Feltárulnak az Adria apró csodái

Az Adriai-tenger felszíne alá merülve, egy új, csodálatos birodalom tárul a szemünk elé

Nyáron a magyar nap- és vízimádók számára az Adriai-tenger az egyik legnépszerűbb célpont. Az Adria horvátországi partszakasza azon kívül, hogy a legközelebb fekszik hozzánk, az egész mediterráneum egyik legszebb tengerpartja is. A tengerparti vakációt azonban nemcsak napozásra, vitorlázásra és a hűsítő habokban való kiadós úszásra, hanem a víz alatti világ apró csodáinak felfedezésére is kihasználhatjuk.

Hogyan váljunk tengeri felfedezővé?

Minden bizonnyal sokakat elgyönyörködtetnek a felszín alatti világról készített dokumentumfilmek, a szárazföldtől annyira különböző kék birodalom világát feltáró képi alkotások.

Az Adriai-tenger felszíne alá merülve, egy új, csodálatos birodalom tárul a szemünk elé Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

E filmeket nézve néhányan talán felsóhajtanak, hogy de jó lenne egyszer személyesen is átélni mindazt, ami a tévé képernyőjén megjelenik.

A tenger sohasem ugyanazt az arcát mutatja; a felszín felett és a víz alatt is minden folyamatosan változik Forrás: Elter Tamás

Az első lépések megtételéhez valójában nem kell túl sok minden;

jó úszóképesség, és a búvárok társadalmában csak ABC-ként emlegetett alapfelszerelés: a búvármaszk, a légzőcső és az uszony is elegendő a nagy kaland elkezdéséhez.

Naplemente az Adriai-tengeren. A nyaralás kiváló alkalmat kínál arra, hogy belevágjunk a tenger alatti világ felfedezésébe Forrás: Elter Tamás

Ezeket az eszközöket sokkal inkább érdemes a búvárfelszereléseket forgalmazó szaküzletekben, mintsem a kínai piacon beszerezni.

A kakashal, vagy más néven Szent Péter hala (Zeus faber) a mediterráneum egyik emblematikus tengerlakója. A búvárkodás egy új világ kapuit nyitja ki előttünk Forrás: Adriatic Explorers Marine Life& Wrecks

Nem árt néhány szempontot megszívlelni a legmegfelelőbb felszerelés kiválasztásánál, hogy tökéletes élményt nyújtson a partközeli vizek felfedezése.

A kék birodalom felfedezése életre szóló kalandokat kínál Forrás: Elter Tamás

Ezekkel az eszközökkel felszerelkezve garantáltan olyan élményeket gyűjthetünk be, amelyek emlékezetesé fogják tenni tengerparti nyaralásunkat, és

egy kicsit Cousteau kapitánynak érezve magunkat, megízlelhetjük a nagy kékség felfedezésének semmihez sem hasonlítható élményét.

A cikkben ehhez szeretnénk néhány praktikus tanácsot adni.

A jó felszerelés aranyat ér

Minden búvárfelszerelés legfontosabb alapegysége a búvármaszk.

A tenger alá behatoló napfény a levegőnél sokkal sűrűbb vízben megtörik, ezért nyitott szemmel csak homályos foltokat láthatunk a víz alatt Forrás: Adriatic Explorers marine Life & Wrecks

Mivel a víz körülbelül 830-szor sűrűbb a levegőnél, a vízbe hatoló fénysugarak emiatt megtörnek, és

a levegőhöz szokott emberi szem ezért a vízben nem lát éles képet;

a víz alatti környezetből nyitott szemmel csupán elmosódott, homályos foltokat észlelhetünk.

A professzionális búvármaszk tökéletesen zár, nagy a látómezeje, és elfedi az orrunkat is Forrás: divex.hu

A vízhatlan búvármaszk a szemünket és a környező vizet a maszk ragasztott üvegből álló lencséjével választja el egymástól. Az üveg és a szemünk között lévő levegőnek köszönhetően, így

a búvármaszkban ugyanolyan élesen látjuk a víz alatti világot, mint a szárazföldi környezetünket.

Ezért is alapvető fontosságú a kényelmes és professzionális maszk beszerzése.

A modern búvármaszkok puha és tökéletes tapadást biztosító szilikonból, valamint biztonsági, ragasztott üvegből készülnek Forrás: divex.hu

A jó búvármaszkkal szemben támasztott elsődleges követelmény,

hogy tökéletesen zárjon, széles látómezeje legyen, és fedje be az orrunkat is.

