Milanne Rehor, az abacói vadlovak védelmében létrehozott társaság vezetője elmondta, hogy a szövetet már el is küldték egy állatok klónozásának technológiájával foglalkozó texasi vállalatnak.
"Nagyon szomorúak vagyunk a veszteség miatt, ugyanakkor optimisták is" - fogalmazott a 71 éves, New York-i születésű, de már több mint két évtizede a vadlovak védelmével foglalkozó nő, aki szerint a klónozás jelenthet némi esélyt egy újabb ménes létrehozására a szigeten.
Hatvan évvel ezelőtt legalább 200 vadló élt a Nagy-Abaco sziget cserjéssel és erdőkkel borított területein, ahol egykor jelentős fenyőfa-kitermelés folyt. A lovakat Kubából hozta be egy fakitermelő cég az 19. század végén, majd az állatokat az 1940-es években szabadon eresztették, amikor átálltak a rönkök traktorral történő vontatására.
Az elvadult lóállomány egy ideig növekedett, azonban nem sokkal később egy fiatal gyerek meghalt, amikor megpróbált meglovagolni egy megzabolázott példányt.
Az eset után az 1960-as évek elején a sziget lakói csaknem az összes vadlovat kiirtották, mindössze három példány maradt életben.
Az 1990-es évek közepére mintegy 35 példányra sikerült növelni az állomány létszámát, köszönhetően a Milanne Rehorhoz hasonló természetvédők munkájának, akik egy vadlórezervátumot is létrehoztak a szigeten. Az állatok azonban mind különböző mérgező növények, rovar- és gyomirtószerek okozta betegségekben szenvedtek, képtelenek voltak a szaporodásra.
Az utolsó vadló, a most elpusztult Nunki nagyjából 20 évet élhetett.
Milanne Rehor abban reménykedik, hogy a tetemből nyert szövetmintával sikerülhet reprodukálni a kanca sejtjeit, amelyekből egy nap csikó születhet egy élő csődörből vett DNS segítségével.
Az abacói vadlovakat maga is tanulmányozó, klinikai professzorként a texasi A&M Egyetem állatorvosi tanszékén dolgozó Ernest Cothran szerint ugyanakkor meglepő lenne, ha sikerülne a klónozási terv.
Azt se mondanám azonban, hogy lehetetlen"