobb a kockázat, mint az olyan embereknél, akik rendszeresen dohányoznak, és a napjuk nagy részét a fotelben sörözve és a tévét bámulva töltik.

A kép illusztrációForrás: AFP/Kristof Van Accom

Mi lehet az oka ennek a kockázatnak?

Az Innsbrucki Egyetem kutatói 38 férfit vizsgáltak meg, akik az 1999-es tiroli kerékpáros maratonon (Radmarathon) vettek részt. Erről a 230 kilométeres versenyről azt mondják, hogy nehézségben összemérhető a Tour de France legkeményebb hegyi szakaszaival.

Mind a 38 alany gyakorlott, edzett amatőr kerékpáros volt, mentes mindenféle ismert szív- és érrendszeri rizikófaktortól, illetve szívbetegségtől. Az osztrák kutatókat különösen egy bizonyos enzim (szívtroponin I) szintje érdekelte, ugyanis ez a szívizomelhalás legérzékenyebb és legspecifikusabb jelzője.

A Radmarathon elkezdése előtt az összes atléta troponinszintje nulla volt. Az enzim szintje azonban rögtön a verseny kezdete után növekedni kezdett 13 atlétánál. A verseny után a legmagasabb troponinszintet a legjobb időt elérő versenyzőnél mérték.

Az eredmények azt sugallták, hogy a fiatalabb és fittebb atlétáknál – akik nagyobb stresszel terhelik a szívüket a nagyobb versenyintenzitással – volt a legnagyobb esélye a szívizom-károsodásnak.

Helyi sejtelhalás

A kutatók szerint az enzimszint emelkedése valószínűleg azt jelezte, hogy a versenyzők közül soknál orvosilag nem észlelhető (szubklinikai) szívkárosodás lépett fel a verseny alatt, ami szívizomelhalással járt. Az ilyen szívizom-sejtelhalás mechanizmusa ismeretlen, bár egy népszerű – de nem bizonyított – elmélet szerint a tartós fizikai erőfeszítés miatt megemelkedő adrenalin- és noradrenalinszint vezethet a koszorúerek összehúzódásához és helyi sejtelhaláshoz.

Noha azt nem tudják a kutatók, hogy mennyire regenerálódik, illetve regenerálódik-e egyáltalán a szívizom egy-egy ilyen verseny után, a kutatások érdekes módon arra utalnak, hogy a rendszeres testedzés – még akár ilyen megterhelő mértékben is – hosszú távon csökkenti a szívrohamok számát azokéhoz képest, akik alig mozognak.

Mindenesetre azoknak, akik ilyen megterhelő edzéseken és versenyeken vesznek részt, feltétlenül ajánlott a rendszeres és alapos orvosi szűrővizsgálat, különös tekintettel az esetleges szív- és érrendszeri betegségekre.

A kép illusztrációForrás: AFP/Mike Ehrmann

Trombózis

A mélyvénás trombózis korunk egyik legalattomosabb betegsége, amely évente több ezer halálos áldozatot szed Magyarországon. Kortól, nemtől és sportolástól függetlenül bárkinél kialakulhat. A sportolókat különösen sérülések után veszélyezteti. A sérülés miatt könnyebben alakulhat ki vérrög, főként az alsó végtagokban.

Magyarországon évente 16-20 ezer új mélyvénás trombózist (azaz vérrög okozta érelzáródást) diagnosztizálnak. Ha az esetek többségében a lábban kialakult vérrög eljut a tüdőbe, az általa okozott érelzáródás fulladást, halált okozhat. Hazánkban évente mintegy 3600-an halnak meg tüdőembóliában, ezeknek az eseteknek a jelentős része elkerülhető lenne, ha idejében észrevennék és kezelnék a bajt, mondta dr. Boda Zoltán, a Debreceni Egyetem Thrombosis és Haematosis Központ orvosszakmai igazgatója.

A trombózis kialakulását az erre hajlamos egyéneknél olyan tényezők segíthetik elő, amilyen a hosszas ülés (akár egy repülőút folyamán), a tartós ágyhoz kötöttség, csonttörés miatti gipszkötés és általában a mozgásszegény életmód. Ezekhez még hozzájárul az elhízás, a dohányzás és nőknél a fogamzásgátlók szedése. Különösen veszélyeztetett csoportba tartoznak a kemoterápiás kezelést kapó daganatos betegek.

"Azonnal forduljunk orvoshoz, ha a lábban hirtelen jelentkező duzzadást, fájdalmat, dagadást, esetleg kipirosodást észlelünk" – mondta dr. Losonczy Hajna, a Pécsi Tudományegyetem I. Belgyógyászati Klinika hematológus professzora. Néha a trombózis nem az alsó, hanem a felső végtagban, illetve ritkán közvetlenül a tüdőben alakul ki. Erre kell gyanakodni, ha állandósuló szúró fájdalmat érzünk az oldalunkban, hátunkban, illetve hirtelen nehezünkre esnek bizonyos mozdulatok.

Mélyvénás trombózis egy férfi jobb lábában (a képen balra) egy hosszú repülőút utánForrás: Science Photo Library/Dr P. Marazzi