A modern maszkok alapanyaga szilikon, ami tökéletes tapadást, és kényelmes viseletet biztosít.

A tapasztalt búvárok úgynevezett alacsony profilú búvármaszkot használnak Forrás: Elter Tamás

A tapasztalt búvárok úgy mondják, hogy a jó maszknak legyen alacsony a profilja, azaz az üveg és az arc között ne legyen nagy távolság.

Szimatmódszer és társaik

De hogyan tudunk meggyőződni arról, hogy jól fog zárni a maszkunk, hiszen a búvárüzletben nem tudjuk „vizes" körülmények között kipróbálni azt.

A kiválasztásra a legbiztosabb az úgynevezett szimatmódszer.

A maszkot helyezzük az arcunkra, és az orrunkon keresztül szívjuk ki belőle a levegőt.

Ha a pánt felhelyezése nélkül is az arcunkon marad, és csak erőteljesebb húzással tudjuk levenni,

már meg is találtuk a méretben megfelelőt.

A profik tippje

Ha új búvármaszkot vásárlunk, mielőtt először használnánk, el kell hogy végezzünk egy "üzembehelyezési eljárást". A maszkot ugyanis szabad szemmel nem látható, áttetsző vékony szilikonzsírréteggel konzerválják, és ha ezt nem távolítjuk el, a maszkunk állandóan be fog párásodni a víz alatt, élvezhetetlenné téve a kalandot. A maszk lencséjét kívül belül egyenletesen kenjük be fogkrémmel (de ne szemcséssel!) és várjuk meg, amíg az rászárad. Ezután egy papír zsebkendővel alaposan dörzsöljük le a rászáradt fogkrémet, és párszor öblítsük ki vízzel, és a maszkunk máris kész a bevetésre.

A légzőcső, vagy ahogyan a búvárok hívják, a sznorkel egy kb. 35-40 cm hosszú, hajlékony csutorában végződő cső, amelyet a búvármaszkhoz tudunk rögzíteni.

A légzőcső vagy sznorkel folyamatos levegővételt biztosít, miközben a víz alatt tartjuk a fejünket Forrás: divex.hu

A légzőcsövön keresztül folyamatos lesz a levegőellátásunk, miközben a fejünk a víz alatt van;

ennek segítségével kényelmesen lélegezhetünk a szánkon keresztül úgy, hogy folyamatosan vizsgálhatjuk az alattunk elterülő tengeri világot.

A változatos tengeri csillag (Cocinasterias tenuispina) az Adria sekély homokos vizeiben élő trópusi reliktumfaj. A légzőcső segítségével folyamatosan és kényelmesen megfigyelhetjük az aljzatot, hasonlóan szép élőlényeket felfedezve Forrás: Adriatic Explorers Marine Life c Wrecks

A kényelmes úszás eszköze a búváruszony, amelynek két fajtája létezik, a lábrésszel egybeépített papucsos, illetve a pántos uszony. Sokat próbált búvárként az utóbbit ajánlanám.

Professzionális pántos búváruszony Forrás: divex.hu

Igaz, ehhez be kell szerezni a szörfcipőhöz hasonló neoprénből készült búvárcsizmát is, de ennek

van egy óriási előnye; a sziklás parton, vagy a vízbe gázolva megvédi a lábunkat az éles kagylóhéjak, sziklaélek vágásától.

A pántos uszonyhoz búvárcsizmát is be kell hogy szerezzünk. Utóbbi megvédi lábunkat az éles kagylóhéjak és sziklaszegélyek vágásától Forrás: divex.hu

Ha pántos uszony beszerzése mellett döntünk, először a csizmát próbáljuk fel (ennek ugyanolyan a méretezése, mint a cipőknek) és csak arra vegyük fel az uszonyt.

Az uszonyok kényelmes mozgást és víz alatti manőverezési lehetőséget biztosítanak a búvároknak Forrás: Elter Tamás

Az uszonyt a pánt segítségével tudjuk rögzíteni úgy, hogy úszás közben ne essen le a lábunkról, és kényelmes legyen a tempózás.

Ezekkel az eszközökkel felszerelkezve neki is vághatunk a kék birodalom felfedezésének!

Hol érdemes búvárkodnunk az Adriai partvidéken?

Erre egyszerű a válasz, nyilván ott, ahol a legtöbb a látnivaló, azaz várhatóan a leggazdagabb az élővilág.

