John Seach március 15-én az Új-dél Walesi Chatsworth-szigetről asztrofotózáshoz használt DSLR kamerával készítette azt a felvételt, amelyen egy új, 6 magnitúdó fényességű csillagot, úgynevezett nóvát fedezett fel a Nyilas-csillagkép (Sagittarius) területén.
A Nova Sagittarii 2015 No. 2 nevet kapott égtestet a Washingtoni Tengerészeti Obszervatórium mellett működő Amerikai Változócsillag-észlelési Szövetség (AAVSO) PNV J18365700-2855420 számon katalogizálta. A március 16-án készített spektroszkópiai felvételek tanúsága szerint, a nóva színképe különösen gazdag ionizált vasban. A spektrum emissziós vonalaiból meghatározták, hogy a robbanás miatt kilökődött anyagfelhő 2 800 km/sec sebességgel tágul. A nóva fényessége a felfedezése óta eltelt egy hét alatt 2 magnitúdóval növekedett, és március 22-én elérte a 4,2 magnitúdós értéket, amely már a szabad szemmel észlelhetőség határán álló fényesség.
Egy tízszeres nagyítású kézi látcsővel már jól észlelhető a sárgás fényben tündöklő „új csillag”.
( Az égitest típus elnevezése a latin nova szóból származik, amely újat jelent.) A Nyilas a nyári égbolt egyik jellegzetes, hazánkból a déli horizont felett látható csillagképe.
Jelenleg már nem túl ideálisak a megfigyelési feltételek; a Nyilas napfelkelte előtt, ahajnali órákban mintegy 15 fokkal észlelhető a délnyugati horizont felett. A Nyilas-csillagképben utoljára 1898-ban villant fel nóva.
A hasonló elnevezés dacára, a nóva kifényesedése teljesen más természetű csillagászati jelenség, mint a szupernóva felvillanása. A nóvát az úgynevezett kataklizmatikus változócsillagok közé sorolják. A nóva valójában olyan kettős csillagrendszerben kialakuló, periodikusan ismétlődő jelenség, termonukleáris robbanás, amely egy fehér törpéből, és másik fősorozatbeli csillagból, vagy vörös óriásból áll.
A nagytömegű csillag többnyire hidrogénből álló atmoszférájából az úgynevezett akkréciós korongon keresztül gáz áramlik a kísérő fehér törpe felszínére.
Akkréciós korong
Akkréciós korongnak nevezzük a központi test, (csillag) körül keringő diffúz, többnyire porból, gázból illetve plazmából álló anyagfelhő síkba rendeződő áramlási struktúráját. A befelé spirálozó anyag egyre jobban összetömörül, és ennek következtében felizzik; a hőenergia egy részét elektromágneses sugárzás formájában veszíti el. A keringő anyag részben visszajut a csillagba.
Amikor a felgyülemlő, összesűrűsödő gáz eléri a magfúzió beindulásához szükséges hőmérsékletet és nyomást, bekövetkezik a termonukleáris robbanás, amelynek során 1-100 nap közötti időintervallumban a csillag 7-20 magnitúdó fényességnövekedést érhet el. A nóva állapot nem egyszeri, hanem általában 10 000 évente periodikusan ismétlődő jelenség. A szupernóva állapot a csillagfejlődés különleges és ritka jelensége, amely csak meghatározott tömeg felett, és a csillag életútjának végén, a vörös óriás állapotból jöhet létre.
Utóbbi esetben az eredeti térfogatának többszörösére felfúvódó hatalmas égitest, az ismétlődő összehúzódások periódusában eljuthat a gravitációs kollapszus (összeomlás) állapotába. Ekkor olyan magas hőmérséklet és akkora nyomás jön létre az összeomló csillag magjában, hogy egyetlen gigantikus termonukleáris robbanás során anyagának jelentős részét szétsugározza. A szupernóva robbanás felfoghatatlanul nagy energiáját jól példázza, hogy a szupernóva fényessége rövid időre meghaladhatja a galaxis összes csillagának együttes fényességét. Mai ismereteink szerint a szupernóva robbanáskor jöhet létre a periódusos rendszer összes eleme, amelyek nélkülözhetetlenek az élet kialakulásához.