Rejtély, miért lustábbak egyes hangyák

Temnothorax rugatulus

A közvélekedéssel ellentétben nem minden hangya szorgos, vannak lustább tagjai is az ízeltlábúak eme túlbuzgó csoportjának – állapította meg az Arizona Egyetem kutatása.

A vizsgálat során a szakemberek az Észak-Amerika nyugati erdőségeiben élő Temnothorax rugatulus nevű hangyafaj tagjait tanulmányozták – olvasható a New Scientist weboldalán. Összesen 250 dolgozót jelöltek meg, ezek öt különböző kolóniából származtak. Viselkedésüket három napon keresztül laboratóriumi körülmények között figyelték.

A tudósok azt találták, hogy a jelölt példányoknak csaknem a fele semmit nem csinált, idejük nagy részét mozdulatlanul töltötték. Tulajdonképpen annyira konzisztens lustaságot tanúsítottak, hogy az már - az élelemszerzéshez és az utódgondozáshoz hasonlóan - önmagában egyfajta viselkedésnek tekinthető.

Temnothorax rugatulus Forrás: Wikimedia Commons

Rejtély a viselkedés háttere

Vajon a lustának vélt példányok csinálnak valamit, és csak számunkra tűnnek inaktívnak? Esetleg önző módon viselkedő szociális parazitákról beszélhetünk?”

– tette fel a kérdéseket Daniel Charbonneau, az Arizona Egyetem kutatója. A válaszokat egyelőre senki sem tudja, elméletek viszont bőven vannak.

Az egyik verzió szerint „tartalékos csapattagokról” lehet szó, amelyek akkor lépnek akcióba, ha a dolgozók elpusztulnak, vagy egy szokásosnál nagyobb kihívást igénylő feladatot kell elvégezniük. Az is elképzelhető, hogy az inaktív egyedek „élelmezési” feladatkört látnak el, és cukros váladékkal táplálják a kimerült dolgozókat. Ez nem lenne példa nélküli, ugyanis más hangyafajoknál már figyeltek meg hasonló viselkedést.

Tartalékos haderő

Tomer Czaczkes, a Regensburgi Egyetem kutatója egy másik lehetőséget is felvázolt.

A látszólag „tohonya” hangyák valójában tartalék katonákként szolgálnak, amiket ellenséges támadás idején vetnek be.

Ezeknél a hangyafajoknál gyakoriak a fosztogatások és a rabszolgák zsákmányolása sem ritka, így szükség van egyfajta haderőre.

A teória nem elképzelhetetlen, maga Charbonneau is azt találta, hogy az inaktív példányok nagyobb testméretűek és sokkal inkább „maguknak valók”, vagyis ritkán lépnek interakcióba a kolónia többi tagjával. A megfigyelések tehát ezt a hipotézist támasztják alá.

Elképzelhető, hogy a kolónia a legnagyobb – és éppen ezért a legbecsesebb – hangyáit egészen addig tartalékolja, amíg el nem érkezik bevetésük ideje”

– mondta a szakértő.

Temnothorax rugatulus hangya feje Forrás: Wikimedia Commons

Több elmélet is igaz lehet egyszerre

Persze ez utóbbi feltételezés sem száz százalékig bizonyított. Az is lehet, hogy a lusta hangyák egyszerűen csak túl öregek vagy fiatalok, esetleg „adatcsomópontokként” szolgálnak a fészekben élő többi hangya számára.

Az egyes elméletek nem zárják ki egymást, egyszerre akár több is érvényes lehet közülük”

– mondta Charbonneau. A kutató szerint például az inaktív hangyák öregebb dolgozók is lehetnek, amiknek korukból kifolyólag lassabb az anyagcseréjük, így az egyetlen feladatuk az élelem tárolása.