Munkahelyi kiégéshez vezethet a terrorizmus

Armed and masked gunmen from the AL-Yasser Brigades, an offshoot of the Fatah movement, surround the European Union commission headquarters in Gaza City, 30 January 2006, in protest against the publication of caricatures of the prophet Mohammed in a Danish newspaper. Denmark has been the target of protests amid a rising tide of anger in Muslim countries, and there have been campaigns for Danish products to be boycotted. The 12 published cartoons published last September in the Jyllands-Posten newspaper included a portrayal of the prophet wearing a time-bomb shaped turban and showing him as a wild-eyed, knife-wielding bedouin flanked by two women shrouded in black. AFP PHOTO/PATRICK BAZ

A franciaországi terrortámadás állampolgárok millióinak okoz álmatlan éjszakákat. Ez az állapot a munkahelyi kiégés kapuja lehet izraeli kutatók szerint.

Egyre több helyen, és egyre brutálisabb módszerekkel jelenik meg a terrorizmus, elég, ha a Charlie Hebdo szerkesztőségében véghezvitt mészárlásra gondolunk. Eddig már sok vizsgálat született arról, hogy egy ilyen cselekmény után mik lehetnek a hozzátartozók szükségletei, így a hatóságok általában tudják, hogyan álljanak hozzá a súlyos traumán átesett családtagokhoz, barátokhoz. Azt azonban eddig nem vizsgálták részletesen, hogy a támadásban közvetlenül nem érintett lakosságra milyen hatással vannak ezek az események.

Fejünkben tartja a halál közelségét

A Tel-Avivi Egyetem új tanulmányában most ezt a problémát boncolgatták a kutatók. Kiderült, hogy közvetlen kapcsolat van a terrorizmus és a munkahelyi kiégés között. A kiégési szindróma (burnout syndrome) a hivatalos megfogalmazás szerint egy tünetegyüttes, amely hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés.

A támadásoktól való folyamatos rettegés tartós álmatlansághoz vezet, mely alapvető szerepet játszik az idővel elkerülhetetlenül bekövetkező kiégésben. A tanulmány készítői azt javasolják, hogy a terrorizmustól való félelmet munkahelyi stresszorként kellene kezelni, ugyanakkor kiemelik, hogy a munkatársak támogató hozzáállása sokat enyhíthet a negatív hatásokon.

Forrás: AFP/Patrick Baz

„A terror tudatosítja bennünk a halál folyamatos közelségét” – mondta Dr. Sharon Toker, a Tel-Avivi Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője. „Az ember igyekszik nem gondolni napi szinten az elmúlás közelségére, de a terroristák mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a fejünkben tartsák. A terrortámadások ellen nem tudunk mit tenni, és ez az, ami igazán félelmetes.”

A terrorizmus fogalma

A kutatást Izraelben végezték el, az első vizsgálatokra 2003 és 2004 között, a Második Intifáda idején került sor. A palesztin felkelés alatt 550 terrorista cselekmény történt, ami 880 civil halálához vezetett. A kutatók úgy definiálták a terrorizmust, mint „hirtelen és ritka pusztító, véres eseményt, amelynek célpontja bárki lehet bármely pillanatban”, a munkahelyi kiégést pedig fizikai kimerültséggel, a kognitív képességek csökkenésével és érzelmi letargiával jellemezték.

A kutatás

A tanulmány készítése során véletlenszerűen választottak ki 670 izraeli munkavállalót, akiknek a Tel-Avivi Sourasky Orvostudományi Centrumban kellett alkalmanként megjelenniük. A résztvevőkkel kérdőíveket töltettek ki, melyben az álmatlanság gyakoriságáról, a terrortól, a nyilvános helyektől való félelem és a személyes biztonság miatti aggódás mértékéről, a munkahelyi támogatásról, valamint a munkahelyi kiégés jeleiről kellett beszámolniuk az alkalmazottaknak.

A dolgozók életét 2003 és 2009 között folyamatosan nyomon követték. A vizsgálat hat éves időtartama lehetőséget adott arra, hogy megfigyelhessék a vizsgált személyek állapotában bekövetkezett javulást, vagy romlást.

Forrás: PhotoAlto/Téo Lannié

„Azt találtuk, hogy minél nagyobb a terrortámadástól való félelem szintje, annál nagyobb az esélye, hogy az illető álmatlanságban fog szenvedni – akik pedig álmatlanságban szenvednek néhány év múlva biztos, hogy tapasztalni fogják magukon a munkahelyi kiégés jeleit, melyek közvetlen következményei a szellemi erőforrások kimerülésének.” – összegezte a tanulmány megállapításait Dr. Toker. „A kutatás szempontjából érdekes megfigyelés, hogy a munkatársak – de nem a felsővezetők – érzelmi és szakmai támogatását élvező dolgozók körében jóval alacsonyabb valószínűséggel alakult ki álmatlanság, és az ezt követő kiégési szindróma.” – tette hozzá a tanulmány szerzője.

Azért az igazgatók is tehetnek valamit

Habár a főnökök támogatása a kutatás szerint nem volt hatásos, azért Toker szerint ők is tehetnek egy s mást alkalmazottaik kiégésének megfékezése érdekében például azzal, hogy a dolgozókat támogató programokat indítanak fokozottabb terroristatámadások idején.

Dr. Toker jelenleg olyan módszerek kifejlesztésén dolgozik, melyekkel meg lehet akadályozni a kiégési szindróma kialakulását és jobbítani lehet a személyes közérzeten, ezzel párhuzamosan pedig ezeknek a beavatkozásoknak a korlátjait is vizsgálja.

A tanulmány a Journal of Organizational Behavior című szakfolyóiratban jelent meg.