Vajon mi dönti el, emlékeink közül melyek válnak maradandóvá, s melyek halványulnak el? Amerikai kutatók olyan agyi mechanizmusra bukkantak, amely segít kigyomlálni megbízhatatlannak bizonyuló emlékeinket.

Agyunk nagy emlékezőautomata, amely a külvilágról szerzett ismereteket folyamatosan rögzíti hosszú távú memóriatárunkban. Az így tárolt emlékek segítségével igazodunk el mindennapi teendőink között: innen tudjuk, ki szokott minket kiszolgálni a kedvenc kávézónkban, hogyan kell felkapcsolni a fényszórót a kocsinkban, vagy milyen színűre van festve a legjobb barátunk háza.

Fontos a felejtés

De mi történik, ha a kávézóban lecserélődik a személyzet, ha új autót veszünk, vagy ha barátunk egy hirtelen hóborttól vezérelve átfesti a házfalait? Megbízhatónak vélt emléknyomaink egyszeriben elavulnak, és agyunknak frissítenie kell a külvilágról alkotott képét. Ilyenkor válik kulcsfontosságúvá a korábbi emlékek törlése, vagyis a felejtés.

Fantáziarajz a memóriárólForrás: Science Photo Library/Pasieka

A Princeton-i Egyetem és a Texasi Egyetem kutatói kimutatták, hogy agyunk a tárolt emlékek segítségével folyamatosan megpróbálja megjósolni, mire számíthatunk egy-egy ismerős helyzetben. Ám amikor ezek a tudattalan jóslatok tévesnek bizonyulnak, a hozzájuk kapcsolódó emléknyomok elhalványulnak, és agyunk inenntől fogva könnyebben elfelejti őket. Méghozzá annál könnyebben, minél nagyobb volt a tévedés.

Fényképek és agytevékenység

A kutatók 24 felnőtt kísérleti alanynak egy sorozat fényképet mutattak, egyszerre mindig csak egyet, s közben agytevékenységüket funkcionális mágneses rezonanciás képalkotással (fMRI) követték nyomon. A tesztalanyoknak minden fotóhoz feltettek egy kérdést, de ez csak figyelemelterelés volt, mert valójában arra voltak kíváncsiak, hogyan reagál az agyuk a fényképek bemutatására.

A fényképek hármas csoportokba voltak rendezve; előfordult például, hogy két arcképet egy jelenetről készült fotó követett. Aztán a sorozat bemutatásának egy későbbi pontján újból felbukkant ugyanaz a két arc ugyanabban a sorrendben, ám ezúttal a jelenet helyett egy harmadik portré következett. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy az alanyok mennyire erősen képzelik el a várt jelenetet a két arc után. Erre abból tudtak következtetni, hogy a két arc bemutatása után milyen határozottan jelenik meg az az agyi aktivitásmintázat, amelyet a jelenet szemlélése közben rögzítettek.

Az agy jósló tevékenységének vizsgálata

„Közvetlenül szerettünk volna belelátni az agy jósló tevékenységébe, anélkül, hogy rákérdeztünk volna az alanyoknál arra, mit várnak” – magyarázta Nicholas Turk-Browne, a Princeton-i Egyetem pszichológiatanára, az Egyesült Államok Tudományos Akadámiájának folyóiratában, a PNAS-ben megjelent közlemény egyik szerzője. „Ezek a fajta jóslatok nem feltétlenül tudatosulnak, ezért ha rájuk kérdezünk, azzal befolyásoljuk az agy viselkedését.”

Memória - illusztrációForrás: Origo

Később, az fMRI-s kísérlet végeztével a résztvevőknek újból megmutattak néhány fotót a sorozatból, és érdeklődtek, vajon emlékeznek-e rájuk. Az fMRI-felvételek és a memóriateszt eredményeinek összevetéséből az derült ki, hogy minél erősebben jósolta valamelyik résztvevő agya egy hármas csoport várt, ám szándékosan lecserélt harmadik tagját, annál valószínűbb volt, hogy utóbb elfelejtette az adott képet.

Téves jóslat segíti a felejtést

A kutatók ennek nyomán úgy fogalmazták meg feltevésüket, hogy minél határozottabban jósol az agy, annál nagyobb aztán a „pofára esés”, ha a jóslat tévesnek bizonyul, és a téves jóslattal kapcsolatos emléknyomot az agy sürgősen próbálja törölni.

„Úgy véljük, a felejtést a hibázás idézi elő” – folytatta Turk-Browne –, „de vajon hogyan tudjuk mérni, mekkorának érzékeli az agy a hibát? Ez nem egyszerű. Feltételezzük, hogy annál nagyobbnak, minél határozottabb volt a jóslat.”

Agyi emléknyomok kezelése

Ez az elmélet jól illeszkedik az agyi emléknyomok kezelését magyarázó kurrens modellhez, az ún. nem-monoton plaszticitási hipotézishez. E modell szerint egy emlék erős aktiválása, amely például a memóriában tárolt tárgy vagy esemény ismételt észlelésekor történik, megerősíti az emléknyomot. Ugyanakkor az a mérsékelt aktiválás, amely akkor történik, ha az emlék jóslat gyanánt előhívódik, ám a jóslat nem igazolódik be, inkább az emléknyom törlését segíti elő. Tehát amikor agyunk jóslatként előhív egy emléket, de mégsem találkozik újból a korábban rögzített tárggyal vagy eseménnyel, megkezdődik az emléknyom elhalványulása.

Fantáziarajz az idegsejtekrőlForrás: Science Photo Library/Pasieka

Turk-Browne szerint az általuk feltárt jelenség nagyon általános agyi mechanizmus lehet, amely annak alapján segít eldönteni egy-egy emlékről, megtartandó vagy kigyomlálandó-e, hogy a segítségével helyes jóslatokat tud-e tenni az elménk.

„Számtalan dolgot megjegyzünk, és még többet elfelejtünk. Ez az elmélet nyilván nem magyaráz meg minden emlékezést és felejtést. De megmutatja, hogyan lehet képes az agy automatikusan és tudattalanul válogatni a megbízható és nem megbízható emléknyomok között” – véli a kutató, aki a továbbiakban azt szeretné tanulmányozni, vajon milyen élettani mechanizmusok állnak az agy szüntelen jósló tevékenységének hátterében.