Rejtélyes kísértethajók: legenda és valóság

2015.06.05. 17:39

A legkorszerűbb műholdas helyzetmeghatározás és kommunikációs eszközök ellenére még napjainkban is tucatszámra tűnnek el hajók a világóceán végtelen térségeiben ugyanúgy, mint évszázadokkal korábban, a tengerészet hőskorában. Az elementáris természeti erőkkel szemben gyakran még a legmodernebb technika is tehetetlen. A hajózás történetében akad azonban néhány olyan hátborzongató eset, amit nem lehet kizárólag az elemek pusztító haragjával megmagyarázni.

A kísértethajók elszabadult lelke

A tengerészek hajójukhoz fűződő viszonya egészen különleges érzelmi kapcsolat; nem egyszerű vízi járműként, hanem olyan élőlényként tekintenek rá, amely önálló „lélekkel” rendelkezik. 

A kísértethajók évszázadok óta részei a tengerészeti legendáriumnak. Az elhagyatott, és az áramlatok hátán évekig sodródó kísértethajók azonban nem csak a fantázia világában léteznekForrás: Wikimedia Commons

Erre vezethető vissza az a babonás hit, amely azt vallja, hogy a hajó „lelke”, ha valami szörnyű bűn vagy átok fűződik hozzá, pusztulása után tovább bolyong a tengeren, időnként láthatóvá téve magát.

Ez az ősi tengerészbabona alkotja a kísértethajók sok évszázados legendájának alapját. 

 A kísértethajók léte azonban nem intézhető el egyetlen kézlegyintéssel, és rumtól elborult agyú tengerészek képzelgéseként; a múltban, a vitorlás fahajók korában gyakran előfordult, hogy egy-egy hajó teljes személyzete járvány áldozatául esett a nyílt tengeren. 

A legénység nélkül maradt hajók még akár évekig is sodródhattak a végtelen óceán hatalmas térségeiben.  

Ködből felbukkanó szellemvitorlások

A szeszélyes szelek és a nagy tengeráramlatok jóvoltából hol itt, hol ott bukkanhattak fel az időjárás viszontagságaitól megtépázott, és emiatt kísérteties látványt nyújtó „szellemhajók”.  

Az egyik leghírhedtebb kísértethajó, Van der Decken kapitány szellemvitorlásaForrás: Wikimedia Commons

A tengeri kereskedelem fejlődése és a nagy földrajzi felfedezések eredményeként egyre újabb hajózási útvonalak nyíltak meg, nemegyszer a világtenger olyan területeit érintve, amelyek a szeszélyes időjárási viszonyok miatt különösen veszélyes terepnek számítottak.

A rossz hírű Willem van der Decken kapitány, a "bolygó hollandi" 17. századi portréjaForrás: Wikimedia Commons
A bolygó hollandi
A kísértethajók legendáriumának leghíresebb alakja Willem van der Decken kapitány, a „bolygó hollandi", akinek a legendák ködébe veszett alakja olyan művészeket is megihletett, mint Sir Walter Scott brit írót vagy Richard Wagner német zeneszerzőt. Van der Decken a Holland Kelet-indiai Társaság hírhedt kapitánya volt. Istentelen magatartása miatt a babonás tengerészek rettegtek tőle, mivel az "ördög cimborájának" tartották. A hagyomány szerint 1652-ben hajója viharba került a Jóreménység-fokánál. A vihar letörte az egyik árbocot. Ekkor a kapitány a halálra rémült legénység előtt megesküdött a pokol összes szellemére, ha ítéletnapig tart is, de megkerüli a fokot. Azóta többször látni vélték Van der Decken elátkozott hajóját. A leghíresebb észlelés 1881. július 11-én történt, a brit haditengerészet HMS Inconstant korvettjének fedélzetén. A találkozót részletesen leíró kadét 1910-ben V. György néven lépett Anglia trónjára.

A 19. század elejétől az Európa és Ausztrália közötti tengeri forgalom

legrövidebb útvonalának a Csendes- és Atlanti-óceánt elválasztó Horn-fok megkerülése bizonyult. 

A hírhedt „üvöltő ötvenesek” vidéke, mint a világóceán egyik legkiszámíthatatlanabb és legviharosabb területe, a hajótörések, valamint a két óceánt összekötő, erős áramlatok hátán sodródó kísértethajók birodalmaként él a tengerészhagyományban.

Dagadó vitorlákkal a sötét végzetbe

Az egyik leghátborzongatóbb szellemhajó-történet a 19. század végéről való.

A 19. század második felének legsikeresebb hajótípusa, a klipperForrás: Wikimedia Commons

E század második felében a tengeri kereskedelmet még nagyobb részt a vitorláshajók utolsó, legmodernebb generációja, a már fémből épült klipperek és briggek bonyolították le, amelyek sebességben felülmúlták a lomhán dohogó gőzhajókat.

A gyors járatú klipperek és brigantinok  egy ideig még legyőzték a sebességversenyben az első generációs csavargőzösöketForrás: Wikimedia Commons

Az 1876 júniusában vízre bocsátott, fémépítésű, háromárbocos és brigg vitorlázattal felszerelt brit Marlborough elsősorban Anglia és Ausztrália között teljesített kereskedelmi szolgálatot. Az 1191 tonna vízkiszorítású, 69 méter hosszú vitorláson 29 fős személyzet dolgozott.

A Marlborough utolsó útjára az új-zélandi Lyttleton kikötőjéből futott ki Herd kapitány parancsnoksága alatt, 1890. január 11-én. 

A személyzeten kívül egyetlen civil utas, egy hölgy, Mrs. W. B. Anderson volt a fedélzeten.

A vitorlás pompás időben vágott neki a fagyasztott marhahúsból és gyapjúbálákból álló rakományával a Csendes-óceán beláthatatlan vizeinek.

A Marlborough korabeli fotója 1876-bólForrás: Wikimedia Commons

A szokott útvonalon, a Horn-fok megkerülésével hajózott volna angliai célkikötője felé.  

A hajó azonban sohasem érkezett meg a ködös Albionba, nyoma veszett a végtelen vízsivatagban.

Az átlagos menetidő 71 nap volt ezen az útvonalon; ezért fél év elteltével a patinás londoni Lloyd biztosítótársaság eltűntnek nyilvánította a Marlborough-t.

Mintha csak a bolygó hollandi tűnt volna fel

Huszonhárom évvel később, 1913 októberében szenzációs hírről tudósított a Straits Times napilap; a Johnson brit kereskedelmi gőzös a Horn-fok viharos vizein szembetalálkozott egy kísérteties, megtépázott, a hullámokon árván hánykolódó vitorlással, amely utóbb az eltűnt Marlborough-nak bizonyult.

A 19. század második felének Horn-fokot megkerülő legfőbb hajózási útvonala Ausztrália és Anglia közöttForrás: Wikimedia Commons

Mivel az ismeretlen vitorlás nem válaszolt a Johnson zászló- és fényjelzéseire,

a kapitány úgy döntött, csónakot küld át az első tiszt vezetésével a rejtélyes hajóra.

A sötétszürke hullámok hátán hánykolódó csónak személyzete előtt kísértetiesen magasodott fel a nyálkás penésszel borított, erősen rozsdásodó szellemhajó.

Csontvázak a fedélzeten

Az elhagyott vitorlás fedélzetére lépve sokkoló látvány fogadta a Johnson tengerészeit: a főfedélzeten szanaszét heverő, mumifikálódott tetemek hevertek.

Újságillusztráció 1913-ból arról, hogy milyen látvány fogadta a Johnson gőzös tengerészeit, amikor az elhagyatott Marlborough fedélzetére léptekForrás: Wikimedia Commons

A holttestek groteszk „halálfej vigyorának” látványától még a sokat próbált tengerészek is megborzongtak.

A fedélzet és a hajó helyiségeinek átvizsgálása során semmilyen erőszakra utaló jelet nem tapasztaltak, úgy tűnt, hogy az egykori személyzettel egyszerre végzett valamilyen megmagyarázhatatlan, ismeretlen erő.  