A sziklás, tagolt adriai partvidék kiváló lehetőséget teremt a tengeri élővilág megtelepedésére Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

A 820 kilométer hosszú, és átlagosan 160 kilométer széles, 134 000 km² kiterjedésű Adria tulajdonképpen a Földközi-tenger egy hatalmas, az Appennin és a Balkán-félsziget közé ékelődő öble.

Az Adria, amely fiatal, az utolsó jégkorszak utáni tengerelöntéssel (transzgersszióval) létrejött epikontinentális sekélytenger,

merőben más típusú partvidékű az olaszországi, illetve a balkáni oldalon.

Az Adriai-tenger műholdfotója. Az Adria a Földközi-tengernek az Appennin és Balkán-félsziget közé benyúló, hatalmas öble Forrás: NASA

A keleti partvidék, amely a turisztikailag népszerű horvát és montenegrói partokat is magában foglalja, rendkívül tagolt, számtalan szigettel, öböllel, helyenként mélyen a szárazföldbe nyúló fjordokkal ékesített partszakasz.

A Dinári-hegység vonulata közvetlenül a part mentén és a tengerrel párhuzamosan fut,

ezt a vadregényes parttípust az oceanográfusok konkordáns partvidéknek hívják.

A kopár karsztos adriai tengeröblök a felszín alatt kristálytiszta vizű, napfényben fürdő és élővilágban gazdag aljzatot rejtenek Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Mivel e partvidék és a tengeraljzat legnagyobb része sziklás,

ez kiváló lehetőséget biztosít az élővilág megtelepedésére.

A pázsitkorall (Cladocera cespitosa) a mediterrán vizek egyetlen, a trópusi zátonyépítő korallokhoz hasonló potenciálisan szirtépítésre is alkalmas telepeskőkorall-faja. A sziklás partok rengeteg élőlény megtelepedését biztosítják Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Így tehát bárhol, akár a szállásunk közelében, vagy a strandon találunk ilyen sziklákkal tagolt partszakaszt, biztosak lehetünk benne, hogy számos csodaszép látnivalóra bukkanunk a víz alatt.

Az Adriai-tenger horvátországi szakasza erősen tagolt, karsztos, hirtelen mélyülő, és a tengeri erózió által folyamatosan alakított úgynevezett abráziós partvidék Forrás: Elter Tamás

A kalandhoz legjobb egy olyan sziklás sekély öblöt keresnünk, ahol nyugodt és jól átvilágított a víz.

A sziklás aljzat nagy előnye, hogy kevés a vízben lebegő hordalék, azaz általában itt a látótávolság is kiváló.

Az Adriai-tenger mentén a parti öv legfontosabb élőhelytípusai, a sziklás-zátonyos, az üledékes-homokos, és a harmadik mint egy speciális mediterrán élőhely, a tengerifűmező.

A tenger apró mágikus ékkövei

Az Adriai-tenger biogeográfiai értelemben a mediterrán faunaprovinciához tartozik,

azaz túlnyomó részt ugyanazokkal a fajokkal találkozhatunk itt, mint a Földközi-tenger különböző vidékein.

Vízből kivetődő kardhal (Xiphias gladius). Az adriai makro- és mikrofauna megegyezik a Földközi-tenger élővilágával Forrás: Elter Tamás

Az élővilág tanulmányozását már érdemes a víz és a szárazföld határán, az úgynevezett fröccsenéses zónában elkezdenünk,

és ehhez még fel sem kell hogy vegyük a felszerelésünket. A fröccsenéses vagy permetzóna (az oceanográfiai szakirodalomban a szupralitorális öv), amely a szárazföld és a tenger külső határa, a legkeményebb élőhely a tengerlakók számára.

Az első vizes élettáj a permet- vagy fröccsenéses zóna egyben az utolsó tengeri élőhely a víztömeg és a szárazföld között Forrás: Wikimedia Commons

Ezt az övet csak a hullámok által felcsapott vízpermet táplálja, de ennek ellenére itt is találhatunk érdekes élőlényeket.

Egyik leggyakoribb és legszebb képviselőjük a sziklákon fürgén fel-alá rohangáló, mélyvörös alapszínű márványos sziklarák (Prachygrapsus marmoratus).

