Több írás azt jegyzi Leonardoról, hogy figyelemhiányos és hiperaktív volt, aki képtelen egy percig is nyugton maradni. Hamar híressé vált amiatt, hogy gyakran nem tudta alkotásait, elvállalt megbízatásait befejezni. Ritkán töltött el huzamosabb időt egy helyen, folyton utazott és a helyét kereste.
Fiatalon nem volt kellemes társaság, de tehetsége miatt mindenhol megkapta az esélyt a bizonyításra. Így mindig azt tehette, amihez éppen kedve volt, a reneszánsz korában az uralkodók versenyeztek kegyeiért.
Mérnökként (ingenarius) dolgozott többek között Ludovico Sforza hercegnél, illetve olyan munkaadóknál, mint Cesare Borgia, XII. Lajos francia király, maga a pápa, vagy épp I. Ferenc király. Arrogáns, maximalista, kiszámíthatatlan hangulatemberként élt a kortársak emlékezetében.
Fantasztikus ötleteit azonban az átlagon felüli intelligenciájának köszönhette. (Egy friss összehasonlító kutatás szerint 230 körüli lehetett az IQ-ja.) Annak ellenére, hogy nehezen létesített kapcsolatokat, számos összejövetelt szervezett megbízóinak. Tudott igazi társasági emberként visekedni, bár szívesen húzódott vissza a saját kis világába.
Írásait olvasgatva, a rajzait elnézve, a tükörírását bogarászva gyakran nem értették meg. Jelentősen megelőzte korát, de ötleteinek egy részével elégedetlen volt. Elkezdett valamit, aztán hirtelen abba is hagyta. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát egy-egy megrendelésbe, de soha nem hallottunk annyi el nem készült szoborról és festményről, mint Leonardo esetében.
A tökéletes megvalósítására készült, de legtöbbször csak a vázlatokig jutott el. - A kortársai furcsának és zavartnak tartották, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy autista volt – mondja Valeria Pitti milánói idegenvezető, művészettörténész. – Alig voltak barátai, csak férfiakkal vette körül magát, és soha nem volt barátnője vagy felesége, bár utóbbi magyarázható a feltételezett homoszexualitásával is.
Ráadásul a leírások szerint egy gyönyörű férfitestben élt. A reneszánsz a nagy találmányok kora volt. Leonardo kétségtelenül zseniális alkotásokat hagyott az utókorra. Százszámra készített olyan élethű és később megvalósított eszközről rajzokat, amelyek csupán a képzeletében éltek.
Leonardo Da Vinci válogatott írásait a Magyar Elektronikus Könyvtárban is fellelhetjük. Hitt benne, hogy a jó emberekben természetes módon megvan a tudás utáni vágyakozás. Ezt azonban kétségtelenül egyedi módon fogalmazta meg.
Önmagáról a következőket írja: „Tudom, sokan fogják mondani, hogy ez a mű haszontalan; de ezek azok lesznek, akikről Demetrius azt mondta, hogy éppolyan keveset törődik azzal a széllel, ami beszédkor keletkezik a szájukban, mint azzal, amelyik a hátsó felükön jön ki. Vagyis: emberek, akik csak anyagi javakra vágynak, és nincs bennük semmi vágyakozás a bölcsesség, vagyis a lélek tápláléka és valóban maradandó gazdagsága iránt. Mert ahogyan a lélek értékesebb a testnél, úgy a lélek kincsei értékesebbek a test kincseinél. És ha azt látom, hogy közülük valaki kezébe veszi művemet, gyakran azt kérdezem magamtól: vajon nem úgy tesz-e, mint a majom, amelyik csak az orra elé tartja, vagy nem fogja-e megkérdezni, miféle ennivaló ez.”
Híres alkotásai közül bizonyára minden olvasónak elsőként a 12 évig készülő Mona Lisa (mosolyát számtalan módon magyarázták már, többek közt önarcképéként is), a Sixtus-kápolna (a legújabb kutatások szerint Leonardo utálta és rendkívül elégedetlen volt a végeredménnyel) és az Utolsó vacsora jut eszébe.
