Bár a mai értelemben vett cirkuszról csak a 18. századtól kezdve beszélhetünk, a cirkusz gyökerei az ókori Rómába és Görögországba nyúlnak vissza.

A cirkusz szó a latin circus (porond, kör), illetve a görög kirkosz (körtér, kör) szóból ered. Érdekes módon az első cirkuszok nem kör, hanem ovális vagy négyszög alakúak voltak, a négyszög két végét félkör alakú részek határolták, mint a mai lóversenypályákat.

A római és a görög cirkusznak azonban nem sok köze volt a mai fogalmaink szerinti cirkuszművészethez. Ezekben főleg kocsiversenyeket, lovasbemutatókat, illetve gladiátorviadalokat tartottak. Néha ugyan rendeztek olyan bemutatókat is, ahol idomított állatok szerepeltek, de általában itt is az állatok egymás közti vagy emberek elleni harca játszotta a főszerepet.

Lovas cirkuszi mutatványForrás: MTI/Kallos Bea

A modern cirkusz eredete

A középkorban ugyan felléptek egyes vásárokon komédiások, akrobaták vagy szemfényvesztők, néha egzotikus állatokat is felvonultattak, de ezek nem szervezett előadások voltak.

A mai értelemben vett cirkusz létrehozása Philip Astley (1742-1814), egy lovassági törzsőrmesterből mutatványossá vált angol úriember nevéhez fűződik. Astley, aki már a seregben rendkívül tehetséges lóidomárnak bizonyult, 1768-ban Londonban telepedett le, és nyitott lovasiskolát. Itt délelőtt oktatást tartott, délután pedig bemutatta lovastudását. Astley épülete egy kör alakú arénát vagy cirkuszt foglalt magában, amely később porond néven vált ismertté.

Maga a cirkuszporond azonban nem Astley találmánya. Ezt már korábban kifejlesztették más lovas akrobaták. A kör alakú bemutatóterület azonkívül, hogy a lehető legközelebb engedte a közönséget a lovasokhoz, a körbelovaglás közben fellépő centrifugális erő révén segítette a lovasokat, hogy megtartsák az egyensúlyukat a vágtató ló hátán állva.

Astley eredeti porondjának átmérője 62 láb (18,9 méter) volt, de ezt a méretet később 42 lábnyira (12,8 méter) csökkentették. Ez az átmérő vált valamennyi cirkuszporond nemzetközi szabványává.

A Richter utazó cirkusz porondsátraForrás: MTI/H. Szabó Sándor

Elkezdődik a cirkusz nemzetközi hódítása

1770-re Astley jelentős sikere mint előadó elhomályosította oktatói hírnevét. Két londoni évad után szükségessé vált, hogy új elemeket vigyen az előadásaiba. Akrobatákat, kötéltáncosokat és bűvészeket bérelt, akik lovasbemutatói között szórakoztatták a közönséget. Ezzel megszületett a modern cirkusz – a lovasbemutatók és az erő és ügyesség kavalkádja.

1782-ben Astley Amphithéâtre Anglois néven megnyitotta az első cirkuszt Párizsban. Ugyanebben az évben felbukkan Astley első versenytársa, a lovas Charles Hughes, Astley társulatának korábbi tagja. Hughes konkurens cirkuszt nyit Londonban (Royal Circus) és 1793-ban külföldi turnéra megy Nagy Katalin cárnő udvarába, Szentpétervárra. Egyik tanítványa ugyanebben az évben megalapítja az első cirkuszt az Egyesült Államokba, majd pár évvel később Kanadában. 1802-ben a cirkusz eljut Mexikóba is.