A márványos sziklarák (Prachygrapsus marmoratus) a permetzóna legnagyobb lakója Forrás: Adriatic Explorers marine Life & Wrecks

Ez a 3-5 cm széles hátpáncéllal rendelkező, rövidfarkú, vagy népszerűbb nevén tarisznyarák, figyelmes szemlélődéssel mindenütt, még a kikötői mólókon is megfigyelhető.

A nyirkos sziklákon érdekes, kulikalapra hasonlító héjakat is felfedezhetünk, szorosan a kövekre tapadva.

Első ránézésre kagylónak vélhetjük ezeket a tengerlakókat, és noha valóban puhatestűek (Mollusca) de nem kagylók, hanem csigafélék (Gastropoda).

Az adriai partvidéken gyakori sapkacsigák (Patella sp.) ugyancsak a permetzóna lakói Forrás: Wikimedia Commons

A sapkacsigák (Patella sp.) olyan szorosan tapadnak a sziklákhoz, hogy a legerősebb hullámverés sem képes leszakítani őket.

Árapály az Adrián

Az árapályjelenség vagy másként a tengerjárás csak igen mérsékelten észlelhető az Adrián. Ennek az az oka, hogy az alapvetően a Hold gravitációs ereje által szabályozott óceáni dagályhullám a szűk Gibraltári-szoros miatt csak korlátozottan tud benyomulni az elzárt Földközi-tenger medencéjébe. A mediterráneumban átlagosan 60 cm az árapály-ingadozás, de az Adriai-tenger északi medencéjében ez valamivel magasabb, elérheti a 80-100 centimétert is.

A sziklák közötti árapálytócsákat is érdemes szemügyre vennünk, figyelmes nézelődéssel akár felfedezhetünk egy-egy áttetsző testű nagy sziklagarnélát (Palaemon serratus), a tízlábú rákok (Deacpoda) csoportjának 5-10 cm-es dekoratív tagját.

A nagy sziklagarnéla (Palemon serratus) a mélyebb árapálytócsákban is megfigyelhető Forrás: Wikimedia Commons

A sziklák alatti sekély vízben érdekes vörös színű gumókat is megpillanthatunk. Ezek az árapályövben élő virágállatok (Anthozoa) a színpompás lóaktíniák (Actinia equina).

A lóaktíniát (Actinia equina) a sekély árapálytocsogókban is felfedezhetjük Forrás: Wikimedia Commons

Ha teljesen elborítja őket a víz, kinyitják tapogatókarjaikat, és csodás, tömzsi szárú krizantémként gyönyörködtetik szemünket.

Irány a mélyebb régió!

Ha a parti sziklákon begyűjtöttük az első élményeket, vágjunk neki a csillogó víztükör alatti világnak!

Mielőtt felvennénk a búvármaszkot, köpjünk bele jó alaposan, kenjük szét a nyálat, majd öblítsük ki.

Nem túl gusztusos, ám hatékony módszer ez a maszk bepárásodásának megelőzésére.

Légzőkészülékes búvár az egyik leghíresebb adriai hajóroncs, a Brioni-szigetek közelében elsüllyedt Baron Gautsch gőzös belsejében. Bármilyen mélyre is merülünk, a vízbemenetel előtt mindig párátlanítsuk a búvármaszkot Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Amikor nagyjából már derékig állunk a vízben, vegyük fel egyesével az uszonyokat.

Mindig legyen társunk, soha ne vágjunk neki egyedül a tengernek!

Az uszonyok felvétele során egymás vállába kapaszkodva, egyensúlyunk elvesztése nélkül könnyen végezhetünk a művelettel.

Merülés előtti eligazítás a búvárhajó fedélzetén. A búvárkodás társas sport, biztonsági okokból még légzőcsöves merülésnél se menjünk egyedül a vízbe Forrás: Elter Tamás

Ezután helyezzük arcunkra a maszkot, és

győződjünk meg róla, hogy a hajunk nem lóg a maszkperem alá, illetve a perem mindenütt az arcunkra tapad.

(Ha a hajunk a maszk alá szorul, folyamatosan szivárogni fog bele a víz.) Harapjunk rá a légzőcső csutorájára, és arcunkat a vízbe merítve, kezdjünk el úszni, de csak a lábunkkal tempózzunk, nyugodtan és megerőltetés nélkül, a combunktól ollózva.

Fontos, hogy ne szoruljon a hajunk a maszkperem alá Forrás:Wikimedia Commons

Az uszonynak kiváló a tolóereje, nem kell erőlködnünk, egyenletesen tempózzunk. A légzőcsőből szintén lassan és mélyen szívjuk be, illetve fújjuk ki a levegőt.

Ha víz folyna a csőbe (ezt azonnal megérezzük) egyetlen erős belefújással vízteleníthetjük

anélkül, hogy ki kellene emelnünk fejünket a vízből. Csodálatos élmény, hogy vakító kékség vesz körül bennünket.

Ezüstös villanás a nagy kékségben

Miközben befelé úszunk, érdemes előre és rendszeresen jobbra-balra körbetekintenünk,

hiszen csak látszólag üres a kék vízsivatag.

Közvetlenül a felszín alatt hosszú csőrű, karcsú, sebesen úszó csodaszép ezüstös halakat fedezhetünk fel.

A villámgyors tűcsőrű csuka (Belone belone) könnyen megfigyelhető az egészen sekély vizekben is Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Ezek a 30 cm körüli, de akár fél méterre is megnövő tűcsőrű csukák (Belone belone)

kisebb csoportokban vadásznak az apró halakra, és időnként villámsebesen felgyorsulva csapnak le áldozataikra.

A nagy kékségben alkalmanként lüktető kupolákat, medúzákat is felfedezhetünk. Az Adriai-tenger egyik legszebb csalánozója (Cnidaria) a szemölcsös medúza (Cotylorhiza tuberculata) igen gyakori a parthoz közeli sekély vizekben.

A szemölcsös medúza (Cotlyrohiza tuberculata) az Adria talán legszebb medúzafaja Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Az állat okkeres vöröses színben játszó jellegzetes kupolája, és karfiolszerű, rojtos fogókarjai gyönyörű látványt nyújtanak. Nem kell félnünk tőlük, mert nagyon gyenge a csalánmérgük, de természetesen sohasem fogjunk meg puszta kézzel medúzát!

A tengerben a leghasznosabb alapelv: mindent a szemnek, semmit a kéznek!

A világító medúzát (Pelagia noctiluca) viszont jobb, ha nagy ívben elkerüljük, mivel erős csalánmérge miatt akár súlyos következményekkel is járhat a csípése Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Kis szerencsével ugyancsak összeakadhatunk a Földközi-tenger legnagyobb, akár méteresnél is hosszabb medúzájával, az alabástromfehér, a harang szegélyén lilás színben pompázó, vaskos fogókarokkal rendelkező gyökérszájú medúzával (Rhizostoma pulmo).

A gyökérszájú medúza (Rhizostoma pulmo) az Adriai-tenger legnagyobb medúzafaja Forrás: Steve Trewhella

A nyílt vízben gyakran ezüstös villanásokra figyelhetünk fel; alaposabban megnézve ezek apró kalászhalakból (Atherina hepsetus) álló népes halrajok.

A szikla- és homokmezők káprázatos világa

Miután kigyönyörködtük magunkat a nyílt vízi érdekességekben, fordítsuk tekintetünket az alattunk elterülő tengeraljzatra.

Itt jellemzően kisebb-nagyobb sziklák és homokos tisztások váltogatják egymást.

Nézzünk ki magunknak egy nagyobb sziklaformációt, ússzunk fölé, és vizsgáljuk meg alaposan a környezetével együtt.

A tölcsérmoszat (Padina pavonica) az Adriában is nagy tömegben honos pántrópusi barnamoszatfaj Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Szinte hihetetlen, hogy mennyi alsóbbrendű élőlény, moszatok és helyhez kötötten élő állatok (úgynevezett szesszilis létformák) telepednek meg itt, a sziklák körül, illetve a homokon pedig számos halfajt is azonosíthatunk.

Szinte egyetlen négyzetméternyi terület sem marad szabadon, mindent elborít az élet.

Igen gyakoriak az élénkvörös foltoknak látszó kéregszivacsok (Crambe crambe) valamint a telepes kéményekként ágaskodó, élénksárga aranyszivacsok (Aplysina aerophoba).

A dekoratív aranyszivacs (Aplysina aerophoba) mindenütt gyakori az Adrián Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Ha már a szivacsoknál tartunk, a sziklák tövében sötétbarna, illetve sárgás színű, méretes, amorf sárgás gumókat is felfedezhetünk, ezek a híres mosdószivacsok (Spongia agaricina). A sziklákon burjánzó moszatvilág között szintén akad egy-egy valóban különleges faj.