A részletesebb vizsgálódásnak a hirtelen feltámadt szél vetett véget,

a tengerészek sietve a csónakjukba ugrottak, és öles evezőcsapásokkal távolodtak a lassan leszálló szürkeségbe vesző kísértethajótól. Mind a mai napig nem tudni, hogy mi álhatott a Marlborough rejtélyes tragédiájának hátterében.

Rossz ómen, ha új nevet kap egy hajó

A titokzatos hátterű eltűnések egyik legtöbbet emlegetett esete, a Mary Celeste amerikai brigg-szkúner feltételezett tragédiája ugyanúgy a tenger megoldatlan nagy rejtélyei közé tartozik, mint a Marlborough kísérteties sorsa.

A Mary Celeste brigg-szkúner egykorú festményenForrás: Wikimedia Commons

A fából épített kétárbocos vitorlást 1861-ben bocsátották vízre Amazon néven, amely az Egyesült Államok és Európa közötti kereskedelmi forgalomban vett részt az észak-atlanti térségben. A hajó 1868-ban Richard W. Haines tulajdonába került, aki átnevezve Mary Celeste néven lajstromoztatta a vitorlást a New-yorki hajóregiszterben.

Az ősi tengerészbabona szerint rossz ómen, ha a hajó nevét megváltoztatják, mert ez bajt hoz a személyzetére. 

A Mary Celeste pedig nem született szerencsés csillagzat alatt, rövid pályafutás során több baleset is érte, az egyik kapitánya pedig öngyilkos lett. Mindezek a kikötői hiedelmek azonban legkevésbé sem zavartatták azt a konzorciumot, amely 1868-ban Haines-től megvásárolta a hajót.

New York kikötője az 1870-es években, korabeli festményenForrás: Wikimedia Commons

1872 elején fejezték be azt a nagy felújítást, amelynek köszönhetően a Mary Celeste duplafedélzetes, utaskabinokkal felszerelt, és 31 méter hosszúságúra növelt vitorlássá vált.

Jelentéktelen vitorlásból hatalmas rejtély

A tulajdonosok egy régi bostoni tengerészdinasztia sarját, a 37 éves kora ellenére komoly tengerjáró tapasztalatokkal rendelkező Benjamin Spooner Briggs-et nevezték ki a Mary Celeste kapitányává. 

Benjamin Spooner Briggs kapitány egykorú fotója. Briggs egy nagy múltú tengerészdinasztia sarja, tapasztalt hajóskapitány voltForrás: Wikimedia Commons

A vitorlás 1872. november 5-én futott ki a New-yorki kikötő 50-es számú dokkjából.

A hirtelen beállt szélcsend miatt azonban Ellis Island előtt kénytelen volt horgonyt vetni, és csak két nappal később, november 7-én a feltámadó szélben vágott neki a végtelen Atlanti-óceánnak. 

Ellis Island a 19.-20. század fordulóján készült korabeli fotón. A Mary Celeste szélcsend miatt két napig vesztegelt a sziget mellett, mielőtt nekivágott végzetes útjánakForrás: Wikimedia Commons

Amint apró ponttá zsugorodott a csillogó láthatáron, még senki sem tudhatta, hogy a hajó hamarosan a tengerhajózás történetének egyik legnagyobb rejtélyévé válik.

A konyhában még a tűzhelyen álltak az edények

1872. december 4-én délidőben, a Gibraltár felé tartó Dei Gratia brigantin szolgálatos matróza ismeretlen hajó felbukkanását jelezte. 

A Mary Celeste menetben, egykorú fametszetenForrás: Origo

Morhouse kapitány, a Dei Gratia parancsnoka felsietett a hídra, hogy messzelátójával vegye szemügyre a hajójától 4-5 kilométeres távolságra sodródó vitorlást. Azonnal felismerte a Mary Celeste-t, akinek kapitányával, Briggs parancsnokkal régi jó barátok voltak.  

A hajó teljesen épnek tűnt, de gyanús volt a kihalt fedélzet, és a leszakadt orrvitorla látványa.

