Sztálin mentőöve lett a Hitlert felháborító paktum

2015.04.13. 23:15

Hetvennégy éve, 1941. április 13-án, Vjacseszlav Molotov szovjet, valamint a Japán Császárság diplomáciájának első embere, Macuoka Jószuke külügyminiszter Moszkvában aláírták a szovjet-japán semlegességi szerződést. A megnemtámadási egyezmény, - amely ugyanolyan megdöbbenést váltott ki Berlinben, mint a majd két évvel korábbi Molotov–Ribbentrop-paktum az európai hatalmak között -világtörténelmet formáló diplomáciai húzásnak bizonyult 1941 végén, megmentve Sztálint és birodalmát az összeomlástól.

A nagypolitikában soha semmi sem lehetetlen

Amikor megérkezett Sztálin és a Japán Császárság megnemtámadási egyezményének híre a berlini kancelláriára, a jelentéstől Adolf Hitler dührohamot kapott. A hírtől felindulva tanácsadói és Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter jelenlétében a Führer dühében egyszerűen csak „lakkozott félmajmoknak” aposztrofálta az addig hűnek tartott és megbecsült távol-keleti szövetségeseit

Macuoka japán külügyminiszter (középen ülve) aláírja a Kremlben a világtörténelemre is hatást gyakorló japán-szovjet semlegességi paktumotForrás: Wikimedia Commons

Sztálin ravasz húzása nem is jöhetett volna rosszabbkor, ugyanis már gőzerővel folytak a „Fall Barbarossa”, a Szovjetunió megtámadásának titkos előkészületei.

Sztálin ravasz húzása váratlanul érte Hitlert és a német diplomáciátForrás: Wikimedia Commons

Az öt évre szóló szovjet-japán semlegességi megállapodás – amelynek megszületését különböző okok motiválták a két, hódító tervekkel kacérkodó katonai nagyhatalom részéről – 2. cikkelye világosan kimondta: „ amennyiben a Szerződő Felek egyike egy vagy több külső hatalommal ellenséges viszonyba kerül, a másik Szerződő Fél semleges marad a konfliktus ideje alatt”. Hitler 1939 előtt többször is fogadkozott, hogy nem fogja elkövetni 1914, a többfrontos háború hibáit.

Macuoka, a Japán Császárság külügyminisztereForrás: Wikimedia Commons

Ezt az aggályát félretéve és a makacsul ellenálló szigetország, Nagy-Britannia katonai legyőzését elhalasztva már 1940. júliusában felvetette a Szovjetunió megtámadásának tervét. 1940 tavaszának és nyarának fényes győzelemsorozata mellett az a meggyőződés is erősítette elhatározását, hogy a német diplomácia képes lesz rábeszélni a japán szövetségest a Szovjetunió távol-keleti területeinek megtámadására, amely így két tűz közé szorulva bizonyosan képtelen lesz tartós ellenállást tanúsítani.

Amikor a németek lepték meg a világot. 1939 augusztus 23-án Ribbentrop birodalmi külügyminiszter (az asztalnál ülve) aláírja a szovjet-német megnemtámadási szerződést. Mögötte Sztálin mosolyog elégedettenForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az 1940. december 18-án kiadott 21. számú titkos hadműveleti utasítással a kocka Hitler részéről el volt vetve; a Szovjetunió megtámadása és megsemmisítése vált az elsődleges háborús céljává.

A látszat néha csal, a szükség pedig törvényt bont

A szorosabb japán-német szövetség gyökerei egészen 1936-ra, az antikomintern paktum megkötéséig nyúltak vissza, amelynek Japán is az egyik aláírója volt. A császárság, amely 1937-től nyílt háborúban állt a Csang Kaj-sek vezette Koumitanggal, a kínai köztársasági kormánnyal, rövidesen katonai konfliktusba került a Szovjetunióval is.

Adolf Hitler meggyőződéssel hitte, hogy Japánt képesek lesznek bevonni a szovjetek elleni háborúbaForrás: Wikimedia Commons

Hitlerben ez alakította ki azt a későbbi meggyőződést, hogy a Japán Császárságot nem lesz nehéz bevonni a szovjet elleni háborúba.  A 30-as évek végén még nem dőlt el a császárság terjeszkedésének végleges iránya; sőt a kínai szárazföldi háború, a hatalmas ország teljekörű leigázásának szándéka Mongólia, és a távol-keleti szovjet területek elfoglalásának megkísérlésére sarkallta Japánt. Az 1920-as évek elejétől a szovjet befolyás alatt álló Mongol Népköztársaság érzékelve a japán hódítás veszélyét, 1936-ban kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Moszkvával.

Háborúskodás szülte közös érdek

A megállapodás alapján 1937-ben szovjet reguláris haderő érkezett Mongóliába. Japán 1939-ben megkísérelte az ország elfoglalását; július 2-án erőszakos átkelést hajtott végre a Halhin-gol folyón, és hídfőállásokat létesített.