A mélyebb vizekben káprázatos szarukoralltelepek (Gorgonidae) díszítik a sziklafalakat Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Igen gyakoriak a világosbarna alapszínű és koncentrikus fehér vonalakkal díszített tölcsérmoszatok (Padina pavonica) kiterjedt telepei.

Ez a barnamoszatféle több mint érdekes; egy pántrópusi túlélő, úgynevezett Tethys reliktumfaj,

amint arról bővebben a Földközi-tenger történetéről szóló korábbi cikkünkben is megemlékeztünk.

Az ernyősmoszat (Acetabularia acetabulum) egyetlen hatalmas sejtből álló telepes zöldalgafaj Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

De még talán ennél is érdekesebbek azok a fehér, hosszú, vékony szárú gombákra emlékeztető algák, az ernyősmoszatok, (Acetabularia acetabulum) amelyek

10-12 cm-es magasságuk ellenére valójában egyetlen óriási sejtből állnak.

Az ernyős alga olyan, csak a Földközi-tengerben honos endemikus faj, amely szintén egy paleotrópusi reliktum, az egykori Tethys-óceán túlélője.

Szúrós jószágok parádéja

A tüskésbőrűek (Echinodermata) ugyancsak szép számmal képviseltetik magukat az Adriai-tengerben; leggyakrabban a sziklákra tapadt szúrós, hegyes tüskékkel felszerelt feketesünökkel (Arbacia lixula) és a hozzájuk igen hasonló kővájó tengeri sünökkel (Paracentrotus lividus) találkozhatunk.

A fekete tengerisünök (Arbacia lixula) nagyon gyakoriak a part menti sziklákon Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

A Földközi-tenger legnagyobb és egyben legszebb tengerisünféléjét, a sötétlila tengerisünt (Sphaerechinus granularis) mind a moszatos kövekre tapadva, mind pedig a homokos aljzaton felfedezhetjük. A tüskésbőrűek legszebb képviselői, a tengericsillagok változatos formavilágban képviseltetik magukat az Adriai-tengerben.

A sötétlila tengeri sün (Sphaerechinus granularis) a mediterráneum legnagyobb sünféléje Forrás: Elter Tamás

A sziklákra tapadva, de a homoktisztásokon sem számít ritka látványnak a skarlátvörös színben ragyogó bíborcsillag (Echinaster sepositus), amely bennszülött, endemikus Földközi-tengeri faj.

A bíborcsillag (Echinaster sepositus) endemikus mediterrán faj Forrás: Elter Tamás

Előszeretettel tapad meg a sziklákon, a mediterrán vizek egyik leghatalmasabb tengericsillag-féléje, az akár 70 cm-es hosszúságot is elérő osztrigafarkas (Marthasterias glacialis).

Nevéhez méltóan vérszomjas ragadozó,

a sziklapadokra tapadt osztrigaféléket (Ostreae) illetve az éttermekben ínycsiklandó, népszerű éteknek számító ehető kékkagylókat (Mytilus edulis) pusztítja.

A hatalmas osztrigafarkas (Marthasterias glacialis) jégkorszaki túlélő Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

E hatalmas csillag külön érdekessége, hogy eredendően hidegvízi, szubarktikus faj, amely a jégkorszakban telepedett be a Földközi-tengerbe, és jól adaptálódva az itteni viszonyokhoz, meghódította a mediterrán vizeket.

Neptunusz víz alatt ringatózó rétjei

A Földközi-tenger egyik legkülönlegesebb élőhelyét képviselik a szárazföld kiterjedt rétjeire emlékeztető neptunfűmezők.

A jól megvilágított vízben burjánzó neptunfűmezők (Posidonia oceanica) önálló, és ökológiailag fontos élőhelyet alkotnak a Földközi-tengerben. A képen sarjadzó neptunfűtövek és barna korallsügérek (Chromis chromis) raja látható Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Elsőre azt gondolnánk, hogy ezeket az akár egy méter magas, sűrű vékony zöldes levelekből álló réteket is moszatok alkotják, pedig a neptunfű (Posidonia oceanica) valójában egykor a szárazföldről a tengerbe visszatelepedett virágos növény.

A neptunfű nem moszat, hanem egykor a szárazföldről a tengerbe visszatelepedett virágos növény Forrás: Elter Tamás

A békaszőlőfélék családjába tartozó (Potamogetonaceae) neptunfű endemikus, csak a Földközi-tengerben előforduló trópusi eredetű faj, amelynek ősei egykor még a Tethys-óceánban éltek. A neptunfűmezők alkotják a mediterráneum ökológiailag egyik legfontosabb élőhelyét; számos érdekes tengerlakó él e mezők sűrű levelei között.

A tengerifűmezők számos élőlénynek, köztük különböző remeterákféléknek (Paguridae) alkotják az otthonát Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

A vízmozgástól hajladozó, és a jól átvilágított, sekély homokos aljzaton nagy területeket elborító rétek felfedezése változatos, izgalmas élményt kínál. A mezők tisztásain időnként kisebb-nagyobb kövekből, kagylóhéjakból összerakott „barikádokat” figyelhetünk meg.

Nemcsak a trópusi tengereken, hanem az Adrián, a tengerifűmezőkön is működnek "tisztogató állomások". Az apró feketefarkú ajakoshalak (Symphodus melanocerus) más halakat szabadítanak meg az élősködőiktől Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Ezek a nyolckarú közönséges polip (Octopus vulgaris) tanyái; kis szerencsével lakóját, a gerinctelen élővilág legintelligensebb tagját, a színét másodpercenként változtató, félénk polipot is megfigyelhetjük, amint karjain gördülve oson a neptunfűtövek között.

A közönséges polip (Octopus vulgaris) előszeretettel tartózkodik a tengerifűmezők tisztásain Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Ha megzavarjuk, fürgén elúszik, miközben sötét tintafelhőt lövell ki magából.

A sekély aljzat egy másik gyakori fejlábúféléje a közönséges tintahal (Sepia officinalis) Forrás: Wikimedia Commons

Ugyancsak a neptunfűmezők tisztásain találkozhatunk egy másik fejlábúval (Cephalopoda), az éttermi tányérokról jól ismert közönséges tintahallal (Sepia officinalis). Ha szerencsések vagyunk, megpillanthatjuk a tenger emblémáját, a neptunfűlevelekbe kapaszkodó tengeri csikót (Hippocampus ramulosus) is.

A tenger emblémája, a csikóhal (Hippocampus ramulosus) tökéletes mimikrijének köszönhetően csak nehezen fedezhető fel a tengerifűmezőkön Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Közeli rokonai, a karcsú, kígyószerűen megnyúlt tűhalak (Sygnathidae) szintén Neptunusz kertjének lakói.

Csak látszólag élettelen a tenger alatti homoksivatag

A látszólag sivár homokos aljzaton szintén akad bőven felfedeznivaló.

A trópusi rokonokkal rendelkező csomós sisakcsiga (Phalium granulatum) az Adriai-tenger egyik legdekoratívabb csigája Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

A tengeraljzaton kúszó ragadozó csomós sisakcsiga (Pahlium granulatum) trópusi rokonsággal rendelkezik. A homokon ugyancsak rendre megpillantható dekoratív tüskés bíborcsigából (Hexaplex, vagy Murex brandaris) vonták ki az ókorban a római imperátorok és szenátorok tógáját díszítő bíborfesték alapanyagát.

A tüskés bíborcsiga (Murex brandaris) szintén gyakran felfedezhető a sekély tengeraljzaton Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Ha figyelmesen szemlélődünk, időnként megdöbbenve fedezhetjük fel, hogy megmozdul egy-egy moszatcsomó.

A nagy tengeri pók (Maja squinado) agresszíven viselkedik, ha fenyegetve érzi magát Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Természetesen nem az algáknak nőtt lába, hanem a tengeri pók (Maja sp.) , egy bizarr formájú rövidfarkú rák álcázza magát a hátpáncéljára tapasztott növényekkel.

A kis tengeri pók (Maja sp.) álcázásul moszatokat ragaszt a páncéljára Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

A tengeri fűből helyenként hatalmas, lekerekített kagylóteknők merednek ki.

A közel egy méteresre megnövő endemikus sonkakagyló (Pinna nobilis) a Földközi-tenger legnagyobb kagylófaja Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Ezek az egyedül csak a Földközi-tengerben honos, és a mediterráneum legnagyobb kagylófajának számító közönséges sonkakagylók (Pinna nobilis) akár 90 cm hosszúságot is elérhetnek.

Halrajok felhőjében

A sekély vízben, a sziklazátonyok mentén, vagy a tengerifűmezők felett kiterjedt halrajokban gyönyörködhetünk. A partközeli, egy-két méteres sekélyvizek legszebb lakói a népes rajokba tömörült, ezüst testükön gyönyörű vékony aranyszínű csíkokkal díszített magashátú durbincsok (Sarpa salpa).

A víz alatti sziklák felett kiterjedt rajokat alkotnak a magashátú durbincsok (Sarpa salpa) Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Fenséges látvány, amikor a sziklákról algákat legelésző dekoratív halak testén megcsillan a napfény. Az Adriai-tenger egyik legszínpompásabb lakója a mindenütt gyakori, és nevéhez méltóan tarka szivárványhal (Coris julis).

A területtartó színpompás szivárványhal (Coris julis) agresszívan védi territóriumát Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Az élénkzöld hátú, és teste közepén vörös csíkkal díszített, 10-20 cm hosszú hal területtartó faj. Mérges pukkancs, időnként még a mit sem sejtő „betolakodó” búvárokat is megcsipkedi az agresszív kis fickó, miközben elúsznak kedvenc sziklája felett.

Néhány méteres mélységben is előfordul az elsősorban éjszaka aktív, áramütés kibocsátására képes márványos zsibbasztórája (Torpedo marmoratus) Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

A víz alatti sziklák vagy neptunfűmezők felett sűrű rajokban lebegnek az 5-10 cm hosszú, jellegzetes villás farokkal rendelkező barna korallsügérek (Chromis chromis).

A barna korallsügér (Chromis chromis) ivadékai világító neonkék színben pompáznak Forrás: Wikimedia Commons

Az Indiai és a Csendes-óceán meseszép trópusi korallzátonyain honos korallsügérféléknek (Chromidae) ez az egyetlen, mediterráneumban is honos faja. Főleg június-júliusban, az ívási időszak után a sziklák árnyékában ragyogó neonkék színű apró halakat fedezhetünk fel.

A homokos aljzaton alig észrevehető a mérges pókhal (Trachinus draco) amelynek hátúszó sugarai méregmirigyekkel állnak összeköttetésben Forrás: Wikimedia Commons

Ezek nem önálló fajok, hanem a barna korallsügér ivadékai. A sziklafalak mentén időnként sűrű felhőkben lebegnek a nagy kékségben az Adrián különösen gyakori, viszonylag nagy testű, ezüstösen csillogó kétsávos gyűrűskeszegek, vagy kecskedurbincsok (Diplodus vulgaris).

Az egyik leggyakoribb adriai tengeri halfaj a kétsávos gyűrűskeszeg, vagy kecskedurbincs (Diplodus vulgaris) Forrás: Wikimedia Commons

A tengerifűmezők mentén könnyen a szemünk elé kerülhet egy roppant színpompás hal, a fekete-tengeri ajakoshal (Symphodus tinca) is.

Egy másik gyakori színpompás adriai halfaj, a kékes hasfoltjáról könnyen felismerhető betűs sügér (Serranus scriba) szintén a sekély vizek lakója Forrás: Adriatic Explorers marine Life & Wrecks

Kis szerencsével felfedezhetjük a sziklák hasadékaiból kikandikáló, kevésbé bizalomra gerjesztő fizimiskával rendelkező tengeri angolna (Conger conger) egy-egy fiatal példányát.

A 2-3 méteres harapós tengeri angolnák idős példányai csak a légzőkészülékes búvárok számára elérhető nagy mélységekben laknak Forrás: Adriatic Explorers Marine Life & Wrecks

Az idősebb, nagytestű, akár 2-3 méter hosszú harapós „öregek” már csak a légzőkészülékes búvárok által elérhető nagyobb, 20-40 méteres mélységek, víz alatti barlangok és hajóroncsok lakói.

Rovinj este. Az adriai tengerparti nyaralásunk élményét a víz alatti kalandok még maradandóbbá tehetik Forrás: Elter Tamás

Amikor első tengeri felfedezőportyánkat befejezve kiúszunk a partra, biztos, hogy már nem ugyanazok leszünk, akik egy órával korábban voltunk. A tenger veszélyes kábítószer; akit egyszer elvarázsol a tündöklő kék univerzum, örök, sóvárgó honvágyat fakaszthat a szívében.

A tenger veszélyes kábítószer, könnyen rabul ejt bennünket Forrás: Elter Tamás

Ha az élménydús nap végén, alkonyatkor kiülünk valamelyik parti étterem teraszára, és beszívjuk a langyos sós tengeri levegőt, máris elkezd mocorogni lelkünkben a honvágy; alig várjuk, hogy ismét felvirradjon, és visszatérhessünk Neptunusz kék birodalmába.