A múlt földbe rejtett titkai mindig is megmozgatták az emberi fantáziát. A történettudományok világán belül a régészet, a „terepi múltfeltárás” nemcsak komoly szaktudást és fantáziát, hanem igen gyakran jó adag kalandvágyat is feltételező, izgalmas tevékenység.

Régészek, akik átírták a történelmet

Kalap, oldaltáska, ostor és revolver. Valahogy így képzeljük el az igazán nagy régészeket, és bár a mindennapok máshogy festenek, az ásatások hangulata valóban izgalommal fűtött, izzadságos és rendkívül kalandos.

Noha a modern leletmentés és feltárás nem egészen olyan, mint Indiana Jones története, azonban a terepi kutatás néha nem mellőzi a kalandos elemeket semForrás: Wikimedia Commons

A felfedezés öröme, a múlt darabkáinak összeillesztése és a szépen lassan kirajzolódó történetek teszik olyan vonzóvá ezt a szép tudományt mind a mai napig.

Tutanhamon fáraó sírkamrájának részlete, a Királyok Völgyében. A régészet talán az egyik legkalandosabb tudományág azok közül, ahol még napjainkban is egészen különleges dolgokat lehet felfedezniForrás: Wikimedia Commons

Következzen egy meglehetősen szubjektív top 10-es összeállítás azokról a régészekről, akik kutatásaikkal és tabudöntögető elméleteikkel alapvetően meghatározták a tudományág fejlődési irányát.

A kőbaltától a vasdárdáig

A tudományok történetében gyakran a legegyszerűbb, józan gondolkodással belátható elméletek jelentették a legnagyobb előrelépéseket.

Christian Jürgen Thomsen 19. századi dán régésztől származik a kő-, a bronz-, és a vaskor felosztásaForrás: Wikimedia Commons

Ilyen C. J. Thomsen (1788 – 1865) dán kutató háromkorszakos felosztása is, ő egész egyszerűen kikövetkeztette, hogy az őskori tárgyak között látható kő-, bronz- és vaseszközök egymástól időben is eltérő korok tanúi.

Bronzkori fegyverek és ékszerek egy 19. századi metszetenForrás: Wikimedia Commons

Ebből egy fejlődési sort állított fel, és az európai őstörténet felosztására a kőkorszak, bronzkorszak és vaskorszak megjelöléseket javasolta. Felvetése triviálisnak tűnik, saját korában viszont a „hoppá, tényleg” érzését keltette a tudósokban, és ez a felismerés alapvetően meghatározta az anyagokról és korszakokról való gondolkodást a következő évtizedekben.

Aki feltámasztotta Pompejit

Az ókori római Pompeji a világ egyik legismertebb régészeti lelőhelye, évről évre turisták ezrei keresik fel. Nincs is talán annál félelmetesebb és halandóságunkról elgondolkodtatóbb látvány, mint a mindenütt látható, gipszbe öntött holttestek, az egykori tömeges tragédia utolsó, kimerevített pillanatképei. 

A vulkánkitörésben elhunytak holttestei. Fiorelli fedezte fel, hogy ha a megkövesedett vulkáni hamu üregeit gipsszel öntik ki, láthatóvá válnak az egykori holttestekForrás:Wikimedia Commons

Ezt az élményt elsősorban Giuseppe Fiorellinek (1823–1896) köszönhetjük, aki nemcsak precíz ásatási munkával tárta fel a várost, renoválta a csodálatos falfestményeket, megerősítette a falakat és a tetőket, hanem rájött, ha a vulkáni tufában lévő üregeket gipsszel tölti ki, akkor valójában az elbomlott emberi és állati porhüvelyek eredeti formáját tudja visszaadni.

Giuseppe Fiorelli, Pompeji feltárója egykorú fotónForrás: Wikimedia Commons

Manapság átlátszó üveggyapottal teszik ugyanezt, hogy az üregekben megmaradt csontok is láthatóak legyenek.

Trója legnagyobb felfedezettje

Szarkasztikus régészek azt szokták mondani, hogy Schliemann legnagyobb felfedezése nem Trója, hanem Wilhelm Dörpfeld (1853–1940) volt.

Heinrich Schliemann, aki diákként, Homérosz eposzán fellelkesülve határozta el, hogy megtalálja a legendák városát, TrójátForrás: Wikimedia Commons

A fiatal kutató ugyanis Trójában kezdte a pályafutását,

de messze túlnőtte Arthur Schliemannt,

akit ma már inkább remek, korát megelőző marketingesnek gondolunk, semmint megbízható tudósnak.

