A szervezetünket benépesítő mikroorganizmusok közössége, az úgynevezett mikrobiom egyéni jellegzetességének köszönhetően "ujjlenyomatként" szolgálhat a személyazonosításban - erre a következtetésre jutottak amerikai tudósok.

Algoritmusokkal konvertálták kóddá az adatokat

A Harvard Egyetem kutatói eredményeiket az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) online kiadásában ismertették. Az emberi testben és a bőrfelületen közel 100 billió mikroorganizmus található, közösségük dinamikus kölcsönhatásban él a gazdaszervezettel. A mikrobiom összetételét befolyásolja a táplálkozásunk, az anyagcserénk, az immunrendszerünk működése. A mikroorganizmusok által termelt anyagcseretermékek (metabolitok) pedig hatást gyakorolnak az emberi szervezet metabolizmusára. A mikrobiom legnagyobb részét a bélflóra alkotja, amely részt vesz a megemésztetlen szénhidrátok "feldolgozásában", szintetizálja a B- és a K-vitaminokat, lebontja a szteroidokat és az epesavakat.

Eric Franzosa, a Harvard Egyetem biostatisztikai intézetének kutatója, a tanulmány első szerzője kollégáival a humán mikrobiom-projekt (HMP) eredményeit használta fel. Az amerikai kormányzat által finanszírozott program keretében ugyanis hosszabb időn keresztül vizsgálták 242 önkénes nyálában, székletében, bőrén található mikroorganizmusokat, szekvenálták a baktériumok DNS-ét.

A Harvard kutatói olyan számítógépes algoritmust dolgoztak ki, amelynek segítségével a HMP-projekt indításakor nyert, valamint az egyéves mintavételi periódus során gyűjtött egyéni mikrobiom-adatokat személyes "kóddá" konvertálták.

Első körben sikerrel jártak

A "kódok" egyéni jellegzetességekkel bírtak, és a mikrobiális "ujjlenyomatok" jelentős része a későbbiekben is változatlannak bizonyult. Az állandóság leginkább a belekből származó mintákra volt jellemző, amelyek alapján az önkéntesek több mint 80 százalékát egy évvel a mintavételi periódus lezárta után is azonosítani lehetett.

A legkevésbé megbízhatónak a bőrről származó minták bizonyultak, amelyeknek csupán harmada felelt meg az egy évvel korábbi paramétereknek. Ám még azokban az esetekben is, amikor a mintákat nem tudták személyhez kötni, nem volt egyetlen álpozitív egyezés. A szerzők hangsúlyozták, hogy első ízben sikerült meggyőzően bizonyítani a mikrobiom-vizsgálatoknak a személyazonosításra való alkalmasságát.

A kutatók ugyanakkor etikai szempontokra is felhívják a figyelmet, rámutatva annak a veszélyére, hogy a mikrobiom-adatok révén esetleg összekapcsolhatók a különböző adatbázisok és a kutatók bizalmas egészségügyi információk birtokába juthatnak. "Kicsi ugyan a valószínűsége, hogy kizárólag a mikrobiális DNS alapján bizalmas adatok birtokába jutunk, ám a kutatóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ez elméletileg lehetséges" - mutatott rá a tanulmány vezető szerzője, Curtis Huttemhower, a Harvard Egyetem docense.