Nagy múltja volt, és nincs jövője: az ezerarcú Földközi-tenger

A Földközi-tenger több, mint földrajzi fogalom, vidéke nagy múltú antik civilizációk bölcsője volt

Nyárelőn egyre többen vágunk neki délnek, hogy a varázslatos hangulatú mediterráneum valamelyik szegletében töltsük a szabadságot. A mélykék és napfényben csillogó, sirályok röptét visszatükröző víztömeg olyan, mint egy izgalmas, elgondolkodtató regény; a Földközi-tenger történetének lapjai viharos múltról és nehezen elképzelhető jövőről regélnek.

Óceán mélyén fogant a pedigré

A Földközi-tenger geográfiai értelemben vett teljes medenceterülete, a Fekete- és az Azovi-tengerrel együtt 3 966 000 négyzetkilométer.

A Földközi-tenger több, mint földrajzi fogalom, vidéke nagy múltú antik civilizációk bölcsője volt Forrás: Elter Károly

A három kontinens, Európa, Afrika, és Ázsia közé ékelődött mediterrán medence

a világtenger teljes területének ezzel együtt is csak alig 1,3%-át alkotja.

Mégis, ez a hozzánk nem csak földrajzi értelemben oly közel álló csodaszép víztömeg sajátos tulajdonságai miatt a világóceán egyik legkülönlegesebb szeglete.

Naplemente a Földközi-tengeren, a spanyol Alicante partjainál. A mediterráneum a föld különleges szeglete Forrás: wallpaperscraft.com

A Földközi-tenger megszületése a földtörténet valaha volt egyik legjelentősebb óceánja, az egykor több ezer kilométer széles, és a fél földet az Egyenlítő mentén körbefolyó trópusi Tethys „halálába”, azaz bezáródási folyamatába gyökerezik. Az egykoron hatalmas víztömeg a Pangea szuperkontinens szétdarabolódásával, Afrika és a Gondwana ősmasszívumról levált Dekkán-lemez (India) északra nyomulásával fokozatosan bezáródott.

A Tethys 250 millió éve, a Pangea feldarabolódása előtt sok ezer kilométer széles, hatalmas óceán volt. Bezáródási folyamatának eredményeként jött létre a Földközi-tenger Forrás: Wikimedia Commons

Nagyjából negyvenmillió éve, az eocén időszak (55 millió évtől 34 millió évig) derekán, a Tethys eredeti önmagához képest egy keskeny,

az Atlanti- és a sebesen táguló Indiai-óceánt összekötő földközi típusú tengerré vált.

A geográfiai szakirodalomban egy-egy óceán szárazföldre mélyen benyúló melléktengerét nevezik földközi típusú tengernek. Ilyen például napjainkban a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl, vagy a Karib-tenger is.

A Tethys bezáródó maradványai és a Földközi-tenger csírája 20 millió éve, a miocén időszak elején Forrás: Wikimedia Commons

Azonban ősföldrajzi hasonlósága ellenére sem tekinthetünk úgy a fokozatosan fölemésztődő Tethysre, mint az ős-Földközi-tengerre.

A mediterráneum mai formájának kialakulása többlépcsős, nehéz vajúdásokkal tűzdelt, változatos földtani folyamat volt.

Nagyjából 14 millió éve az afrikai-arábiai lemez végleg hozzáforrt Kis-Ázsiához, és ezzel leválasztotta a Tethyst az indo-pacifikus régióról. A modern Földközi-tenger története csak ekkor kezdődött.

Megsüllyedt a föld a múlt súlya alatt

Az afrikai lemez Eurázsiával történt ütközésekor a Tethys óceáni kérge felemésztődött. A mai Földközi-tengernek csak az Appennini-félszigettől kezdődő és a szír-libanoni partoknál végződő keleti nagymedencéjét tekinthetjük óceáni maradványnak.

A Földközi-tenger keleti, úgynevezett Levantei-nagymedencéje rendelkezik csak közvetlen óceáni múlttal Forrás: Wikimedia Commons

Az egyiptomi partvidéktől északra fekvő, 4848 méter mély Plinius, illetve a 3720 méter mély Strabón-árok az egykori Tethys-óceán kérgének alábukási zónáját jelöli.

Ezek olyan, a Nílus hordaléka által már részben feltöltött mélytengeri árkok maradványai, mint amilyenek napjainkban a Csendes-óceán nyugati medenceperemén találhatók,

az úgynevezett pacifikus tűzgyűrű vonalában. Az olasz csizmától Gibraltárig terjedő nyugatmediterrán nagymedence a földkéreg megsüllyedésével jött létre, azoknak a föld mélyén munkálkodó tektonikus erőknek a jóvoltából, amelyek a Tethys-óceán üledékeinek felgyűrésével létrehozták a Pireneusokat, az Alpokat, a Kárpátokat és a Dinári-hegységet is magában foglaló eurázsiai hegységrendszert.