Dörpfeld Schliemann árnyékában élt, de igazából neki köszönhető Trója tudományos értékű feltárásaForrás: Wikimedia Commons

Dörpfeld többek között rendet rakott a trójai rétegek értelmezésében, és gyakorlatilag máig a régészeti sztratigráfia (egymásra rakódott régészeti rétegek kutatása) egyik legnagyobb alakjának tartjuk.

A Priamosz kincsének nevezett leletegyüttes Trójából, korabeli felvételenForrás: Wikimedia Commons

Schliemann halála utána folytatta Trója kutatását, egészen precíz módon, nagy hangsúlyt fektetve a rétegekre, a bennük talált kerámiákra és egyéb leletekre. Mindezzel nagyon is modern, korát megelőző kutatói hozzáállást mutatott. 

Trója romjai. Kiderült, hogy a legendás város nem csak az ókori görög regék világában létezettForrás: Wikimedia Commons

A remek üzleti érzékkel megáldott Schliemann kutatásait sok ponton kiigazította, bár ő ettől nem lett annyira híres, mint egykori főnöke, aki megtalálta a Homérosz által megénekelt legendás várost.

Nem a kincsek, hanem az apró cserepek vonzották

Flinders Petrie (1853–1942) az egyik első olyan régész volt, aki nem csak kincskereső szándékkal állt hozzá a feltárásokhoz.

Flinders Petrie portréja, korabeli fotón. Az elsők között ismerte fel az apró, értéktelennek látszó leletek rendkívüli fontosságátForrás: Wikimedia Commons

Minden apró tárgyat fontosnak tartott, és aprólékosan dokumentált.

Olyan teljes értékű publikációkat adott közre, amelyeket mind a mai napig megirigyelhetnek a régészek. Egyiptomi és palesztinai ásatásain együtt dolgozott a feleségével. 

Petrie (a képen elöl) egy ásatáson az egyiptomi AbidoszbanForrás: Wikimedia Commons

Számos világhírű leletet hoztak a felszínre, amelyeket saját szeriációs módszerrel datáltak és rendszereztek. Petrie gyakorlatilag az összes jelentősebb egyiptomi lelőhelyen végzett kutatásokat, és egészen a legutóbbi időkig az ő felméréseit használták a régészek a gízai fennsíkon, a piramisok kutatásánál.

A fáraó átka sem riasztotta el

Howard Carter (1874–1939) az egyik legismertebb és leghíresebb régész a világon, Tutanhamon sírjának megtalálója.

Howard Carter, akit Tutanhamon sírkamrájának felfedezése tett világhírűvéForrás: Wikimedia Commons

Többek között Flinders Petrie-től is tanult régészetet, egyetemre sosem járt.

Részlet a Királyok Völgyéből, a világ egyik leghíresebb régészeti lelőhelyérőlForrás: Wikimedia Commons

Remek kézügyességének köszönhette, hogy Egyiptomban feliratokat másolt, és szépen lépkedve a régészek ranglétráján végül Lord Carnarvon támogatásával saját ásatásokat vezetett a Királyok Völgyében, ahol az utolsó ásatási évadban bukkant rá a leghíresebb egyiptomi leletegyüttesre, Tutanhamon fáraó sírjára.

A világ leghíresebb archeológiai leletei közé tartoznak aTutanhamon fáraó sírkamrájából előkerült kincsekForrás:  Wikimedia Commons

Legnagyobb tette azonban nem ez volt, hanem az, hogy ahelyett, hogy sírrabló módjára, robbanóanyagokkal nekiesett volna a sírnak, és kifosztotta volna azt, aprólékos munkával mindent feljegyzett, és a régészet történetében szinte elsőként fotóval dokumentált minden eseményt és tárgyat a feltárás során.

Howard háza a thébai nekropoliszban. Itt lakott, amikor Tutanhamon sírkamrájának feltárásán dolgozottForrás: Wikimedia Commons

Bár munkáját így is sokan kritizálják, de nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy kortársaihoz képest kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hite és kitartása ugyancsak megbecsülésre méltó.

A régészet diplomata és hegymászó nagyasszonya

Gertrude Bell (1868-1926) élete valódi kalandregény, szinte hihetetlen, hogy abban a korban, amikor a feminizmusnak még legfeljebb csak lágy szellői fújdogáltak, ez a hölgy férj nélkül, szabadon és függetlenül kalandozott, kutatott a Közel-Keleten.

