Gyilkos feláramlás végezhetett az Air Asia gépével

A legfrissebb radaradat elemzésből repülési szakértők arra következtetnek, hogy egy rendkívül heves feláramlás okozhatta az Air Asia december 28-án katasztrófát szenvedett utasszállító gépének tragédiáját.  A gép roncsait és a repülési adatrögzítőket jelenleg is nagy erőkkel keresik a Jáva-tenger térségében.

Végzetes repülés

A legfrissebb radaradat elemzések arra utalnak, hogy a Jáva-tenger felett, a Karimata-szoros térségében az Air Asia QZ 8501, 42 perccel a felszállás után helyi idő szerint december 28-án kora reggel eltűnt járata mielőtt lezuhant volna, „hihetetlenül meredek” emelkedésbe kezdett. A gép azt követően fogott a rendkívül furcsa emelkedésbe, hogy a gépparancsnok, Iriyanto kapitány az útvonalukba eső zivatarfront miatt az addigi 32 ezer láb (mintegy 10 ezer méter) utazási magasságról „Level 380-ra” azaz 38 ezer láb (11 780 méter) magasságra emelkedéshez kért engedélyt a földi irányítástól.

Az Air Asia szerencsétlenül járt Airbus A 320-216 típusú gépéről készült felvétel Forrás: wikimedia.org

A Reuters által közöltek szerint, az Airbus A-320 típusú utasszállító gép percenként 6-9000 láb (hozzávetőleg 1800 – 2700 méter) sebességű, gyakorlatilag függőleges emelkedésbe kezdett, ami szinte bizonyosan kizárja, hogy ez a pilóták által végrehajtott tudatos manőver lett volna. A Reuters által megkérdezett repülési szakértők szerint a radaradatoknak megfelelő meredek szögű emelkedés törvényszerűen odavezet, hogy a gép elveszítse a levegőben maradáshoz szükséges vízszintes sebességét, és átesve lezuhanjon.

Gyilkos zivatarfront

A rendkívül furcsa és végzetes emelkedés hátterében meteorológiai jelenség, egy nagyon heves feláramlási rendszer állhat, amely a kiterjedt és jelentős magasságba felnyúló zivatarfellegek jellemzője. Az tény, hogy a repülés biztonságát veszélyeztető erős viharzóna kikerülése miatt akart a gép kapitánya magasabbra emelkedni. A zivatarfelhők középpontjában rendkívül intenzív feláramlások uralkodnak; a trópusi zivatarfellegekben ezek áramlási sebessége elérheti, sőt meghaladhatja a 160 km/órás sebességet is.

A QZ-8501 járat tervezett útvonala, valamint tényleges útja (sötétkék vonallal jelölve) az eltűnés helyével Forrás: Google

A viharzóna felhőzete (a klasszikus zivatarfelhő típusa a cumulonimbus, jele: Cb) nagyon magasra emelkedhet; legfelső lapos és szélesen szétterülő teteje, az úgynevezett üllő 12-13 ezer méterig, egészen a troposzféra és a sztratoszféra határzónáját alkotó tropopauzáig nyúlhat, de kivételes esetben a sztratoszférába, akár 18 ezer méterig is felemelkedhet. Noha a feláramlási sáv nem túl széles, de ha egy repülőgép belekerül, egy perc leforgása alatt akár ezer-kétezer méter magasra is „feldobhatja” a heves légáramlás. Kivételes esetben a levegőmozgás annyira intenzív lehet, hogy a repülőgép személyzete elveszítheti az irányítást a gép felett. Mindehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a cellán, vagy szupercellán belül az erős feláramlás mellett ugyanolyan erős leáramló légoszlop is létezik; ha a hirtelen emelkedésből egy hasonlóan erős lefelé ható légáram kapja el a gépet, az szintén végzetes lehet adott esetben.

Egy magasba nyúló zivatarfelhő, cumulonimbus képe. A zivatarfelhőkben rendkívül heves fel és lefelé tartó áramlások uralkodnak Forrás: wikimedia.org

Hogy az Air Asia Airbusával is ez történhetett, azt éppen a végzetesen meredek emelkedés valószínűsíti. Ilyenkor a repülő nagyon gyorsan elveszítheti a levegőben maradáshoz szükséges sebességét, és átesik. (Érdemes megjegyezni, hogy minél magasabban repül egy gép, a légsűrűség csökkenése miatt egyre közelebb kerül egymáshoz a levegőben maradáshoz szükséges minimális úgynevezett átesési, és az utazósebesség értéke. A szolgálati csúcsmagasság fölé emelkedés emiatt különösen kockázatos manőver.) Az utasszállító gépeket szerkezeti felépítésük miatt nagyon nehéz kivinni az átesésből, és erre általában a jetek pilótái sincsenek felkészítve.

Hajtómű jegesedés vs. függőleges emelkedés

A legfrissebb hírügynökségi közlemények idézik az Indonéz Meteorológiai Szolgálatot amely – a Jáva-tenger térségében a baleset időpontjában uralkodó szélsőséges időjárási viszonyok megerősítése, és a gép katasztrófájának ezzel történt összefüggésbe hozása mellett a hajtóművek eljegesedés miatti leállását jelölte meg a baleset legvalószínűbb okaként.