Jim Club állatidomár mgpuszil egy tigrist a porondonForrás: MTI/EPA/Pool/Eric Gaillard

A vándorcirkuszok kora

A 19. század elején az Egyesült Államok még új, fejlődő ország volt, kevés olyan várossal, amely képes lett volna fenntartani hosszú távú, állandó cirkuszokat, ráadásul a lakosság folyamatosan vándorolt nyugat felé. Ezért a cirkuszoknak is követniük kellett a közönséget. Az egyik leghíresebb ilyen cirkuszt Phineas Taylor Barnum, korábbi múzeumalapító és impresszárió hozta létre William Cameron Coup cirkuszi vállalkozóval. 1871-ben elindul útjára a P. T. Barnum múzeuma, menzsériája és cirkusza. Ez olyan utazó show, amelynek „múzeumrésze” állati és emberi furcsaságok bemutatására szakosodott, ami csakhamar szerves részévé vált az amerikai cirkusznak.

Európában az utazó cirkuszok és menazsériák fénykora a két világháború között jött el, különösen Németországban, ahol a Krone, Sarrasani és a Hagenbeck társulat uralta a piacot. A nagyobb városokban azonban a cirkuszi előadásokat még mindig fix cirkuszépületekben tartották.

Változások a cirkuszi előadásokban

A cirkuszi előadások magja sokáig a lovasprodukciók voltak, ezek közé ékelődtek be az akrobatikus, egyensúlyozó és zsonglőrszámok. Ezt egészítették ki később pantomimjelenetekkel, amelyek nagy sikert arattak a 19. században és részben tovább éltek a 20. században is. A 19. században egyre nagyobb szerepet kaptak a talajakrobaták, akik sokszor egyúttal bohócok is voltak.

A Fővárosi Nagycirkusz Zéró Gravitáció című előadásán fellépő Four PantherasFotó: Polyák Attila - Origo

A 19. század végére a vasút és az automobil kezdte felváltani a lóvontatást. Noha a híres európai cirkuszok továbbra is alkalmaztak lovas családokat, a lovasbemutatók kezdtek háttérbe szorulni az egzotikus állatokkal (főként nagymacskákkal) fellépő idomárok, akrobaták, légtornászok, zsonglőrök és bohócok mögött. Az első világháború utánra a hagyományos lovas cirkusznak már csak az emléke élt.

A cirkusz 20. század eleji megújításában azonban Oroszország járt az élen. Mivel a cirkuszok államosításakor a zömmel nyugatról származó cirkuszművészek elmenekültek az országból, ezért kénytelenek voltak kinevelni az orosz előadók sokaságát. Ezt a feladatot az 1927-ben megalapított Moszkvai cirkusziskola látta el. Az iskola nemcsak megfiatalította az orosz cirkuszt, de a sportgimnasztikára alapozott új edzésmódszereket is kidolgozott, és egyedülálló előadásokat hozott létre igazgatók és koreográfusok segítségével. Sőt technikai és személyzeti újdonságokat is bevezetett, ami egészen újszerű előadások kitalálásához vezetett.

A mai cirkusz

A modern cirkuszi előadásokból egyre inkább kiszorulnak az állatszámok, és mind több csak az emberi ügyességre és művészi tehetségre épülő előadást lehet látni. Az egyik leghíresebb ilyen modern cirkuszi társulat az 1984-ben alapított kanadai Cirque du Soleil (A Nap Cirkusza).

Bánhegyi Kata, a Qidam egyik szereplőjeForrás: Kálló Peter

A Cirque du Soleil előadásai abban is különlegesek, hogy nem önálló számok együtteséről van szó, hanem egy –egy történetet mesélnek el a cirkusz nyelvén. A cirkusz Quidam című, 1996 óta futó előadását a magyar nézők is megcsodálhatják februárban. A történetben az ifjú Zoé unatkozik; fásult és szótlan szülei nem vesznek róla tudomást. Értelmetlennek érzi mindennapjait. Keresi, mivel tölthetné ki az életében tátongó űrt, amikor egy képzeletbeli világba csusszan át - a Quidam világába - ahol olyan karakterekkel találkozik, akik lelke felszabadítására bíztatják.