Gertrude Bell igazi kalandvágyó felfedezőnő volt, aki méltán megérdemelné a női Indiana Jones nevetForrás: Wikimedia Commons

Politikai kapcsolatai és befolyása révén részt vállalt Irán megalapításában, komoly diplomáciai karriert futott be, de a hegymászás rajongói is ismerhetik a nevét, mivel számos hegyi útvonalnak ő jelölte ki a csapását.

Bell munkásai egy 1907-es mezopotámiai ásatásonForrás: Wikimedia Commons

Életének nagy szerelme azonban mindig az archeológia volt, szokás a mezopotámiai régészet anyjaként is emlegetni.

Nemcsak számtalan ásatása miatt, hanem a Bagdadi Múzeum és az iraki angol régészeti iskola megalapításában vállalt szerepéért is, amellyel nagymértékben hozzájárult a közel-keleti régészet modernizálásához és ismertté tételéhez.

Bell elévülhetetlen érdemeket szerzett Mezopotámia régészeti múltjának feltárásában. A képen asszír elefántcsont faragvány látható az i. e. 9. századbólForrás: Wikimedia Commons

Angliában a mai napig szabályosan rajonganak ezért a hölgyért, nem véletlen, hogy Nicole Kidman főszereplésével a közelmúltban játékfilm készült az életéről, amelyet az év elején mutattak be.

Cambridge első szoknyás professzora

Dorothy Garrod (1892 – 1968) nemcsak a régészet, hanem a nőtörténelem egyik nagy alakja is, hiszen ő volt az első női professzor a patinás Cambridge-i Egyetemen, ez az intézmény pedig a mai napig sem a nemek egyenlő megoszlásáról híres.

Dorothy Garrod fiatalkori portréja 1912-bőlForrás: Wikimedia Commons

Az iraki és palesztinai ásatásai a Közel-Kelet legfontosabb feltárásai közé tartoznak, többek között olyan fosszíliák megtalálását és elemzését köszönhetjük neki, amelyek a Homo sapiens és a Neander-völgyi ősember kapcsolatát segítettek tisztázni.

Cambridge első női professzora, Garrod (középen) egy 1928-as ásatásonForrás: Wikimedia Commons

A Natúf-kultúra felfedezésével – ezt ma már az első földművelő társadalmak előfutárának tekintünk –, olyan kérdéseket vetett fel, amin mind a mai napig rágódnak a régészek.

Angol gentleman, mint kultúrtörténeti apostol

Sir Gordon Childe (1892 – 1957) az egyik legnagyobb hatású elméleti régész, aki számtalan vaskos könyvvel örvendeztette meg a régészhallgatókat. Legfontosabb elmélete a következőképpen foglalható össze: a kultúra a Közel-Kelet felől terjedt Európába. Így a Közel-Kelet archeológiai emlékei időrendi keretet adhatnak az ősi európai kultúráknak is, azzal a kiegészítéssel, hogy a kulturális hatások különböző elemei kis késéssel és kevésbé látványos módon jelentek meg Európában.

Gordon Childe volt az egyik első kutató, aki a régészetet multidiszciplináris tudományként művelteForrás: Wikimedia Commons

Ezen kívül Childe használta először a neolitikus forradalom és a városi forradalom kifejezéseket azokra a nagy életmódbeli változásokra, amelyek az emberiség történetében megjelentek.

Bár elméleti téziseit gyakorlatilag sorra megcáfolták és szétszedték a II. világháború után, mégis a régészeti tudomány egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb gondolkodója volt, aki olyan alapvető kérdésekre kereste a választ, amelyek mind a mai napig a viták kereszttüzében állnak: mi a kultúra, mi a régészeti kultúra, és hogyan terjedhettek szét az egyes kultúrák elemei szerte a világon? 

Újkőkori eszközök. Child jelentős őstörténeti kutatómunkát végzett, ő használta először a neolitikumi forradalom kifejezéstForrás: Wikimedia Commons

De az az alapkérdés is foglalkoztatta, hogy megfigyelhető-e valami egyetemesség a kultúrák fejlődésében.

A hajnalkor kutatója

Lord Colin Renfrew (1937 –) a ma élő egyik legnagyobb hatású archeológus, aki Paul Bahn-nal közösen alkotta meg a „Szürke Bibliát” vagyis a régészek alapvető kézikönyvét (Régészet. Elmélet, Módszer, Gyakorlat, Budapest 2005.). A mai régészgeneráció is ezen nevelkedik a világ minden egyetemén.

Lord Colin Renfrew, a Cambridge-i Egyetem professzora, az őstörténet egyik legnagyobb hatású mai kutatójaForrás: University of Cambridge

Talán az egyik legnagyobb hatású könyve „A Civilizáció előtt” (magyarul 1995-ben jelent meg), amelyben többek között Gordon Childe és a 20. század régészeti gondolkodásmódját bírálja felül az új természettudományos módszerek tükrében, vagyis épp azt a tézist, hogy Európa őstörténeti kultúrája majdnem minden fontos vívmányát a közel-keleti kultúráktól vette volna át.

Renfrew professzor bizonyította be többek között a híres Stonehenge példáján, hogy a korai európai kultúrák önállóan, még a nagy keleti kultúrák felvirágzása előtt jöttek létreForrás: Wikimedia Commons

Bemutatja, hogy a természettudományos vizsgálatoknak köszönhetően ma már egyáltalán nem gondoljuk úgy, hogy minden előrelépés Keleten történt.

A nyugat-európai megalit kamrasírok jóval régebbiek az egyiptomi piramisoknálForrás: Wikimedia Commons

Sőt, a nyugat-európai megalit kamrasírok régebbiek, mint az egyiptomi piramisok, a rézművesség a Balkán belső részén korábban alakult ki, mint mondjuk Görögországban, és Európában önállóan fejlődhetett. Valamint Stonehenge és a hozzá hasonló európai építmények nem a mükénéi civilizáció hatására jelentek meg,

ugyanis jóval korábbiak.

Indiana Jones és James Bond egy személyben

A Leakey család már önmagában külön kutatás tárgya lehetne, hiszen hihetetlen, hogy egyetlen família hogyan tudott ennyi lenyűgöző képességekkel megáldott antropológus-régészt adni a világnak. Az utóbbi 70-80 évben e család különböző tagjai határozták meg az őstörténeti régészeti és antropológiai kutatásokat.

Louis Leakey, a világhírű paleoantropológus dinasztia fejeForrás: Wikimedia Commons

Az egész Harry Leakey-vel kezdődött, aki misszionáriusként élt Kenyában feleségével és fiával, ahol napjait többek között a Biblia kikuju nyelvre fordításával töltötte.

Idősebb Louis második felesége, Mary LeakeyForrás: Wikimedia Commons

Fia, Louis így szükségszerűen afrikaiak között nőtt fel, döngölt agyagpadlós, nádtetős házikóban élve, és folyékonyan beszélve a helyiek nyelvét. Valahogy ez az egyszerű közeg keltette fel érdeklődését a helyiek eredettörténete iránt.

Az észak-kenyai Turkana-tó (korábban Rudolf-tó) vidéke a korai hominidák egyik legfontosabb lelőhelye, ahol a neves Leakey család több tagja is kutatottForrás: Wikimedia Commons

Megrögzött evolucionista volt, és hívő keresztény.

Fiatal Australopithecus africanus restaurált koponyakövülete, amely a Leaky család kenyai feltárásán került előForrás: Wikimedia Commons

Az ő gondolkodásmódjában ugyanis ez a két dolog nem mondott ellent egymásnak, felfedezéseiről ezt írta:

„Semmi, amit eddig találtam, nem mond ellent a Bibliának. Csak a véges elméjű ember érti félre a Bibliát."

Második feleségével, Maryvel egy amerikai romantikus filmbe illő módon szerettek egymásba, és tettek világhírű, közös felfedezéseket Tanzániában.

Az egyik híres lelet, a Paranthropus boisei koponyája és állkapcsaForrás: Wikimedia Commons

Később, mint majdnem minden Közel-Keleten dolgozó régész, ő is végrehajtott hatóságoktól kapott kémfeladatokat, de ez nála ugyanúgy, mint a kutatók nagy részénél, kényszer volt.

A "turkanai fiú" arcrekonstrukciójaForrás: Wikimedia Commons

Fiaik, Jonathan és Richard, majd Richard felesége, Maeve, továbbá lányuk, Louise és még sokan mások csatlakoztak a kutatómunkához.

Richard Leakey, a régészdinasztia másik neves képviselőjeForrás: Ed Schipul

Amit ma a korai emberekkel kapcsolatban tudunk, azt majdnem mind e család felfedezéseinek köszönhetjük.

Egyébként Louis Leakey volt a mentora a csimpánzokat vizsgáló Jane Goodallnak, illetve Dian Fossey etológusnak, a gorillák világhírű kutatónőjének is.

(Az összeállítást Pabeschitz Virág ókorszakos archeológus, az egyiptomi Giza Plateau Mapping Project nemzetközi régészeti expedíció tagja készítette.)