A Földközi-tenger északi partvidékét övező, és az úgynevezett alpi hegységképződés során felgyűrődött hegyek zömében a Tethys tengeri üledékeiből épülnek fel Forrás: Elter Károly

A Földközi-tenger régen elvesztette minden óceáni gyökerét; egy hatalmas, vastag karbonátos kőzetekből felépített medencealjzattal rendelkező süllyedék, amelyet az oceanográfusok csak ingressziós tengerként emlegetnek.

Tenger helyett Dante poklát idéző, kietlen sivatag

A Tethys-óceán bezáródásával azonban nem nyugodtak meg azok a gigászi erők, amelyek a hatalmas litoszféralemezeket kártyalapokként tologatják a földköpeny viszkóz és forró kőzetolvadékokból álló határán.

A Gibraltári-szoros űrfotója. Amikor a fenékküszöb felemelkedett, és elzárta a mediterrán medencét az Atlanti-óceántól, a Földközi-tenger kiszáradt Forrás: NASA

Ezek a tektonikus mozgások a miocén időszak (23 millió évtől 5 millió évig) legvégén, 5,7 millió éve elzárták a Földközi-tengernek az Atlanti-óceánnal összeköttetést biztosító nyugati szorosát, a mai Gibraltár térségében.

A Földközi-tenger hatalmas sós vizű tóvá alakult, amely a korabeli forró és száraz éghajlaton gyors ütemben elkezdett kiszáradni.

Kezdetét vette a jégkorszak kialakulásában is szerepet játszott, és a földtani szakirodalomban csak messinai-sókrízisként ismert ökológiai katasztrófa.

A mediterrán medence öt és fél millió éve, a messinai-sókrízis idején. Ekkor a Földközi-tenger legnagyobb része kiszáradt Forrás: Wikimedia Commons

1970-ben, a híres Glomar-Challenger expedíció fedezte fel, hogy a Földközi-tenger üledékei alatt 150-200 méter mélyen hatalmas, egybefüggő, eltemetődött kősóból valamint gipszből álló evaporitrétegek, illetve helyenként a tengeraljzatig felboltozódó sódómok találhatók.

A Glomar Challenger oceanográfiai kutatóhajó, mélytengeri fúróberendezésével. Az 1970-es expedíción fedezték fel a mediterrán medence aljzata alatti kiterjedt evaporit-rétegsort Forrás: USGS

A sókőzetekből álló réteg azt bizonyította, hogy a miocén végén a Földközi-tenger szinte teljesen kiszáradt.

A medence térfogata és a tengervíz átlagsótartalma alapján azonban nem lehetett megmagyarázni az irdatlan mennyiségű evaporit képződését. A pontosabb vizsgálatok kiderítették, hogy földtörténeti szempontból nagyon rövid időn belül, 5-600 ezer év alatt egymás után legalább hétszer kiszáradt, illetve elárasztódott a mediterrán medence.

A messinai-sókrízis után jött létre napjaink Földközi-tengere Forrás: Elter Károly

A kiszáradási periódusok idején hatalmas, az Atlanti-óceán szintje alatt 2-3000 méterrel mélyebben fekvő sós pusztaságok jöttek létre.

A kiszikkadt tengermeder szörnyű vidék lehetett; a sivatagi homokdűnékhez hasonló magas sóbuckák, és a napfényben csillogó sókristályok tömegével elborított forró síkságok feküdtek Európa és Afrika között. A paleoklimatológiai modellszámítások azt mutatják, hogy

a sós mélyföldeken pokoli, 80 Celsius-fok körüli hőség tombolhatott,

ami miatt a kiterjedt pusztaság teljesen élettelenné vált.

A Peloponnészosz félsziget és a görög szigettenger egy része űrfotón. A kiszáradási periódusban a Földközi-tenger szigetei hegyekként álltak ki a száraz és forró pusztaságból Forrás: NASA

A mai földközi-tengeri szigetek, Szardínia, Korzika vagy Szicília magas hegyvidékként emelkedtek ki a vakító fehér sivatagból.

Még száz kilométerről is hallatszott a dübörgés

Hozzávetőleg 5,2 millió éve ismét lesüllyedt a gibraltári fenékküszöb, illetve a mai Marokkó területén nyílt egy szűk hasadék, amelyen át az atlanti víztömegek ismét elárasztották a mediterrán mélyföldet.

A szintkülönbség miatt több száz méter magas zuhatagként dübörgött alá az Atlanti-óceán vize.

Ha élt volna ember az akkori időkben, a félelmetes morajlást a vízbetörés helyszínétől száz kilométerrel távolabb is hallotta volna.

Mindössze két év kellett ahhoz, hogy a beáramló irdatlan mennyiségű víztömeg teljesen feltöltse a kiszáradt medencét.

Eközben tíz métert süllyedt a világtenger szintje.

A híres gibraltári szikla. A fenékküszöb nem süllyedt olyan mélyre, hogy a hideg óceáni mélyvízi áramlatok, valamint a mélytengeri fauna behatolhasson a mediterrán medencébe Forrás: Elter Károly

A feltöltődéssel viszonylag nyugodt, a jégkorszakban néhány vízszintingadozással színesített és napjainkig tartó időszak kezdődött a Földközi-tenger történetében. Volt azonban még egy jelentősebb, a Földközi-tenger mai arcát meghatározó esemény a legutolsó, egyben a legnagyobb eljegesedés, az úgynevezett Würm-glaciális végén.

Naplemente az Adrián. Az Adriai-tenger medencéjének jelentős részét csak az utolsó eljegesedés végén, tízezer éve öntötte el a víz az olvadástól megemelkedett tengerszint miatt Forrás: Elter Tamás

Amikor nagyjából 12 ezer éve véget ért az utolsó fagyos periódus, a hirtelen felmelegedés hatására az Európa szívéig (nálunk a Kárpátok vonulatáig) lenyúló arktikus jégsapka gyors olvadásnak indult.

A jégolvadás hatására egy-két ezer év alatt átlagosan 110 métert emelkedett a világtenger szintje.

A világóceánba visszaolvadt vízmennyiség a kontinensek peremén gyors tengerelöntésként - vagy ahogyan a geológusok hívják, eusztatikus transzgresszióként - jelent meg, hatalmas területeket vett vissza a szárazföldtől a tenger. A mediterrán medence vízszintje is gyorsan megemelkedett - ennek hatására jött létre többek között az Adriai-tenger is -, amelynek területe korábban nagyobb részt sziklás, karsztos szárazföldi vidék volt.

Az Adriai-tenger medencéje a jégkorszak idején jórészt szárazföldi karsztvidék volt Forrás: Elter Tamás

Az általunk annyira kedvelt Adria olyan fiatal transzgressziós sekélytenger, amely nem sokkal idősebb, mint a 10 ezer éves Balaton.

Titokzatos mediterrán túlélők

A messinai-sókrízis idején, a Földközi-tenger kiszáradásával kihalt az az ősi gyökerekkel rendelkező paleotrópusi tengeri fauna is, amelynek felmenői még a Tethys-óceánból származtak.

A csak a Földközi-tengerben előforduló neptunfű trópusi reliktumfaj Forrás: Wikimedia Commons

Ez még talán rendjén való lenne, ha mind a mai napig nem maradtak volna fenn olyan, csak és kizárólag a mediterráneumban előforduló paleotrópusi állat- és növényfajok, amelyek Tethys-reliktumoknak számítanak.

A számarányuk nem is olyan jelentéktelen; a Földközi-tengerből ismert mintegy 4500 állat- és növényfaj 2%-a tekinthető trópusi reliktumfajnak.

Szintén Tethys-reliktum az egyetlen óriási sejtből álló ernyős alga Forrás: Wikimedia Commons

Számos képviselőjükkel találkozhatunk a nyári adriai kirándulásokon is; ilyen például a parti sekélyvizekben tömegesen előforduló tölcsérmoszat (Padina pavonica), az egyetlen sejtből álló, de 10-12 cm magas, gomba formájú ernyősalga (Acetabularia acetabulum), egy tengerbe visszatelepedett virágos növény, a neptunfű (Posidonia oceanica) vagy a hétkarú változatos tengeri csillag is.

Egy másik ritka paleotrópusi faj, amely csak a Földközi-tengerből ismert, a hétkarú változatos tengeri csillag Forrás: Elter Tamás

A reliktumfajok azonban felvetnek egy olyan kérdést, ami miatt a tengerbiológusok ugyancsak vakargathatják a fejüket;

a messinai-sókrízis gyilkos körülményei között vajon hogyan tudták átmenteni magukat ezek az élőlények? Ennek megválaszolására több teória is született. Az egyik hipotézis szerint a mélyebben fekvő keleti medencében, az észak-afrikai peremvidék mentén olyan sós tavak maradhattak fenn, amelyeket a maga vájta mély kanyonból a kietlen pusztaságba kiömlő Nílus vize táplált, illetve hígított fel annyira, hogy

néhány Tethys-csoport túlélhette a válságot.

Más vélekedések szerint az egykori óceán északi ága, a Paratethys medencemaradványai – mint amilyen például a Fekete-tenger – lehettek a túlélés "mentőcsónakjai".

Sallangos házatlan tengeri csiga. A messinai-sókrízis utáni betelepedési folyamat még napjainkban sem ért véget Forrás: Elter Tamás

Megint mások úgy vélik, hogy a Tethys-fauna egy része még a messinai-sókrízis előtt megtelepedett az Atlanti-óceán ős-Földközi-tengerrel határos vizein, és amikor a krízis végén az óceán ismét elöntötte a medencét, visszatelepültek. Így volt-e, vagy sem, egyelőre nem bizonyosság. A paleotrópusi reliktumfajok mindenesetre a Földközi-tenger unikális érdekességei.

Afrikai bevándorlók

Itt és most természetesen nem a Líbiából Olaszország felé tartó menekültekre gondolunk. 1869-ben, amikor megnyitották a Szuezi-csatornát, 14 millió év elteltével ismét helyreállt a Földközi-tenger összeköttetése az indo-pacifikus régióval, a Vörös-tenger útján. Ezzel egyidejűleg el is indult a trópusi állat- és növényfajok betelepedése a mediterráneumba.

Az első "átért" indo-pacifikus jövevényről 1902-ben tudósítottak.

A bevándorlás az elmúlt bő fél évszázadban gyorsult fel igazán, az után, hogy az 1950-es években lecsapolták a csatorna nyomvonalát keresztező sós mocsarakat Iszamaillíja térségében.

A Vörös-tengerből bevándorolt indo-pacifikus feketefoltos szirticápa napjainkra már a török partokig felhatolt Forrás: Wikimedia Commons

Napjainkig 56 indo-pacifikus halfaj – köztük az Indiai-óceán trópusi korallzátonyain honos feketefoltos szirticápa (Carcharhinus melanopterus) -, és több száz alsóbbrendű faj telepedett át a Földközi-tenger vizeibe. A kelet-mediterrán partokon egyes vörös-tengeri halfajok annyira elszaporodtak, hogy néhány régióban már a helyi halászati fogás 10%-a ezek közül kerül ki.

A trópusi halak előőrsei egyébként a dél-adriai térségben is felbukkantak.

Az ökológiai kutatások azt mutatják, hogy a betelepedés nem jár semmilyen kimutatható hátránnyal az őshonos fajokra nézve.

Közönséges csikóhal (Hippocampus ramulosus) tengerifű között. Az indo-pacifikus invazív fajok megjelenésének nincsenek káros hatásai Forrás: Elter Tamás

Ennek az az oka, hogy a messinai-sókrízis késői következményeként a Földközi-tengerben még mindig viszonylag szép számmal akadnak üres ökológiai fülkék (niche), így az azokat elfoglaló invazív fajok nem szorítják ki a honos mediterrán fajokat.

A lemeztektonika halálos ítélete

Az emberi lét idősíkján sok minden állandónak, változatlannak tűnik. Nehéz elhinni, ha mondjuk Szantorini magas sziklafalainak tetejéről gyönyörködünk a mediterrán naplementében, hogy a geológiai idő kíméletlenül ketyegő órája szerint a nem is olyan távoli földtörténeti jövőben semmi sem marad abból, amit Földközi-tengerként ismerünk.

Nehéz elhinni, de - ha csak jó pár millió év múlva is -, mindebből semmi sem fog megmaradni Forrás: Elter Tamás

A mediterrán medence halálos ítéletét tulajdonképpen már akkor megírták a föld mélyén megállás nélkül munkálkodó gigantikus erők, amikor még meg sem született a Földközi-tenger.

A mediterráneum számunkra nem csupán a tengert, hanem egy kultúrát és életérzést is jelent Forrás: Elter Tamás

Az ókori rómaiak által csak mare nostrumként, azaz a mi tengerünkként emlegetett Földközi-tengerrel ugyanaz a folyamat végez majd a jövőben, amely elődjét, a Tethys-óceánt is égbe nyúló hegyekké gyűrte.

Afrika továbbra is feltartóztathatatlanul halad Európa felé évente néhány milliméteres sebességgel;

elkerülhetetlen a végső összeforradás. A számítások szerint hozzávetőleg húszmillió év múlva fut partra Afrika, örökre eltüntetve a Földközi-tengert. A medencealjzaton sok-sok millió év alatt felhalmozódott több kilométer vastag üledékből egy új és hatalmas lánchegység emelkedik majd a magasba az egykor volt Földközi-tenger monumentális emlékműveként.

A Földközi-tengernek geológiai idősíkon már nincs túl sok hátra, meg vannak számlálva a napjai Forrás: Elter Károly

Hogy lesz-e még akkor Homo sapiens a földön, aki megpillanthatja a Földközi-tengerből felgyűrődött, új Himaláját, a távoli jövő titokzatos és megválaszolhatatlan kérdése.