A D típusú orka ritkább, mint a fehér holló

A világtenger abszolút csúcsragadozóinak a kardszárnyú delfineknek több csoportjuk is létezik, amelyek közül az először 1955-ben azonosított és „Ecotype D” néven jelölt egyedek a legritkábbak. Felfedezésük óta most először sikerült videón is megörökíteni ezeket a rendkívül ritka tengeri emlősöket.

Szerencsés tengeri pásztorok

A Sea Shepherd (Tengeri Pásztor), a Paul Watson kapitány által fémjelzett természetvédelmi szervezet elsősorban a japán bálnavadászok elleni radikális bálnamentő akcióiról vált világhírűvé.

A kardszárnyú delfinek a világtenger abszolút csúcsragadozói. A legfrissebb összehasonlító genetikai kutatások szerint, több fajuk is létezhet Forrás: wikimedia.org

Az Indiai-óceán déli, Antarktiszhoz közeli vizein őrjáratozó természetvédőket ritka szerencse érte; zászlóshajójuk, a Bob Barker fedélzetéről ugyanis először sikerült filmen megörökíteniük az emberi szem által még alig-alig látott, úgynevezett D típusú kardszárnyú delfineket – számolt be a ritka felfedezésről a Discovery News.

A Sea Sepherd zászlóshajója a Bob Barker, amelynek fedélzetéről sikerült lefilmezni a világ legritkább orkáját Forrás: wikimedia.org

A 13 egyedből álló raj több mint egy órán át követte a Bob Barker-t. A hajó fedélzetéről ezért hosszabb ideig sikerült megfigyelni a ragadozókat, amelyeket a beágyazott videón mi is megtekinthetünk.

Robert L. Pitman tengerbiológus, cetszakértő, a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) Fisheries Science Center munkatársa a felvételek kielemzése után megerősítette, hogy a legritkább kardszárnyú delfin csoport egyedeit örökítették meg a Sea Sepherd aktivistái. „ Sohasem hittem volna, hogy sikerül egyszer lefilmezni őket” nyilatkozta a szakember.

Egy kis kardszárnyú ABC

A kardszárnyú delfin (Orcinus orca) a fogascetek alrendjén belül (Odontoceti) a delfinfélék családjához (Delphinidae) tartozó faj, amely a család legméretesebb tagja; a kifejlett hím egyedek testhossza elérheti a 9 métert, tömegük pedig 5-6 tonnát nyomhat.

A hímeket rendkívül magas és egyenes hátúszóikról lehet megkülönböztetni a nőstény orkáktól, amelyeknek alacsonyabb és holdsarlószerűen hajlott a hátúszójuk Forrás: wikimedia.org

Már régebbről ismert, hogy a kardszárnyúak - életmódjukat és vándorlási szokásaikat tekintve – két nagy csoportra, az aktívan vándorló, 4-10 egyedből álló kisebb rajokban élő és leginkább nagytestű melegvérű emlősöket zsákmányoló nomádokra, valamint a népes, 15 -40 egyedből álló, kevésbé vándorló, a világtenger meghatározott térségeihez kötődő rajhalakat zsákmányoló rezidensek csoportjára osztható.

Ugró kardszárnyú delfin. Egyike a legaktívabb tengeri ragadozóknak Forrás: wikimedia.org

A legfrissebb összehasonlító genetikai kutatások szerint e csoportok között nem csak életmódbeli különbségek határolhatók el, hanem az orkáknak akár 2-3 különböző fajuk lehet. A külső jegyek alapján már eddig is négy változatukat határolták el. Az A típusú orkák a leggyakoribbak, és a legnagyobb testű kardszárnyú delfinek; markáns koromfekete és fehér mintázattal, valamint kiterjedt fehér szemfolttal rendelkeznek. ( A szemfolt az orka szeme mögött található, az állat dorzális színénél sokkal világosabb folt, amely a kardszárnyú delfinek típusainak egyik fontos azonosító jegye.) A B típusú kardszárnyú delfinek átlagmérete kisebb, és az alapszínük is világosabb mint az A típushoz tartozó fajtársaiké, inkább a sötétszürke, mintsem a koromfekete árnyalat jellemzi testfoltjaikat, a szemfoltjuk pedig szürkés színű.

A kardszárnyú delfinek négy típusát bemutató infógrafika. A legritkább a D típusú orka Forrás: wikimedia.org

A C típusba tartozó orkák a legkisebbek és a legvilágosabb alapszínűek, szemfoltjaik is kisebbek és ferdébbek mint az előző két típusé. A létező legritkább csoport a D típus. A típus létéről 1955-ben szereztünk tudomást, Új-Zélandon, Paraparumu Beach közelében azonosították őket először. Felfedezésük óta alig-alig láttak eleven példányt a legritkábbnak bizonyult orkákból. A D típusú kardszárnyúak fejformája sokkal gömbölyűbb, mint az A-C típusúaké, a gömbölyűfejű delfinfélékhez (Globicaphalidae) hasonló. Színük homogén fekete és fehér, valamint alacsonyabbak a hátúszóik is.Ez a típus rendelkezik a legkisebb szemfolttal.

Antarktisz, a nagy kedvenc

A kardszárnyú delfinek kozmopolita tengeri emlősök, és ez utóbbiak közül a legszélesebb elterjedtséggel rendelkeznek a világóceánon. Az arktikus vizektől kezdve a trópusi tengereken át, egészen az Antarktisz fagyos vidékéig mindenhol megtalálhatók.

A kardszárnyú delfinállomány mintegy kétharmada az Antarktisz körüli vizekben él Forrás: wikimedia.org

A 100 ezer példányra becsült kardszárnyú delfin populáció egyedeinek mintegy kétharmada azonban az Antarktisz körüli viharos és hideg vizekben él. Az antarktiszi kardszárnyúak többsége a nomádok csoportjához tartozik, zsákmányukat elsősorban más cetek, köztük a különösen nagytestű sziláscetek, fókák és király -, illetve császárpingvinek alkotják.