2,5 millió fényévet kellene megtennünk az űr zord vákuumában, hogy elérjük az Androméda-galaxist.
Ha azonban nem sietünk eléggé, maga az Androméda jön el hozzánk, hiszen másodpercenként nagyjából 110 kilométert megtéve közeledik a Tejútrendszerhez, így 4 milliárd év múlva itt lesz a spájzban.
Legalább kétszer annyi csillagot tartalmaz, mint a Tejútrendszer, azaz úgy 1000 milliárdot - a most elkészült képen ebből a tömegből láthatunk nagyjából 100 milliót.
Az földi éjszakai égbolton az Androméda-galaxis diffúz “felhője” 6 teliholdnyi hosszúságban húzódik, tőlünk legjobban ősszel figyelhető meg (szabad szemmel vagy kézi távcsővel ennél kisebbnek tűnik, mivel még fényszennyezéstől mentes helyeken is csak a központi, világosabb része látszik).
A Hubble űrteleszkópot az égbolt sokkal kisebb részeinek vizsgálatára alkották meg, így 411 felvételéből rakták össze ezt a képet, mely 69 536 x 22 230 képpontos, és a valóságban 61 000 fényévet fog át az Androméda-galaxisból.
A 40 hónapos projekt során készült felvételek a fény hullámhosszának közeli ultraibolya, látható és közeli infravörös tartományaiban mutatják a galaxis objektumait, így a kapott hamisszínes képen némiképp többet látunk, mint ami szabad szemmel ugyanekkora felbontásban kivehető lenne.
A képet tegnap mutatták be az Amerikai Csillagászati Társaság 225. ülésén, Seattle-ben.
A felvételek készítésének pontos technikai részleteiről itt olvashatunk.