Ez utóbbi, a világ egyik leghíresebb művészeti alkotása, Leonardo egyik kedvenc városában, Milánóban, a Santa Maria delle Grazie kolostor étkezőjében látható. Három év alatt készült el és igen rossz állapotban van. Ebben vitathatatlan szerepe volt festőjének is, aki korábban soha nem próbálkozott ilyen hatalmas felülettel, és a freskófestésben sem volt semmilyen tapasztalata.
- Szeretett lassan és átgondoltan festeni, ezért Jézus és 12 apostolának utolsó vacsoráját sem az engedélyezett és elvárt, hanem egy kevésbé tartós és jóval időigényesebb technikával, akkoriban „tiltott” alapanyagokkal készítette el – hangsúlyozza a milánói művészettörténész. – Törekedett a színgazdagságra, amire a „secco” eljárás volt a legalkalmasabb: az igen száraz vakolatra több rétegben vitt fel olajfestéket. Így még el sem készült a kép, a fal nedvesedése miatt máris romlásnak indult, ami az idő előrehaladtával egyre siralmasabb állapotba került.
Leírások szerint napokat töltött el a kép előtt ülve, összevont karral szemlélve, tanulmányozva azt. Ilyenkor akár három-négy napig sem vett ecsetet a kezébe. Kontár restaurátorok, a festmény megcsonkítása, és a második világháborús bombázás várt a kultúrtörténet híres festményére, de volt például Napóleon katonáinak a céltáblája is.
Csak ötszáz év múlva, a szakértői restaurálások során derült ki, hogy a mester bizony rajta hagyta a névjegyét: új életre keltek a színek, négyféle kék sejlett fel, megváltoztak a karakterek és tekintetek, előkerültek a részletek. Ma, ha a kép aprólékos tanulmányozása után átsétálunk a terem másik végébe, akkor egy olyan 3D-s alkotás tűnik fel, amelyet még James Cameron is megirigyelhetne...
Leonardo a toszkánai Vinci melletti Anchianoban, egy helyi ügyvéd törvénytelen gyerekeként született. Neve szó szerint Vinciből való Leonardót, vagy vinci-i Leonardót jelent. Nagyapja így írt róla: „1452: unokám született Ser Piero fiam jóvoltából április 15.-én, szombaton hajnali három órakor. A Leonardo nevet kapta. Piero di Bartolomeo da Vinci lelkész keresztelte meg.” Korai gyerekkorát homály övezi, csak annyit tudunk, hogy korán elkezdett rajzolni, majd Verocchio-tól tanult, aki elámult hatalmas tehetsége láttán.
Egy anekdota szerint, amikor a tanár később meglátta tanítványa egyik munkáját, úgy döntött, hogy soha többé nem fest. Halála (1519. április 23.) után kéziratai eltűntek és csak a 18. században bukkantak fel újra. Kétkezes paranoiás diszlexiásként szerkesztett iratai nehezen olvashatók.
Becslések szerint mintegy 13 ezer oldal feljegyzést hagyott hátra az utókornak, ebből 7000 oldalnyi írást nyilvánítottak eltűntnek. Az égbe vágyott, és egyes legendák szerint sikerült is neki. Valóban tudott repülni...
Kétséget kizáróan nem jelenthető ki, de az alábbi személyek nagy valószínűséggel enyhe autisták lehettek, Asperger-szindrómával élhettek.
Albert Einstein: beszédproblémái voltak, a Nobel-díj átadási ünnepségén zokni nélkül jelent meg. Bonaparte Napóleon: beilleszkedési gondokkal és túlzott érzékenységgel küszködött, visszatérő és alaptalan félelmek kísértették.
Nagy Péter cár: érzelmi kitörések, hirtelen hangulatváltozások kísérték életét, gyakran irracionálisan gondolkodott.Vincent van Gogh: a meg nem értett művész depresszióval küzdött, végül öngyilkosságot követett el.
(Jeki Gabriella összeállítása)