Furcsa hallucinációra emlékeztető lény fejét találták meg

2015.06.25. 11:58

Az LSD okozta hallucináció legbizarrabb pillanatait idézi egy régen élt féregszerű lény megjelenése. A 70-es évek óta ismert ősállat valósághű rekonstrukcióját idáig nem tudták elkészíteni, a feji rész megtalálásával azonban most teljessé válhat a kép.

A kambriumi időszakban (508 millió éve) élt lény már az 1970-es évek óta izgalomban tartja a tudósokat, nem véletlenül – mostanáig fosszilis maradványa alapján szinte lehetetlen volt rekonstruálni, hogyan is nézett ki valójában az ősállat. Martin Smith, a Cambridge-i Egyetem kutatója viszont úgy tűnik, végre összerakta a bonyolult „puzzle játékot”.

Mint egy kábítószeres lázálom

A Hallucigenia sparsa egy tengerben élő, féregszerű állat volt (jelenleg a karmos féreglábúak törzsébe sorolják), lábakkal és tüskékkel rendelkezett, fejét pedig nehezen lehetett megkülönböztetni a farki résztől. Csupán néhány centiméter hosszú teste olyan vékony volt, mint egy tű. E különleges felépítés miatt az ősi lény leginkább egy kábítószer okozta hallucinációra emlékeztetett, ez inspirálta a hivatalos elnevezést is.

A Hallucigenia sparsa művészi ábrázolásaForrás: Danielle Dufault

A maradvány vizsgálata

A korai tanulmányok nem tudták, hogy a Burgess-palából előkerült fosszília egy része valójában nem az állat testéhez tartozik, ez pedig számos szokatlan interpretációhoz vezetett. A legújabb elektronmikroszkópos felvételek alapján azonban soha nem látott részletességgel sikerült leírni az ősállat valódi kinézetét.

A Hallucigenia sparsa fosszíliájaForrás: Martin R. Smith

Ha a fenti képre tekintünk, sokunkban az a gondolat merül fel, hogy az állat testének végén látható sötétebb paca tulajdonképpen a lény feje. Kiderült, hogy ez nem így van, és a folt valójában a testből származó folyadék lehet, amely akkor kerülhetett a külvilágba, amikor az állatot egy víz alatti földcsuszamlás maga alá temette. Az üledék eltávolításával viszont a Hallucigenia testének másik végén láthatóvá vált a feji rész.

A fejen két egyszerű szem ült, s ezek közvetlenül a gyűrűszerű fogakat tartalmazó szájszerv felett helyezkedtek el. A fogak az előbélben is folytatódtak, funkciójukat tekintve pedig vélhetően arra szolgáltak, hogy a beszippantott táplálékot a több helyen is elágazó bélcsatornában a megfelelő irányba „tereljék”.

A Hallucigenia sparsa fosszíliájaForrás: Jean-Bernard Caron

Segítség a vedlő állatok közös ősének megtalálásában

Az új felfedezés a gerinctelenek evolúciójának pontosabb megértése miatt fontos, a kutatók szerint a Hallucigenia szájszerve ugyanis nagyban hasonlít más, ma élő állatcsoportok (fonálférgek, tüskésférgecskék), valamint az ízeltlábúak közös ősének szájszervére.

A molekuláris vizsgálatok korábban feltárták, hogy az ízeltlábúak, a fonálférgek és más gerinctelen törzsek egy közös főtörzsbe, a vedlő állatok (Ecdysozoa) csoportjába sorolhatók, morfológiailag azonban idáig nem lehetett alátámasztani ezeket az eredményeket.

Az új felfedezés viszont fosszilis bizonyítékokat szolgáltat olyan struktúrák létezésére, amelyek jelen lehettek a vedlő állatok utolsó közös ősénél. A kutatás a Nature magazinban jelent meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK