Félelmetes ősi ragadozó fogát mosta ki az eső

Fosszilis megalodon fog (fekete színben) és mellette a ma élő nagy fehér cápa fogai

A Kaliforniában zajló heves esőzés a valaha élt legnagyobb húsevő cápa, egy megalodon fosszilis fogát áztatta ki a maradványt bezáró rétegsorból.

Mire lehet jó a kiadós eső

A Kalifornia területét érintő kiterjedt esőzésnek a sok kellemetlenség mellett jótékony hatása is akad. A Csendes-óceán partvidéke mentén, az állam középső régiójában, San Franciscótól délre húzódó Santa Cruz hegyvidéken egy helyi fossszíliagyűjtő hatalmas megalodon fogra bukkant az esőáztatta talajon. A tenyérnyi méretű kiváló állapotban fennmaradt fog a valaha élt leghatalmasabb ragadozó hal, a recens nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) oldalági rokona, az óriásfogú cápa (Carcharodon, vagy Carcharocles megalodon) felső álkapcsából származik.

A Santa Cruz hegyvidéken eső által kimosott óriásszájú cápafog Forrás: SFGate

A szerencsés felfedező hozzáértő szakember; Giancarlo Thomae már több mint húsz éve gyűjti a környék ősmaradványait. „Nagyon boldog voltam, amikor megtaláltam” – osztotta meg Thomae a felfedezés örömét a New York Daily News-szal. A fosszília mérete alapján a fog egykori gazdájának testhossza meghaladhatta a 18 métert is.

A középső kaliforniai Santa Cruz hegység Forrás: wikimedia.org

A feltalálás helyszínén található késő miocén-időszaki rétegsor korából adódóan a hatalmas ragadozó mintegy 10 millió évvel ezelőtt szelhette a hegyvidék területét akkor még elborító sekélytengeri régiót. Thomae elmondta, hogy ez már a harmadik megalodon fog, amelyet a térségben talált.

Fosszilis megalodon fog (fekete színben) és mellette a ma élő nagy fehér cápa fogai Forrás: wikimedia.org

Az ősmaradványokat bezáró rétegeket értő szemmel kutató paleontológus már más értékes „skalpokat” is begyűjtött; így többek között egy egészen korai, hozzávetőleg 4 millió éves nagy fehér cápa (C. carcharias) fogát, valamint egy miocén- időszaki (23 millió évtől 5,5 millió évig) kihalt, a Paleoparadoxia nemzetségbe tartozó víziló maradványait.

Vasúti kocsi méretű nagy fehér cápa

A paleo-ichtyológusok (a kihalt halfajokat tanulmányozó őslénytankutatók) egyetértenek abban, hogy a megalodon minden idők leghatalmasabb ragadozó hala lehetett. A ma élő nagy fehér cápához, illetve a másik távoli rokonhoz, a röviduszonyú makócápához (Isurus oxyrinchus) hasonlóan a kihalt óriás is a heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) és azon belül a recens fajokat magába foglaló heringcápafélék családjába (Lamnidae) tartozott.

Az ember, a nagy fehér cápa (alul zöld színnel jelölve) a ma élő legnagyobb halfaj, az érdescápa (alul, lila színnel jelölve) és a megalodon méreteit összehasonlító ábra Forrás: wikimedia.org

Az úgynevezett óriásfogú cápák evolúciója még a földtörténeti újkor, a kainozoikum hajnalán, a paleocén-időszakban (65 millió évtől 55 millió évig) kezdődött el. A megalodon és a mai nagy fehér közös őse, az Otodus obliquus még „csak” 7-8 méter hosszú lehetett. Az azt követő évmilliók alatt a csoporthoz tartozó fajok egyre nagyobbra nőttek; a megalodon színrelépését megelőző óriásfogú faj, az oligocén időszakban élt Carcharodon (Carcharocles) angustidens testhossza már elérte a 12-15 métert. A szakemberek még ma sem tudják, hogy mi lehetett az oka e cápák gigászi méretűre növekedésének. Az óriásfogúak „császára” a megalodon a miocén-időszak elején, nagyjából 18-20 millió évvel ezelőtt jelent meg a világtengerben.

Fantáziakép az őscetekre vadászó miocén-időszaki óriásfogú cápáról Forrás: wikimedia.org

A kifejlett egyedek testhossza 16 -20 méter körüli lehetett, súlyuk pedig 40-50 tonnát is nyomhatott. Hogyan is nézhetett ki ez a valóságos zoológiai rémálom? Képzeljünk magunk elé egy, a mai nagy fehér cápához nagyon hasonló, csak annál háromszor nagyobb, vasúti kocsi méretű cápát, amelynek a farokúszója 4, a hátúszója 2-2,5 méter magas lehetett, és amelynek kitátott szájában egy megtermett felnőtt ember is kényelmesen belefért volna.

A 20. század elején készített rekonstrukció a megalodon álkapcsáról Forrás: wikimedia.org

Az óriásfogú cápa világszerte elterjedt a kor melegvizes tengereiben, ősi cetekre és tengeri emlősökre vadászott. A megalodon nagyjából 1,6 millió éve halt ki, bár egyes feltételezések szerint az utolsó mohikánok csupán egy-két tízezer éve veszhettek ki, és így kortársai lehettek a Homo sapiensnek.

Magyarországon is élt óriásfogú

A megaladon a középső miocén-időszakban, hozzávetőleg 16 és 13 millió évvel ezelőtt a mai Magyarország területét elborító szubtrópusi Bádeni-tengerben is honos cápafajnak számított. (A hazai rétegtani besorolásban a középső miocén 16,5 és 13 millió év közötti periódusát bádeni emeletnek hívják, erről kapta a nevét a Kárpát-medence területén akkoriban hullámzó sekélytenger is.)

Jól szemlélteti az állat méretét az emberi tenyér és egy megalodon fog aránya Forrás: wikimedia.org

A Dunántúlon a Bakony, a Vértes és a Mecsek szárazulatként emelkedtek ki a sirályok röptét, és kiugró delfinek sziluettjét visszatükröző, napsütötte Bádeni-tengerből, Visegrád környékén pedig korallzátonyok övezték az Etna magasságát elérő aktív vulkán, a Börzsöny partvidékét. Azt, hogy a felszín alatt delfinekre és őscetekre vadászó óriásfogú cápák éltek hazánk területén, többek között a mátraszőlősi kőfejtőből, vagy a Pécs melletti Danitz-puszta homokbányájából előkerült, csillogó zománcú megalodon fogak bizonyítják.