Georgij K. Zsukov (középen balra) Montgomery tábornagy társaságában (középen jobbra) az elfoglalt Berlinben. Zsukov nevéhez fűződött többek között a halhin-goli, és a Moszkva alatti győzelem isForrás: Origo

A később, a moszkvai ütközetben hírnevet szerzett Georgij Konsztantiny Zsukov parancsnoksága alatt álló 57. hadtest azonban véres csatározások árán kiszorította a japánokat, augusztus végén pedig megsemmisítő vereséget mért a japán expedíciós haderőre. A japánok kénytelenek voltak békeszerződést kötni a szovjetekkel, és ekkor tettek le végleg Mongólia, és szovjet területek meghódításáról.

Adolf Hitler Párizsban, az 1940-es győztes franciaországi hadjárat után. A győzelemsorozat hatására Hitler félredobta a kétfrontos háborúról vallott korábbi aggályaitForrás: Bundesarchiv

Ekkor született meg a látszat ellenére az a Hitler által felismerni elmulasztott közös érdek, amely végül 1941. április 13-án a semlegességi megállapodás aláírásához vezetett a két nagyhatalom részéről.

Késői szirénhangok Berlinből

Az 1930-as évek végén Hitlert teljesen más kérdések foglalkoztatták, mint a távol-keleti konfliktus.  Az 1938-as márciusi Anschluss, Ausztria bekebelezése, majd a szeptember 30-án aláírt Csehszlovákia felosztását jóváhagyó brit, francia, olasz és német paktum abban a hitében erősítette meg a Führert, hogy a „dekadens nyugati demokráciák” képtelenek lesznek ellenállni további követeléseinek.

Itt még szövetségben Sztálin és Hitler katonái, a lengyelországi hadjárat idejénForrás: Bundesarchiv/Ehlert, Max

Az 1939 nyarán Lengyelország, Hitler következő célpontja részére adott brit és francia garanciavállalás azonban elbizonytalanította a Führert; ennek eredményeként jött létre a világközvéleményt mélységesen megdöbbentő Moltov-Ribbentrop paktum, amely Lengyelország szovjetekkel megosztott elfoglalásán kívül, keletről bebiztosította a hátát az 1940-es nyugati-európai hadjárathoz.

Sztálin és Moltov a megállapodás aláírása után a Kremlben. A szovjet diktátor a bismarcki "Realpolitik" jegyében hajlandó volt bármikor meglepetést okozni a világnakForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1940-ben Hitler hatalma és katonai dicsőségének csúcsán állva, elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy még Anglia végleges térdre kényszerítése előtt katonailag elintézze kényszerű szövetségesét, „az agyaglábakon álló kolosszust”, a sztálini Szovjetuniót. Meggyőződése volt, hogy Japán támogató partnere lesz a „hatalmas kalács felszeletelésében”. A Führer csak 1941 tavaszán szembesült azzal, hogy nem számíthat Japánra.

Sztálin, Bismarck legjobb orosz tanítványa

A szovjet-német szövetséget mindkét diktátor a lelke mélyén gyanakodva szemlélte, egyik sem bízott a másikban. Sztálin biztos volt benne, hogy Hitler előbb-utóbb megtámadja, ha csak ő nem lép előbb.  Szent meggyőződése volt ugyanakkor, hogy 1942 előtt nem kell német agressziótól tartania, ezért saját vezérkarával egy 1942-es preventív hadművelet, azaz megelőző csapás hadműveleti terveit dolgoztatta ki, de biztosnak kellett lennie Japán magatartásában.

A második világháború paktumainak egyértelműen Sztálin lett a nyertese, korábbi partnerei, Hitler és a Japán Császárság elvesztették a háborút. Sztálin Roosevelt és Churchill társaságában a jaltai tanácskozásonForrás: Wikimedia Commons

A szovjet diktátor a klasszikus bismarcki „Realpolitik” mestere volt; a pillanatnyi hatalmi érdekek oltárán, amennyiben azok hasznosak, bármilyen ideológiai megfontolás feláldozható. A nyugatról várt, vagy nyugatra irányított agresszió dilemmája szerint, logikus lépés volt a korábbi ellenséggel való kiegyezés, a stratégiai jelentőségű távol-keleti térség biztosítása. A hitleri Harmadik Birodalommal több mint másfél éve hadban álló Nagy-Britannia katonai hírszerzése diplomáciai úton többször is jelezte a Kremlnek, a küszöbön álló német támadást, de Sztálin mindezt a természetéből eredő erős gyanakvással fogadta.

A Barbarossa-hadműveletre felvonuló német páncélosokForrás: Bundesarchiv

Időközben a tokiói kabinetben is eldőlt a háborúpárti szoldateszka, különösen Todzsó hadügyminiszter és köre nyomására a délkelet ázsiai és csendes-óceáni terjeszkedés terve. A két egymástól merőben eltérő motiváció közös érdekben öltött testet; így került sor 1941. április 13-án a megnemtámadási szerződés aláírására.

