Háromszor is megkoronázták a nápolyi lovagkirályt

A budavári Nagyboldogasszony plébániatemplom, - közismert nevén a Mátyás templom – Budapest egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága.  Közismert, hogy 1867-ben a kiegyezés záróakkordjaként a Mátyás templom gótikus falai között helyezték a Szent Koronát Ferenc József fejére, és az utolsó magyar király, IV. Károly megkoronázása is itt történt, 1916 decemberében.  A királyválasztások történetének egyik legviharosabb előzményű koronázási ceremóniájára, I. (Anjou) Károly második megkoronázására ugyancsak itt került sor 706 éve, 1309. június 15-én.

Shakespearei trónviszályok évtizede

Az Anjou-ház emléke úgy él a magyar történelmi hagyományban, mint Magyarország egyik legdicsőségesebb korszakának királyi dinasztiája.

A magyar közjogi hagyomány csak azt tekintette törvényes uralkodónak, akit a Szent Koronával koronáztak királlyá Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Ez a vélekedés nem is alaptalan, hiszen uralkodásuk alatt, a 14. században az ország befolyásos európai nagyhatalommá nőtte ki magát; Magyarország erős központi hatalommal, szilárd pénzzel, és sikeres külpolitikával rendelkező, messze földön respektált királysággá vált az Anjouk liliomos zászlaja alatt.

Károly Róbert magyar király viaszbábuja a Királytalálkozó és Viselettörténeti Kiállításon a visegrádi Fellegvári Panoptikumban. Forrás: MTI/Marjai Janos

A dinasztiaalapító I. Károly (1288 – 1342) trónra kerülése azonban Shakespeare királydrámáit idéző, cselszövésekben, fortélyos alkudozásokban és küzdelmekben gazdag évtizedet felölelő folyamat volt.

Anjou Martell Károly nápolyi király, Károly Róbert édesapjának portréja 16. századi metszeten Forrás: Wikimedia Commons

Az Árpád-házzal is rokonságban álló ifjú nápolyi királyi herceg, Anjou Martell Károly király és Habsburg Klemencia elsőszülött fia, III. András, az utolsó Árpád-házi király 1301 januárjában bekövetkezett hirtelen halála után „szállt be” a magyar trón megszerzéséért vívott küzdelmekbe. ( I. Károly, vagy népszerű nevén Károly Róbert V. István dédunokája volt, annak leánya, Mária révén.) III. András halálhíre után, a Spalatóban (ma Split, Horvátország) tartózkodó Károlyt hívei Esztergomba vitték.

VIII. Bonifác pápa, Károly legfőbb patrónusa (középen) Giotto freskóján Forrás: Wikimedia Commons

Károly királyi ambícióit elsősorban a délvidéki tartományurak, a Frangepánok, a Subicsok, Babonicsok, valamint Csák Ugrin, Mihály zágrábi püspök, és Bicskei Gergely esztergomi érsek támogatták.

Anjou Károly és fia, Nagy Lajos, a lovagkor magyarországi történetének szimbólumai Forrás: wallpaperdesktop.com

Ennél is sokkal lényegesebb volt azonban, hogy VIII. Bonifác pápa személyében valóban nagyhatalmú patrónusa akadt,

aki minden követ megmozgatott pártfogoltja királlyá választásához. Mindezek ellenére, a királyság megszerzése majd egy évtizedig (1301 -1310) tartó, történelmi kalandregények lapjait idéző küzdelemnek bizonyult Károly számára.

Ellenkirályok, és kölcsönös kiátkozások

1301 májusában Gergely érsek, a szigorú magyar közjogi hagyomány mellőzésével, egy maga által fabrikált koronával Károlyt sietősen királlyá koronázta Esztergomban. ( A magyar közjogban az számított törvényes királynak, akit az országgyűlés királynak megválasztott, majd az ősi koronázó városban, Székesfehérváron,felkenése után a Szent Koronával királlyá koronázták.) A többségben lévő főúri ellenpárt az „ország szabadságának sérelme” miatt azonban nem ismerte el Károly - közjogilag finoman szólva is vitatható - királyi címét.

Károly Róbertet csak harmadik alkalommal sikerült közjogilag is érvényes módon a Szent Koronával megkoronázni Forrás: Wikimedia Commons

A „nemzetes rendek, bárók, és zászlós urak” Károlyt trónbitorlónak nyilvánítva II. Vencel cseh királynak ajánlották fel a Szent Koronát. (Vencel szintén Árpád-házi rokonnak számított, lévén IV. Béla dédunokája.)