A Mary Celeste fedélzetéről semmilyen válasz sem érkezett, annak ellenére, hogy még néhány puskát is elsütöttek. Morhause kapitány ezért átküldött egy csónakot néhány tengerésszel, hogy nézzenek szét a hajón.  Sem a fedélzeten, sem pedig a kabinokban nem találtak egy teremtett lelket sem. A kapitány kajütjében viszont felfedezték a zsebóráját, amely felhúzott állapotban ketyegett; a hajókonyha tűzhelyén hagyott edény pedig még langyos volt.

Mintha földönkívüli eszköz fedélzetén távoztak volna

Hiányzott a hajónapló és a navigációs műszerek közül a szextáns, a kronométer viszont összetörve a padlón feküdt.

Az ágyak bevetetlenek voltak, mintha a kabinokat hirtelen hagyták volna el lakóik.

Ami még feltűnt a hajón vizsgálódóknak, hogy az egész vitorlást párás, dohos szag lengte körbe, a hajófenéken pedig 80 cm magasan állt a víz, annak ellenére, hogy nem akadtak lék nyomára, a fedélközi nyílások és az ablakok pedig le voltak zárva.

Briggs kapitány jóindulatú, mélyen vallásos ember volt, akit kifejezetten szeretett a legénységeForrás: Wikimedia Commons

A rakomány érintetlenül állt a hombárokban. A mentőcsónak is hiányzott, viszont a daru befelé fordítva és lepányvázva állt, tehát azon semmiféleképpen sem ereszthették le a csónakot.

Erőszakra, dulakodásra utaló nyomokat sem találtak,

a hajó orrának deszkázatában viszont néhány vágásnyomra akadtak.

Ami még nagyon furcsa volt, a hajó vízvonala felett  felfedezett és mindkét oldalát körbefutó, fél centiméter mély  karcolásnyom.

Az elsőtiszt kabinjában talált vezénylési táblára krétával feljegyzett utolsó dátum november 25. volt. Mivel a hajó épnek és kormányozhatónak bizonyult, a kapitány úgy döntött, néhány, a Mary Celeste fedélzetén hagyott tengerész kormányozza a gibraltári kikötőbe a vitorlást.

A vizsgálat lezárult, felejtse el!

A gibraltári hatóságok alapos vizsgálatba kezdtek, de nem találtak semmi olyan nyomot, amely elfogadható magyarázatot adott volna a személyzet rejtélyes eltűnésére.  Briggs kapitányt és vele utazó feleségét valamint kétéves kislányát, továbbá a Mary Celeste teljes személyzetét eltűntnek nyilvánították, és lezárták a nyomozást.

Számtalan teória született a megoldatlan esetre, de egyik sem kínál elfogadható magyarázatot.

Az egyik korabeli feltételezés szerint az Azori-szigetek keleti térségében hajózó vitorlást marokkói kalózok támadták meg. A kalóztámadás elméletét gyengíti, hogy a hajót nem fosztották ki, és dulakodásra utaló nyomokat sem találtak.

Benjamin Spooner Briggs, valamint felesége és kislánya. Mindhárman eltűntek a Mary Celeste fedélzetérőlForrás: Wikimedia Commons

Amennyiben Briggs kapitányt és személyzetét váltságdíjért rabolták volna el a feltételezett tengeri útonállók, úgy később illett volna jelentkezniük. Ráadásul az 1870-es években a spanyol és brit haditengerészet korvettjei szoros ellenőrzés alatt tartották a térséget, a kalózkodás ekkor már ismeretlen volt ezeken a vizeken.

Sherlock Holmes atyját is megihlette

Egy későbbi, az 1950-es években megfogalmazott elmélet szerint meteorológiai jelenség, víztölcsért produkáló forgószél sodorhatta el az áldozatokat. A tetszetősnek szánt elmélet azonban nem ad magyarázatot arra, hogy a hipotetikus forgószél ellenére hogyan maradhattak meg a fedélzeten az embernél sokkal könnyebb tárgyak.  

Tornádószerű forgószél által kialakított víztölcsér. Egyes feltételezések szerint ehhez hasonló forgószél sodorhatta el a Mary Celeste fedélzetén utazókatForrás: USGS

 

Egyesek felvetették, hogy a fellázadt legénység végezhetett a tisztekkel, holttesteiket a tengerbe dobták, majd elhagyták a hajót.