Az AirAsia malajziai légitársaság lezuhant gépe utasainak hozzátartozói a surabayai Juanda Repülőtéren 2014. december 31-én. A Surabayából Szingapúrba tartó A320-200-as gép 162 emberrel a fedélzetén a Jávai-tenger fölött repülve december 28-án eltűnt, a roncsait december 30-án találták meg. Forrás: MTI/EPA/Made Nagi

Azon túl, hogy minden egyes hajtóműtípus üzembe helyezési engedélyét hosszú több éves tesztidőszak előzi meg, ahol a legszélsőségesebb körülmények illetve környezeti feltételek szimulálásával vizsgálják a hajtóművek üzembiztonságát,így az eljegesedést is, a gép eltűnés előtti majdnem függőleges emelkedése nem ezt a verziót támasztja alá.

Kié a döntés felelőssége?

Ha egy, a repülés biztonságát veszélyeztető légköri jelenséggel szembesül a gépszemélyzet, mindig a gépparancsnoké a döntési jog, hogy milyen módon kerülje el a problémát. Amennyiben a repülési útvonal irányának vagy magasságának megváltoztatása szükséges ehhez, úgy arra a kapitánynak a földi irányítástól kell engedélyt kérnie. Az Origó által megkérdezett repülési szakértő elmondta, hogy a nemzetközi gyakorlat szerint hasonló esetekben a légi-irányítás a gépparancsnokra bízza a döntést, hiszen ő az, aki képes megítélni a pillanatnyi helyzetet.

Azt Airbus A 320 pilótafülkéje Forrás: wikimedia.org

A bajba jutott gép parancsnokának kérését a legnagyobb rugalmassággal kell kezelni. Főszabályként az irányítás nem tagadhatja meg a kapitány javaslatát; abban az esetben ha a kért kitérési manőver más, közelben haladó gépekkel vészes megközelítést eredményezne öt percen belül, úgy általában megszorításokkal (irányszög, magassági érték módosítással) hagyja jóvá a kapitány kitérési manőverre vonatkozó tervét. Az irányítás köteles mindent megtenni és a rendelkezésére álló eszközökkel hatékonyan támogatni a gépparancsnok döntésének végrehajtását.

A végleges válasz a fekete dobozokban lehet

A gép utolsó pillanatai, valamint a baleset okának (okainak) végleges tisztázáshoz a repülési adatrögzítők (az úgynevezett fekete dobozok) megtalálása is szükséges. Erre minden esély adott, hiszen a QZ 8501 járat lezuhanásának helyszíne olyan epikontinentális sekélytengeri régió, ahol az átlagos vízmélység 30-50 méter közötti, ebben a mélységben pedig a műszereken kívül a búvárok is bevethetők a kutatásba.

Az AirAsia malajziai légitársaság lezuhant gépe egyik áldozatának holttestét viszik mentők az indonéziai Pangkalan Bun katonai repülőterén 2015. január 4-én. Az AirAsia egyik A320-200-as, Indonéziából Szingapúrba tartó repülőgépe 2014. december 28-án 162 emberrel a fedélzetén a Jávai-tenger fölött, a borneói Kalimantan és Jáva között zuhant a tengerbe. Eddig összesen harminc holttest került elő, a gép törzsét hetedik napja nem találják. Forrás: MTI/EPA/Adi Weda

Az indonéz hatóságok csaknem biztosra veszik, hogy a szerencsétlenül járt gép roncsait találhatták meg Kalimatan térségében, de egyelőre a viharos idő megnehezíti a kutatást. Az elmúlt napokban, december 30-tól többször is érkezett híradás arról, hogy megtalálták az Airbus maradványait a tengerfenéken, ezek a hírek azonban mindeddig tévesnek bizonyultak. Nem szabad elfelejteni, hogy a lezuhanás körzetében számos második világháborús hajóroncsot is rejt a mélység, hiszen a térségben zajlott le 1942 február 27-én a Jáva-tengeri csata, amelyben a szövetséges brit, amerikai, holland és ausztrál flotta négy hadihajót, a japánok pedig egy rombolójukat vesztették el. A háború későbbi időszakban is süllyedtek el itt hajók, - így többek között az USS Houston cirkáló - és ez a víz alatti roncstemető szintén nehezíti a kutatást.

A Jávai-tengerből kiemelet holttestek az indonéziai haditengerészet egyik hajójának fedélzetén 2015. január 3-án. Az AirAsia malajziai légitársaság egyik A320-200-as, Indonéziából Szingapúrba tartó repülőgépe 2014. december 28-án 162 emberrel a fedélzetén a Jávai-tenger fölött, a borneói Kalimantan és Jáva között zuhant a tengerbe. Eddig összesen negyvenhat holttest került elő, a gép törzsét hatodik napja nem találják. Forrás: MTI/EPA/Pool/Adek Berry

Az Air Asia QZ 8501 az indonéziai Surabaya valamint Szingapúr között közlekedő járata 155 utassal és 7 fős személyzettel a fedélzetén helyi idő szerint december 28-án, reggel 6.17 tűnt el Pualu Belitung szigetétől 176 kilométerre délkeletre, a Jáva-tenger felett. A PK-AXL lajstromjelű Airbus A 320-216 típusú gép először 2008 szeptember 25-én repült, az utolsó műszaki vizsgálaton pedig 2014 november 16-án esett át. A gépparancsnok Iriyanto kapitány 6100 repült órával rendelkezett, a francia elsőtiszt, Rémi Emmanuel Plesel pedig a baleset bekövetkeztéig 2275 órát töltött a levegőben.