A Barbarossa rossz ómenjei

Hitler mindig is hajlandó volt kockáztatni; és ez a Szovjetunió ellen eltervezett 1941-es hadjárat esetében sem volt másként.

Mussolini (Hitler mellett balra) balkáni kalandja miatt egy hónapot csúszott a Szovjetunió elleni hadjárat, amely 1941 decemberében, a keletről átvezényelt friss szovjet erőkkel együtt végzetesnek bizonyultForrás: Wikimedia Commons

Noha a japán-szovjet megegyezés rossz ómen volt, és Mussolini balkáni kalandja az eredetileg május 15-re tervezett Barbarossa-hadművelet több mint egy hónapos, az év végén magát sokszorosan megbosszuló elhalasztását eredményezte, a kódolt bukás kezdete mégis az 1941. december 6-án Moszkva alatt megindított szovjet ellentámadáshoz, áttételesen pedig a japán szovjet semlegességi szerződéshez volt köthető.

Beteljesedik a végzet Moszkva felé félúton

A június 22-én három hadseregcsoporttal, mintegy 3,5 milliós haderővel megindított német offenzíva kezdetben Hitlert igazolta; a történelem legnagyobb katlancsatáiban egész szovjet hadseregek morzsolódtak fel, de ennek ellenére még sem omlott össze a Vörös Hadsereg, és a szovjet rendszer. Ennek egyik oka a Barbarossa-tervbe gyökerezett.

A Barbarossa-hadművelet első napjaiban a német haderő nagyon gyorsan nyomult előreForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

 A hadműveletnek ugyanis a klasszikus stratégiai elveket felrúgva nem egy döntő, hanem három, egymással is konkuráló hadászati célja volt: Leningrád, Moszkva, illetve a déli ipari területek és olajmezők egyszerre történő elfoglalása.

Moszkva alatt elfogyott a lendület, és a japán-szovjet paktumnak köszönhetően, a szovjet véderő került túlerőbeForrás: Bundesarchiv/Gebauer

Politikai és lélektani okokból Moszkva elfoglalása lett volna a legfontosabb, amelyet a Von Bock tábornagy által vezetett Közép-hadseregcsoport még akár teljesíthetett is volna, ha és amennyiben a déli hadműveletek támogatására Hitler 1941 augusztusában nem állítja meg hadseregét. Az egy hónapos pauza a szovjetek malmára hajtotta a vizet.

Mr. Sorge döntő üzenete

A senkiben sem bízó Sztálin Hitlerrel szemben felismerte, hogy Moszkva elvesztése könnyen  rendszerének és hatalmának a végét jelenthetené. Ezért minden erőt Moszkva védelmére csoportosított, de a gyanakvó diktátor a japán-szovjet semlegességi paktum ellenére sem merte átcsoportosítani a jelentős tartalékot alkotó szibériai hadtesteket.

Szibériai csapattestek vonulnak Moszkva utcáin, 1941 novemberébenForrás: Wikimedia Commons

A szovjet vezető kétségei csak akkor oszlottak el, amikor 1941. szeptember 14-én kézhez kapta a német származású, de a szovjet titkosszolgálatnak Tokióban dolgozó mesterkém, dr. Richard Sorge jelentését. Sorge, aki még a japán miniszterelnök bizalmát is elnyerte, pontos értesítést küldött Sztálinnak arról, hogy a japánok már eldöntötték a déli irányú terjeszkedést, és - kivételes esteket leszámítva -, nem támadják meg a Szovjetuniót.

Richard Sorge, Sztálin Tokióban dolgozó mesterkémjeForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az érvényes semlegességi szerződést felülírható egyik ok, Moszkva németek általi elfoglalása lett volna.

Szibériai hóförgeteg  Moszkva alatt

Éppen ezért, amikor 1941 októberében, a Tájfun-hadművelet keretében Hitler elrendelte a Moszkva elleni támadás folytatását, Sztálin már kiadta a parancsot, a pihent és intakt, jól felszerelt és a téli körülmények közötti harcra kiképzett szibériai haderő Moszkva alá vezénylésére.

Visszavonulás Moszkva alattForrás: Bundesarchiv

Ha a szibériai hadosztályok 1941 novemberében nem érkeznek meg Moszkva alá, talán egy utolsó nekiveselkedéssel még a németek beveszik a szovjet fővárost. A Wehrmacht azonban a nyári erőltetett harcoktól éppen akkorra gyengült meg véglegesen, amikor a helyzetet megmentő szibériai erőkkel feltöltött szovjet véderő megindította hatalmas erejű ellentámadását. Mindez nem történhetett volna meg az április 13-án aláírt megnemtámadási szerződés nélkül…

 

 

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK