Tényleg ufónak nézték a CIA kémrepülőgépeit?

Egy U-2 a USS America repülőgéphordozó fedélzetén

A CIA legnépszerűbb dokumentuma 2014-ben egy tizenhat évvel ezelőtt íródott jelentés volt, amely szerint az ufóészlelések felét az ő kémrepülőgépeik feltűnése magyarázza.

„Mi voltunk” – ezzel a kommentárral osztottak meg a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA Twitter-oldalán egy 1998-ban íródott jelentést arról, hogy miért nőtt meg az ufóészlelések száma az 1950-es évektől az 1970-es évek közepéig. A december végi tweet szerint ezt a dokumentumot olvasták a legtöbben a CIA oldaláról letölthető dokumentumok közül:

Ezt twittelte a CIA december 29-én az 1998-as dokumentumról Forrás: Wikimedia Commons

Az 1954 és 1974 közötti eseményeket összefoglaló jelentést a CIA történészei írták. Legfontosabb állítása az, hogy amint elkezdődtek az U-2 kémrepülő tesztrepülései, drámaian sok lett az azonosítatlan repülő objektumokról, azaz ufókról szóló beszámoló.

Szokatlan repülési magasság

Az 1950-es évek közepén a kereskedelmi repülés jobbára a 10-20 ezer láb (nagyjából 3050-6100 méter) közötti magasságban zajlott. Az U-2 ehhez képest sokkal magasabban, legalább 60 ezer lábon repült (körülbelül 18 300 méter). Maximális repülési magassága 27 500 méter volt, pontosan azért, hogy a legjobb szovjet vadászgépek se foghassák el.

A dokumentum szerint a légiirányítók egyre több ufóészlelésről szóló beszámolót kaptak a pilótáktól, és sok levél futott be az amerikai légierő ufójelenséget vizsgáló daytoni központjába is.

Egy U-2 a USS America repülőgéphordozó fedélzetén. A felderítő repülő pilótáinak az extrém magasság miatt túlnyomásos szkafandert kellett viselniük Forrás: Wikimedia Commons

Ennek hatására a légierőnél gyűjteni és elemezni kezdték az észleléseket, a művelet a Katalógus (Blue Book) kódnevet kapta. A légierőtől gyakran hívták fel a CIA illetékeseit egy-egy észlelés valódi okainak megállapítása végett, noha ezeket természetesen nem fedhették fel a levélírók előtt – számol be a Space.com űrkutatási híroldal.

Az 1998-as CIA-jelentés szerint az 1950-es évek második felében és az 1960-as években keletkezett ufóészlelések felére az U-2 feltűnése a magyarázat.

Visszautasítják a CIA magyarázatát

A történet újabb fordulataként az ufóészlelésekkel foglalkozó elemzők (akár szkeptikusok, akár ufópártiak) egyaránt elutasítják a CIA újfent reflektorfénybe került jelentését. A Space.com Bruce Maccabee-t idézi, aki szerint több probléma is van a CIA-jelentés állításaival.

A Lockheed A-12-es felderítő gépet is többször ufónak hitték Forrás: Wikimedia Commons

Maccabee szerint az egyik ok az, hogy a 18-21 kilométeres magasságban haladó felderítő repülőgép nappal egyszerűen láthatatlan, tekintve, hogy hossza 19,2 méter, szárnyfesztávja 31,4 méter. (Pontosan ez is volt a felderítő műveletek célja.) Az lehetséges, hogy megcsillanjon a napfény a gépen napkelte előtt, illetve napnyugta után egy órával, hogyha a gépet nem festették feketére. Az ufóbeszámolók többsége szerint viszont jobbára nappal vagy éjjel láttak azonosítatlan repülő tárgyakat.

Mindmáig szolgálatban

A másik érv pedig az, hogy a Katalógus művelet dokumentumai ma már nyilvánosak. Az iratokból kiderül, hogy a Katalógus művelet 1952-ben indult, két másik, 1947-es, illetve 1949-es műveletre alapozva. A három művelet során összesen nagyjából 13 ezer észlelést gyűjtöttek be, amelyek közül körülbelül 700-ra nem találtak magyarázatot a légierő elemzői.

Egyébként a U-2 továbbfejlesztett változata mind a mai napig szolgálatban van, mert igény esetén rövid idő alatt eléri a megfigyelendő célpontot, a műholdak pedig nem irányíthatók hasonló rugalmassággal.

A gép megfigyelő-érzékelő rendszerei egyaránt képesek rádiójelek lehallgatására, fényképezésre, radarfelvételek készítésére és levegőminták vételére. Az amerikai légierő többszöri halasztás után a 2016-os üzleti évben tervezi kivonni az U-2-t a hadrendből, miután a legfejlettebb típus, az U-2S 2012-ben esett át műszaki felújításon. Váltótípusa a RQ-4 Global Hawk drón.