A Platydemus manokwari névre is hallgató élőlény – amely szerepel a 100 legrosszabb invazív faj listáján – az utóbbi időkben Új-Kaledóniában, Szingapúrban, a Salamon-szigeteken és Puerto Ricóban jelent meg, most pedig Florida államban tette „tiszteletét” számos endemikus gerinctelen faj legnagyobb bánatára. A szomorú felfedezést a PeerJ című szakfolyóiratban tették közzé.
A mindössze 5 milliméter vastag laposféregfaj 5 centiméter hosszúra is képes megnőni. Háti része fekete színű, középen fehéres csíkkal, a hasi része fehér. Táplálékát legfőképpen csigák jelentik, de a földigilisztát is elpusztítja ott, ahol megtelepszik. A falánk állat szabályszerűen „összecsomagolja” áldozatát, majd a hasi oldalon található szájszerű képlettel bekebelezi. Habár talajon él, olykor a fára is felmászik, hogy táplálékot találjon.
Nevéből következik, hogy a kártevő Új-Guineából származik, az izolált szigetről azonban egymaga nem lett volna képes kijutni. Szerencséjére az egzotikus növényeken megbújva, azok kereskedelmével világhódító útra indulhatott.
Nem véletlenül került fel a legrosszabbak toplistájára:
a természetben elterjedve óriási károkat okoz az őshonos fajokban,
és ha a csigákat már mind „betakarította”, a talajt termékeny állapotban tartó földigiliszta-populációkban visz végbe irtózatos mészárlást, felborítva akár az egész ökoszisztémát is.
A kutatók most attól félnek, hogy az új-guineai laposféreg a szárazföldön még könnyebben fog tudni terjedni, és elárasztja az egész észak-amerikai kontinenst. Mivel a meggondolatlan (például vegyszeres) védekezés kárt tehet más hasznos fajokban is, a kutatók most a kártevő életciklusait és biokémiai működését, valamint genetikai jellemzőit tanulmányozzák, hogy hatékony módszert dolgozzanak ki ellene.
Ha esetleg attól tartanánk, hogy a gusztustalan és kártékony állat Európába érkezne, akkor kár aggódnunk: már egy ideje itt van. A párizsi Természettudományi Múzeum kutatói 2014-ben jelentették be, hogy a laposféregfaj példányait fedezték fel a franciaországi Caen városában, azóta pedig az ország több részén is találtak a betolakodókból.
Mivel rendkívül tág tűrésű kártevőről van szó (kiválóan elviseli az alpesi, a mérsékelten hűvös, a meleg és a trópusi éghajlatot is), nem sok jóra lehet számítani a terjedését illetően.
A dolog pikantériája, hogy van olyan hely, ahova szándékosan telepítették be. A Csendes-óceáni-szigeteken például pont a nem kívánatos csigafajokat próbálták vele felszámolni, aztán ahogyan ilyenkor lenni szokott, az irányítás kicsúszott az ember kezéből, és súlyos természeti károk keletkeztek.