Elfelejtett családi fotó a Hold felszínén

2014.12.11. 16:14

Charles M. Duke, az Apolló-16 holdkomp pilótája a 10. Apolló misszió, és az 5. Hold-expedíció tagjaként lépett égi kísérőnk felszínére, 1972 áprilisában. A veterán asztronauta azonban nem csak a lábnyomait hagyta hátra a Descartes-fennsík egyhangúan szürke porában.

Mi minden rejtőzik a NASA ládafiában?

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) Vintage NASA Space Program Photo archívuma őrzi az elmúlt évtizedek amerikai űrmisszióinak képanyagát. Ugyancsak itt találhatók az Apolló-11 1969 július 20.-i első holdraszállásától kezdve az Apolló-program 1972-es befejezéséig a kísérőnk felszínén készült felvételek.

Az Apolló-16 indítása 1972 április 16-án. Ez volt az utolsó előtti holdraszállás.Forrás: wikimedia.org

Tárgyát tekintve ezek közül kétségkívül az az egyik legérdekesebb fotó, amely Charles M. Duke asztronautát ábrázolja családjával, feleségével Dorothy-val és két fiával, ifjabb Charles-szal valamint Thomasszal együtt.

Charles M. Duke és családja közös portréfotója a Hold felszínénForrás: NASA

A különleges képet nemrég publikálta a The Weather Chanell. A féltve őrzött és a világűrbe is magával vitt fotót Duke az egyik holdséta alkalmával, amikor is a Lunar Roving Vehicle  (LRV) holdjárón másodmagával hosszabb utat tettek meg a Descartes-fennsíkon helyezet el a Hold felszínén. A kamerák megörökítették a Hold poros felszínén fekvő családi fotót. Mivel a Holdnak nincs atmoszférája, a légmozgás hiányában rendkívül lassú az erózió égi kísérőnk felszínén.  

Az Apolló-16 volt a második olyan küldetés, amelyen az asztronauták a holdjárót használtákForrás: wikimedia.org

A felszínt csak a hőingadozás, a kozmikus sugárzás, illetve a légkör hiányában akadálytalanul becsapódó mikrometeoritok formálják. A Holdat megjárt asztronautáknak a felszín laza porába mélyedt lábnyomai emiatt akár 1 millió évig is fennmaradhatnak, így nagy valószínűséggel a Duke család fotója is - számunkra még felfoghatatlanul hosszú ideig- megtekinthető lesz a jövőben a Holdra visszatérő asztronauták számára.

Irány a Descartes-fennsík

Noha az Apolló-16 missziója már az ötödik volt a Holdat elért expedíciók sorában (mint ismeretes, az Apolló-13 küldetésén az  egyik oxigéntartályában bekövetkezett robbanás miatt nem landoltak a Holdon), ez volt az első alkalom, amikor nem a   könnyebb terepnek számító bazalttal kitöltött síkságokon, a holdbéli „tengereken”, hanem az egyenetlen, kráterekkel és hegyláncokkal tagolt  holdi magasfennsíkon  szálltak le. 

Charles M. Duke egy hatalmas szikla árnyékában a HoldonForrás: wikimedia.org

Ez volt a második olyan küldetés, amely a landolás után a nagyobb távolságok megtételét biztosító LRV-t használta. Az összesen 71 órás felszíni tartózkodás alatt valamivel több mint 26 kilométert tettek meg vele. Az Apolló-16 háromfős legénységből állt, John W. Young parancsnok, Thomas K. Mattingly, az orbitális egység, és Charles M. Duke a holdkomp pilótája alkották a személyzetet.

Az Apolló-16 személyzete. A kép jobb oldalán a fotóját a Hold felszínén hátrahagyó Charles M. Duke állForrás: wikimedia.org

A landolási terület, a Descartes-fennsík a holdbéli Appeninek-hegységtől délre fekszik, és amiatt volt különösen érdekes a kutatók számára, mivel itt kimutathatók a holdbéli vulkanizmus nyomai. Az 1972 április 16 és április 27 közötti küldetés során a Holdat megjárt asztronauták több mint 90 kilogramm kőzetmintát gyűjtöttek.

A kozmosz veteránja

A 79. életévét betöltött Charles M. Duke jelenleg a texasi New Braunsfels-ben él feleségével. Az Apolló program legtöbb asztronautájához hasonlóan Duke is a légierőnél kezdte pályafutását, 1965-ben került a NASA állományába.  Ő volt a majdnem tragédiával végződött Apolló-13 küldetés egyik tartalékpilótája ugyanúgy, mint az eddigi utolsó holdutazás, az Apolló-17 missziójánál is. Az Apolló-16 küldetés sikeres befejezése után többé nem tért vissza a világűrbe.