II. Vencel cseh és lengyel király, aki a fiát ültette Szent István trónjára Forrás: Wikimedia Commons

A cseh és lengyel korona birtokosa fiát, az ifjabb Vencelt, a 12 éves trónörököst ültette a neki kiszemelt trónusra. Az ifjú Vencelt annak rendje és módja szerint, 1301. augusztus 27-én Székesfehérváron a Szent Koronával - közjogilag érvényes módon – magyar királlyá koronázták.

Ha azonban azt gondolnánk, hogy ezzel véget is ért a trónviszály, nos, csak ekkor kezdődött el igazán.

Sem Károly, sem pedig fő-fő patrónusa, VIII. Bonifác pápa – tegyük hozzá, hogy a magyar történelem nagy szerencséjére – nem hagyták annyiban az ügyet.

Az Anjou-kor építészeti emléke a visegrádi Alsó-vár lovagterméből Forrás: visegrad.hu

A pápai bullával legátussá kinevezett és Magyarországra érkezett Nicolo Boccasini bíboros egyik első teendője a nyakas, Vencel-párti budaiak egyházi tilalom alá helyezése volt.

Úgy gondolta, ezzel majd jobb belátásra bírja a renitenskedő Vencel híveket. Ők sem voltak azonban restek, ugyanis Peterman bíró és Tót Márton esküdtek rábeszélésére egy Lajos pap nevű egyházfi viszonzásként a Károly-párti püspököket, sőt, magát a pápát is kiközösítette.

A rövid ideig magyar királyként is regnáló III. Vencel szobra Forrás: Wikimedia Commons

Károly ezek után sereggel vonult Buda alá, hogy lovagjai kardjával bírja távozásra a királyi méltóságban magát szemmel láthatóan jól érző Vencelt. Az 1302 szeptemberében lezajlott ostromkísérlet azonban sikertelenül végződött, Vencel Budán maradt, Károly pedig kénytelen volt dolgavégezetlenül visszavonulni.

Színre lép a templomosok kincseire áhítozó francia király is

II. Vencel, hogy fiát támogassa, Károly és a pápa ellenében szövetséget kötött IV. (Szép) Fülöp francia királlyal,

aki többek között azzal írta be nevét a történelembe, hogy 1307-ben puccsszerűen felszámolta a templomos lovagrendet, a lovagok mesés kincseinek megkaparintása céljából.

De ez ekkor még a jövő zenéje volt, hiszen csak 1303-ban járunk.

A térdeplő I. Edward angol király hűségesküt tesz IV. (Szép) Fülöp francia királynak. Középkori francia kódex miniatúrája Forrás: Wikimedia Commons

VIII. Bonifác május 31-én pápai bullával Károlyt ismerte el királyként, egyidejűleg hatalmi szóval eltiltotta Vencelt a királyi cím viselésétől és az uralkodói jogok gyakorlásától, IV. Fülöpöt pedig kiátkozta az egyházból. A kevéssé istenfélő francia király sem maradt adós a válasszal; 1303 szeptemberében a király katonái Anagni városában rátámadtak a pápára, a kíséretét lekaszabolták, és magát az egyházfőt is olyan súlyosan megsebesítették, hogy október 11-én belehalt sérüléseibe.

Károly Róbert király arcrekonstrukciója Forrás: Wikimedia Commons

Károly feltétlen híve,Gergely esztergomi érsek, a pápai kíséret tagjaként szintén életét vesztette a merényletben.

1304-ben II. Vencel seregei élén betört Magyarországra, elfoglalta és kifosztotta Esztergomot,

majd fiával és a koronázási ékszerekkel együtt visszavonult Prágába.

Ellenkirály megy, ellenkirály jön

Károly ekkor Rudolf osztrák, illetve Ottó bajor herceggel, valamint az ország leghatalmasabb földesurával, Csák Mátéval kötött szövetséget királyi hatalmának elismertetésére. A szövetség pikantériája, hogy Ottó átállt Vencel oldalára, majd miután II. Vencel hirtelen elhunyt, fia Ottó javára lemondott a magyar koronáról, 1305 októberében.

Ottó portréja egy 17. századi rézmetszeten. Erdélyi lánykérő útján nem csak hogy kosarat kapott, de a Szent Koronát is elvesztette Forrás: Wikimedia Commons

Az Ottót támogató élesen Károly ellenes főurak, a Borsák és Ákosok támogatásával kalandos úton Magyarországra érkezett bajor herceget 1305. december 6-án Székesfehérváron magyar királlyá koronázták.

Részlet Ottó rövid királysága alatt kiadott egyik okleveléből Forrás: Wikimedia Commons

Ottó azonban nem sokáig örvendezhetett Szent István koronájának, ugyanis amikor 1307 tavaszán leánykérőben járt Erdélyben, Kán László vajda elfogatta az arára vágyó királyt.

Ottó ugyan kiszabadult, de szégyenszemre koronáját vesztett királyként volt kénytelen hazautazni,

a koronázási ékszereket ugyanis László vajda elkobozta tőle.

Másodszor is korona került Károly fejére

1307-ben a pápai udvar ismét diplomáciai offenzívába fog az ambiciózus Anjou sarj királyi hatalmának legalizálására. Tamás esztergomi érsek, az új pápa, V. Kelemen támogatásával az Udvardra összehívott tartományi zsinaton Károly elismerésére szólította fel az ellenálló rendeket és az egyházi méltóságokat.

Buda látképe a királyi várral és a Nagyboldogasszony templommal Schedel 1493-ban kiadott világkrónikájában Forrás: Wikimedia Commons

Nyomatékul megfenyegette a rebellis főurakat, hogy ha továbbra is ellenkeznek, úgy az egész országot egyházi tilalommal sújtja. Mindezek után az 1307. október 10-re Rákosra összehívott országgyűlés Károlyt annak rendje és módja szerint királlyá választotta.

Csák Máté portréja egy 1861-es fametszeten. Az ország leghatalmasabb földesura nem jelent meg a királyválasztó országgyűlésen Forrás: Wikimedia Commons

Csakhogy a legbefolyásosabb méltóságok, köztük Csák Máté, a Kőszegiek, és Kán László erdélyi vajad nem jelentek meg a királyválasztáson, és hűségesküt sem tettek Károlynak.

Ráadásul, a Szent Korona továbbra is László vajda birtokában volt.

Ezért a pápa 1308 tavaszán Magyarországra küldte Gentilis bíborost, a kitűnő diplomatát, hogy oldja meg a helyzetet.

Gentilis bíboros pápai követként Magyarországra érkezik. Középkori kódex miniatúrája Forrás: Wikimedia Commons

A főurak közül Gentilis először Csák Mátéval jutott egyezségre, aki letette a hűségesküt Károlyra.

Az ügyes főpap tárgyalásainak eredményeként 1309. június 4-én

Károly korábbi legelszántabb ellenfelével, Kőszegi Henrikkel is létrejött az egyezség.

Mindezek után 1309. június 15-én Tamás esztergomi érsek a budavári Nagyboldogasszony templomban ünnepélyes körülmények között immár második alkalommal helyezett koronát Anjou Károly fejére.

A budavári Nagyboldogasszony plébániatemplom, vagy közismert nevén a Mátyás templom három koronázás helyszíne volt Forrás: Origo

Csupán egyetlen apró szépségpöttye volt a grandiózus ceremóniának; most is csak egy erre az alkalomra készített abroncskorona került Károly szent olajjal megkent homlokára.

Három a magyar igazság

Minden jó, ha jó a vége –tartja a bölcs közmondás. Károly törvényes királlyá válási folyamatában már csupán egyetlen akadályt kellett elhárítani, vissza kellett szerezni a Szent Koronát a makacs erdélyi vajdától.

Az 1309 június 15-i budavári koronázás már majdnem tökéletes volt, egyetlen szépséghibával: még mindig nem a Szent Koronával történt Forrás: Wikimedia Commons

Miután Gentilis ékes szavakkal nem tudta jobb belátásra bírni a renitenskedő főurat, egy másik, a középkorban igen hatékony eszközhöz nyúlt; 1309 karácsonyán kiközösítette a vajdát.

A pokol tüzétől és az elkárhozástól való félelem jobb belátásra bírta Kán Lászlót,

aki 1310 április 8-án Szegeden hűséget esküdt Károlynak, egyben visszaszolgáltatta a Szent Koronát is. Ezzel minden akadály elhárult annak az útjából, hogy Károlyt immár harmadszor, de most már közjogilag is hibátlan módon megkoronázzák.

Károly Róbert aranyforintja. Uralkodása a magyar történelem fényes lapjai közé tartozik Forrás: Wikipedia

1310. augusztus 27-én a királyi hatalmat 1308-tól már ténylegesen is gyakorló Károly fejére immár harmadszor került korona, de ez alkalommal a magyar államiságot megtestesítő Szent Korona képében. Károly hosszú küzdelme a trón megszerzéséért ezzel véget ért, és megkezdődött a magyar történelem egyik legdicsőségesebb korszaka.