Ezt a szálat a korabeli vizsgálat is érintette. A személyzet kipróbált, megbízható emberekből állt, a jóindulatú és mélyen vallásos Brigs kapitányt pedig kifejezetten kedvelte a legénysége, így a feltételezett lázadásnak nem igazán volt motívuma.

Sir Arthur Conan Doyle híres brit regényírót is megihlette a Mary Celeste rejtélyeForrás: Wikimedia Commons

A Mary Celeste megoldatlan rejtélye Sir Arthur Conan Doyle brit regényírót, a Sherlock Holmes atyját is megihlette; 1883-ban név nélkül publikált novellájában dolgozta fel a tengeren történt egyik legrejtélyesebb eltűnést.

„A parancsnok és legénység halott!”

Rejtélyes esetek nem csak a ködös homályba veszett múltból, hanem még a második világháború utáni időkből is ismertek. 

Rejtélyes kísértethajók nem csak a múltban léteztekForrás: Free-desktop-net

1948. február 28-án a brit haditengerészet szingapúri rádióállomásán W. Miller rádiótávírász szolgálati készüléke mellett ülve, az ellenőrzési rendet követve előírásszerűen átkapcsolt a tengeri vészjelzésre állított hullámhosszra.  

A vészjelre hangolt készülék azonnal morzejeleket kezdett sugározni,

és a gyorsan váltakozó pont-vonal szövegből döbbenetes üzenet kezdett körvonalazódni:  „ SOS… SOS…SOS…Urang Medan tehergőzös… parancsnok és legénység halott…senki sincs már életben…Urang Medan tehergőzös…” – ezután nyomasztó csend állt be az éterben.

Az, hogy mi történhetett az Urang Medan fedélzetén, a közelmúlt egyik legnagyobb rejtélyeForrás: Wrecks of the World

Miután eltelt a döbbenet néhány másodperce, a készülék ismét feléledt,

de csak egy rövid félmondat érkezett a távolból: „… most én is meghalok…”

és ezzel befejeződött a kísérteties adás.  Miller tizedes azonnal betájolta a vétel irányát, és a parancsnokság egyidejű értesítése mellett, rádión riadóztatta a legközelebbi mentőállomásokat.  A különös adást mások is vették, így többek között a Malaka-szorosban haladó két amerikai gőzös, a City of Baltimore és a Silver Star.

Vicsorgó holttestek a kapitányi hídon

A menőakció keretében a Silver Star letért eredeti útvonaláról, és a megadott koordináták irányába fordult.  A bajba jutott, indonéz lobogó alatt közlekedő hajót azonban a bemért távolságtól 50 tengeri mérfölddel távolabb fedezte fel.

A Silver Star amerikai kereskedelmi hajó érkezett először a titokzatos rádióüzenet helyszínéreForrás: Wikimedia Commons

A hatalmas kereskedelmi gőzös fenyegető némaságba burkolózva sodródott a hullámokon.  

A fedélzetre lépő tengerészeket döbbenetes látvány fogadta; a kapitány és az elsőtiszt, különös, félelmetes vicsorba torzult arccal holtan feküdt a hídon. A másodtisztet is halva találták a térképszobában, a távírófülkében pedig készülékére borulva azt a tengerészt, aki valószínűleg leadta az utolsó, vészjósló üzenetet.

Egy holttest az Urung Medan fedélzetén. A tetemek alapos igazságügyi orvosszakértői vizsgálata nem talált semmilyen elfogadható halálokotForrás: Wrecks of the World

A személyzet tagjain kívül további holttesteket is találták. A halottakat Szingapúrba szállították, ahol igazságügyi orvosszakértők a legalaposabb vizsgálatnak vetették alá a tetemeket.

Semmilyen rendellenességet, elváltozást, vagy idegenkezűségre utaló nyomot nem találtak.

A lezárt dosszié ugyanúgy megoldatlan maradt, mint a Marlborough, vagy a Mary Celeste esete.  A végtelen óceán továbbra is sejtelmesen őrzi soha fel nem táruló titkait.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK