Levegőből süvít a robbanó halál

A hidegháború egyik szimbóluma, a Boeing B-52 Stratofortress nyolchajtóműves stratégiai nehéz bombázó

Egyre gyakrabban felvetődő aktuális kérdés, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet el lehet-e pusztítani kizárólag légi hadműveletekkel. Az ellenség levegőből történő legyőzésének hadászati elmélete csaknem egyidős a katonai repülés történetével.

A duplafedelűektől a ballisztikus rakétákig

A hadtörténetben a légierő a legfiatalabb fegyvernem, amely alig egy évszázados múltra tekinthet csak vissza. A Wright fivérek 1903-ban végrehajtott első motoros repülését követő néhány évtizedben hatalmasat fejlődött az aviatika.

A hidegháború egyik szimbóluma, a Boeing B-52 Stratofortress nyolchajtóműves stratégiai nehéz bombázó Forrás: Wikimedia Commons/U.S. Air Force

Hosszú volt a megtett út az 1903. december 17-én néhány méteres magasságban végrehajtott, alig 279 méter hosszú repüléstől a világ első működőképes sugárhajtású gépe, a német Heinkel He-178 prototípusának 1939. augusztus 27-én történt magasba emelkedéséig.

A Wright fivérek 1903. december 17-én végrehajtott történelmi repülése. Alig négy évtized alatt sikerült az első primitív fa és vászonszerkezetű gépektől eljutni a sugárhajtású repülésig Forrás: Wikimedia Commons

Alapjaiban már az első világháború végére kialakult a légierőn belüli hadrendi tagozódás vadász és bombázó fegyvernemre az eleinte csak felderítésre alkalmasnak tartott harci gépek tekintetében.

Egészen a második világháborúig a repülőgépek alkották a légi hadviselés kizárólagos eszközeit.

A hadászati igények azonban már a világháború idején olyan új hadieszközök kifejlesztéséhez vezettek, amelyek később a légi hadrend kibővítését eredményezték.

A Heinkel He-178, a világ első működőképes sugárhajtású gépe, 1939-ben hajtotta végre az első felszállását Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az 1942 végére kifejlesztett, és 1944 nyarától London ellen tömegesen bevetett pulzáló sugárhajtóművel felszerelt német Fieseler Fi 103, közismertebb nevén

a V-1 volt a hadtörténet legelső pilóta nélküli gépe, a mai robotrepülőgépek őse.

A Fieseler Fi 103 vagy a V-1 pilóta nélküli robotrepülőgép London felett, a becsapódás előtti pillanatban, 1944 szeptemberében Forrás: Elter Tamás

A németek Peenemündében működő szupertitkos kísérleti telepén Wehrner von Braun főkonstruktőr vezetésével 1942 októberére fejlesztették ki a világ első ballisztikus hadászati rakétáját, az A4, későbbi és ismertebb nevén a V-2 rakétafegyvert.

Wehrner von Braun ( a képen középen civilben) volt a világ első ballisztikus rakétájának, a V-2-nek a fő konstruktőre. Később Amerikában az ő vezetésével alkották meg a holdutazást lehetővé tévő Saturn V. hordozórakétát Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

(Érdemes megjegyezni, hogy a V-2 volt az első olyan, ember által alkotott eszköz, amely egy kísérleti kilövés során 163 kilométeres magasságot elérve - a világűr határát jelentő 100 kilométeres magasságot, az úgynevezett Kármán-határt átlépve - kijutott a kozmoszba.)

Londoni utcakép 1944 kora őszén, egy V-2 ballisztikus rakéta becsapódása után Forrás: Wikimedia Commons

1945 után, a hidegháború éveiben mindkét szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió is a légierőn belüli önálló fegyvernemként állította fel a hadászati csapásmérésre alkalmas rakétás alakulatokat; az 1960-as évektől, a katonai műholdak megjelenésével pedig a légi hadviselés terepe már a világűrre is kiterjedt.

Légi fölény nélkül nincs győzelem

A légi hadviselésben céljait tekintve stratégiai vagy hadászati, illetve taktikai, azaz harcászati műveletekről beszélhetünk. Mind a hadászati, mind a harcászati légi műveletek közös célja az ellenséges erőkkel szembeni légi fölény kivívása és fenntartása.

Fairchild Republic A-10 "Thunderbolt" (becenevén: varacskosdisznó) csapásmérő harcászati gép bevetés közben Forrás: U.S. Air Force

A stratégiai légi hadműveletek alatt azokat a frontvonal mögött nagy mélységben végrehajtott, a hátországot érintő bevetéseket értjük, amelyek legfőbb célja az ellenség meggyengítése az infrastruktúra, út -, vasúthálózat és repülőterek, valamint a hadi és termelőüzemek, energiaszolgáltató központok szétrombolásával.

Tupoljev Tu-95 ( NATO kódneve: Bear, azaz medve) szovjet-orosz nagy hatótávolságú stratégiai nehézbombázó. Jelenleg is hadrendben tartja az orosz légierő, legutóbb Szíriában vettették be Forrás: Wikimedia Commons

A harcászati műveletek célja ezzel szemben a szárazföldi csapatok közvetlen légi támogatása az ellenség élőerőinek, vezetési pontjainak és harceszközeinek támadásával, a csapatlégvédelem és tüzérség lefogásával.

A hadászati bevetéseket a stratégiai bombázó és rakétaerők,

a taktikai hadműveleteket pedig a csapásmérő harcászati bombázók, illetve helikopterek, valamint újabban drónok bevetésével hajtják végre.

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle vadászbombázó Forrás: U.S. Air Force

A teljes légi fölény további feltétele a légtérbiztosítás, az ellenséges légierő tevékenységének megakadályozása, amelynek fő eszközét a vadászok és a csapatlégvédelmi egységek alkotják. Az első modern gépesített háború, a második világháború hadműveletei bebizonyították, hogy a légi fölény kivívása és fenntartása nélkül minden győzelem esélytelen.

McDonnell Douglas F-4 Phantom légi fölényt biztosító vadászgép bekapcsolt utánégetővel, manőver közben. A típust a vietnami háború idején vetették be először harci körülmények között Forrás: Elter Tamás

A légierő megkerülhetetlenségét néhány katonai teoretikus olyan jelentős tényezőnek tartotta, hogy az általuk kidolgozott doktrína szerint az ellenség kizárólag a levegőből is megsemmisíthető, jelentősebb szárazföldi hadműveletek végrehajtása nélkül.

A terrorbombázások fekete prófétái

Talán senki sem gyakorolt akkora hatást a légi háborúk elméletére, mint Giulio Douhet dandártábornok, első világháborús katonai pilóta, aki 1923-ig az olasz légierő központjának volt a vezetője. Douhet 1921-ben publikált „A légi uralom” (Il domino dell’aria) című művének az az alapvetése, hogy a háború kimenetelét egymaga a légierő is képes eldönteni.

Giulio Douhet dandártábornok doktrínája szerint az ellenség hátországára mért hadászati bombázásokkal egymagában eldönthető a háború sorsa Forrás: Wikimedia Commons

Douhet koncepciója szerint a modern háború fő célja a hátország, az „ellenség puha altestének” elpusztítása, ahol megsemmisítő csapásokkal kell megtörni a lakosság morálját, amely fellázadva így maga fogja békekötésre kényszeríteni az ellenséges államvezetést.

A kezdetek. Első világháborús biplán (duplaszárnyú gép) bevetés előtt Forrás: Elter Tamás

Tőle származik a hadseregen belüli önálló légierő gondolata is, amelyben a bombázó fegyvernem játssza a főszerepet. Douhet elmélete roppant népszerű volt a két világháború között, elsősorban az angolszász országokban.

Az Egyesült Államok és Anglia az 1930-as évek közepétől kezdte el kiépíteni stratégiai nehézbombázó flottáját;

Amerika első négymotoros nehézbombázó típusa, a második világháború egyik leghíresebb stratégiai bombázó gépe, a Boeing B-17 Flying Fortress (repülőerőd) 1935-ben hajtotta végre a szűzfelszállását.

Boeing B-17 Flying Fortress amerikai stratégiai bombázó bevetésen Németország felett, a második világháború idején Forrás: Wikimedia Commons

(Nagy Britanniában a Short Stirling volt az első négymotoros hadászati bombázótípus, amely 1939-ben végezte el első felszállását.) Annak ellenére, hogy még a második világháború idején is az amerikai repülőerők az U.S. Army alárendeltségébe tartoztak, az Egyesült Államok fejlesztette ki a legnagyobb nehézbombázó-flottát.

A Short Stirling volt a Brit Királyi Légierő első négymotoros hadászati nehézbombázója Forrás: Wikimedia Commons

Az 1927-től önálló Brit Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) igyekezett a legkövetkezetesebben megvalósítani Douhet tábornok koncepcióját a világégés éveiben. Douhet leglelkesebb híve Sir Arthur Harris légimarsall volt - aki 1942-től a háború végéig főparancsnokként állt a brit bombázóparancsnokság élén –, nevéhez fűződik a szőnyegbombázások koncepciójának gyakorlatba történt átültetése.

Sir Arthur Harris légimarsall a brit bombázóparancsnokság főnöke, a szőnyegbombázások nagyszámú civil áldozata miatt a "butcher", azaz a kevésbé hízelgő mészáros melléknevet érdemelte ki a kortársaitól Forrás: Wikimedia Commons

Harris célkeresztjében a náci Németország civil lakossága állt,

amelynek ellenállását a német nagyvárosok ellen bevetett nehézbombázó-kötelékek folyamatos támadásaival akarta szétzúzni.

Lancester brit négymotoros hadászati bombázó éjszakai bevetésen, Hamburg bombázása közben Forrás: Wikimedia Commons

Ő szervezte meg a világtörténelem első valódi terrorbombázását,

az 1942. május 30-31-én Köln ellen végrehajtott ezergépes bombatámadást, de ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Drezda ellen 1945. február 13. és 15. között több hullámban végrehajtott, és 150-200 ezer halálos áldozatot követelő, hírhedt terrortámadás is.

Drezda látképe az 1945. februári szövetséges szőnyegbombázás után Forrás: Bundesarchiv

Noha az Egyesült Államok európai hadszíntéren bevetett 8. és 15. légi hadserege Harris stratégiájától eltérően főleg katonai és hadigazdasági célpontok ellen hajtott végre stratégiai bombatámadásokat, Curtis LeMay hadseregtábornok a douheti koncepció szellemében a japán nagyvárosokat tekintette a csendes-óceáni bombázóerők első számú célpontjának.

Curtis LeMay tábornok ugyancsak a douheti elméletet követte a japán nagyvárosok elleni bombázóoffenzívával Forrás: U.S. Air Force

A világtörténelem első két atomtámadása, az 1945. augusztus 6-i hirosimai, illetve augusztus 9-i Nagaszaki elleni bombatámadásnak is kizárólag pszichológiai célja volt.

A földhözragadtság hátulütői

A hitleri Németország 1935-ben megkezdett haderőfejlesztési reformja elsősorban a szárazföldi hadsereget támogató harcászati szerepet szánt a légierőnek. A stratégiai bombázóerők felállítását mind Hermann Göring birodalmi marsall, a Luftwaffe főparancsnoka, mind pedig a légierő fejlesztését irányító egykori első világháborús vadászpilótaász, Ernst Udet tábornok szükségtelennek tartotta.

Herman Göring birodalmi marsall, a Luftwaffe főnöke (a kép bal szélén, világos egyenruhában) feleslegesnek tartotta a hadászati bombázóerőket Forrás: Bundesarchiv/Hoffmann, Heinrich

A második világháború kitörése idején így Németország – szemben angolszász ellenségeivel – nem rendelkezett hadászati bombázóerőkkel. 1939 és 1941 között az európai hadszíntéren bevált villámháborús stratégiának köszönhetően ez nem is okozott különösebb problémát.

A Heinkel He-111 kétmotoros közepes bombázó alkotta a Luftwaffe bombázóerőinek gerincét. A He-111 alkalmatlan volt hadászati bombázóműveletek végrehajtására Forrás: Bundesarchiv

Amikor azonban Adolf Hitler 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót,

a kezdeti sikerek ellenére a villámháborús stratégia csődöt mondott.

A Vörös Hadsereg életben tartása szempontjából nélkülözhetetlen és az ország európai területére koncentrálódott hadiüzemeket 1941 forró nyarán a szovjeteknek sikerült az Urál vidékére áttelepíteniük.

A Junkers Ju-87 Stuka zuhanóbombázó alkotta a német légierő taktikai csapásmérő gerincét a háború első éveiben. A stukák legfőbb feladata a szárazföldi csapatok közvetlen támogatása volt Forrás: Bundesarchiv

Hadászati légierő hiányában azonban a németek számára a szovjet haditermelés lerombolása ezzel megvalósíthatatlan céllá vált. Annak ellenére, hogy a repüléstörténet első teljesen fémépítésű, egyszárnyas négymotoros hadászati bombázóját, a Tupoljev TB-3-at a Szovjetunióban építették, a szovjet légierő sem rendelkezett számottevő hadászati bombázóflottával a második világháború idején.

Tupoljev TB-3 szovjet négymotoros bombázó, mint kísérleti "fiahordozó" gép Forrás: Wikimedia Commons

Sztálin a németekhez hasonlóan a front- vagy csatarepülő, illetve a vadászerők fejlesztését tekintette prioritásnak. A gépesített hadviselés modern német koncepciója, a villámháborús stratégia a páncélos, a gyalogos és a harcászati repülőerők szoros együttműködésén alapult, figyelmen kívül hagyva a stratégiai bombázás hadászati jelentőségét.

Új idők új dala

A második világháború után a sugárhajtású, majd a szuperszonikus repülés és a hadászati ballisztikus, valamint a repülőgépről kilőhető légiharc-, illetve taktikai rakéták elterjedése a hadászati bombázás és a légierő alkalmazásának a korábbiaktól eltérő megközelítését igényelte.

A világtörténelem első atombomba-hordozója, az Enola Gay Boeing B-29 Superfortress típusú hadászati bombázó leszáll Tinian szigetén, a hirosimai atomtámadás után Forrás: U.S. Air Force

A második világháború több tanulsággal is szolgált; egyrészt bebizonyosodott, hogy a légierő, illetve a légi fölény kivívása valamennyi, a siker reményében megvívott háború elengedhetetlen feltétele,

ugyanakkor a hadászati bombázás háborúkat eldöntő douheti koncepciója látványosan megbukott.

Sem az 1940 nyarán elkezdődött angliai légi csata, sem pedig az 1943-tól kiteljesedő és egészen a második világháború végéig tartó Németország elleni szövetséges hadászati bombázóoffenzíva nem volt képes sem a hadiipar teljes szétzúzására, sem pedig a lakosság pszichológiai megtörésére.

B-17 repülőerődök Németország feletti bevetésen, 1943-ban Forrás: U.S. Air Force

A háborús tanulságok alapján John Warden, az Egyesült Államok légierejének (U.S. Air Force) tábornoka dolgozta ki az úgynevezett ötgyűrűs modellt. Warden koncepciója szerint a hadászati bombázás hatékonysága a meghatározott sorrendben egymásra épülő – belülről kifelé haladó – célmeghatározáson, illetve e célok leküzdésén alapul.

A Boeing B-52F Stratofortress hadászati bombázó alsó fedélzeti harcálláspontja Forrás: U.S. Air Force

Az ötgyűrűs modellben a stratégiai bombázások első szakasza az előzetesen felderített vezetési pontok megsemmisítésével kezdődik. A második prioritást az úgynevezett létfontosságú elemek (hadiipari üzemek), a harmadikat pedig a közlekedési és energetikai infrastruktúra lerombolása jelenti.

A legújabb idők. A futurisztikus megjelenésű Rockwell B-2 Spirit stratégiai bombázó Forrás: U.S. Air Force

A Warden-doktrína sem veti el a lakosság pszichológiai megtörésének fontosságát, ezt azonban a prioritási sorrendben a negyedik helyre teszi, a kiállított haderő pusztítása pedig csak az utolsó prioritás. Ezt a doktrínát először az 1964-től kiteljesedő vietnami háborúban alkalmazták, vegyes sikerrel.

Nemcsak a jó pap, hanem a jó stratéga is holtig tanul

Az 1991-es Öböl-háborúban alkalmazták először az úgynevezett hatásalapú légi hadműveleteket. Ez a doktrína az egyes célpontok közötti összefüggéseket állítja a légi csapások megtervezésének középpontjába. A hatásalapú csapások megtervezése igen rugalmas, az ellenség erőforrásainak rendszerszemléletű vizsgálatán alapul, és ez dönti el a prioritások sorrendjét is.

B-52H Stratofortress és fegyverarzenálja Forrás: U.S. Air Force/Tsgt Robert Horstman

Előfeltétele a széleskörű és rendkívül alapos felderítés, ami csak a katonai műholdak és informatikai hadviselés korában vált igazán megvalósíthatóvá. Az elmúlt két évtized reguláris haderők közötti összecsapásaiban, különösen

az 1991-es és a 2003-as Öböl-háborúban a taktikai támogató légi hadműveletek domináltak,

az ellenséges csapategységeket lefogó támadások, közvetlen légi harctámogatás és pszichológiai jellegű légi hadviselés célorientált kombinációjával.

Feltöltik a B-2 Spirit bombakamráját Forrás: U.S. Air Force

A precíziós légi csapások doktrínája a Warden-féle ötgyűrűs modell és a hatásalapú műveletek továbbfejlesztett szintézisének tekinthető. Alapvetően prevenciós stratégia; a kombinált és erősen koncentrált légi hadműveletek legfőbb célja ugyanis az ellenséges erők harcba szállásának megakadályozása elektronikus, illetve pszichológiai hadviseléssel, valamint a csapatösszpontosítások, a logisztika és a polgári-katonai vezetés támadásával.

Tupoljev Tu-160 (NATO kódneve: Blackjack) orosz stratégiai bombázó, amelyet jelenleg a szíriai hadműveletben is bevetnek Forrás: Wikimedia Commons

A precíziós légi hadviselés alapelveit Allen Batschelet dandártábornok fektette le 2002-ben megjelent munkájában.

Napjaink egyik aktuális kérdése, hogy vajon az Iszlám Államot meg lehet-e semmisíteni kizárólag légi csapások útján.

Az Iszlám Állam új jelenség a terrorszervezetek történetében; ez az első olyan szélsőségesen radikális szervezet, amely igyekszik területileg is megszervezni önmagát.

Toulon, 2015. november 18. Haditengerészek egy Rafale típusú szuperszonikus vadászbombázó repülőgépet készítenek fel bevetésre a Charles de Gaulle francia nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó fedélzetén, az Iszlám Állam ellen Forrás: MTI/AP/Claude Paris

Szemben az al-Kaidával, amely több országban működött sejtszerűen, az Iszlám Állam jól körülhatárolható területen építette ki központját. Mindez a terrorszervezettel szembeni eredményes katonai fellépést is lehetővé teszi, ellentétben a szanaszét szóródva működő al-Kaidával.

Az Iszlám Állam dzsihádista terrorszervezet igyekszik területileg is megszervezni magát Forrás: MTI/AP/Militant/Uncredited

Az Iszlám Állam infrastruktúrája, valamint a terrorszervezet fenntartásának legfontosabb pénzügyi forrását biztosító olajkutak és finomítók gondosan megtervezett és végrehajtott precíziós légi hadműveletekkel teljesen megsemmisíthetők. Noha ez önmagában még nem elegendő az ISIS 30-50 ezer főre becsült fegyveres erejének, illetve magának a szervezetnek a felszámolásához, de arra feltétlenül elégséges, hogy véglegesen meggyengítsék a terrorállamot.

Cirkálórakétát szerelnek egy szíriai bevetésre induló Tupoljev Tu-95 hadászat nehézbombázó bombakamrájába Forrás: MTI/EPA/Orosz védelmi miniszté/Orosz Védelmi Minisztérium

A NATO-légierő 1999-es Szerbia elleni bevetése végül is szárazföldi hadműveletek nélkül elérte a célját. Lehet természetesen, hogy ez csak az a bizonyos kivétel volt, ami megerősíti a fő szabályt.