Kegyetlen körülményekről árulkodnak a viking sírok

Vikingek
Vágólapra másolva!
Könnyedén megállapítható az izlandi temetkezési szokásokból, hogy a vikingek mikor tértek át a pogányságról a keresztény vallásra – és a csontokból az is kiderül, hogy milyen kegyetlen, embert próbáló körülmények között kellett élniük mindennapjaikat.
Vágólapra másolva!

A legenda szerint a Feröer-szigetekről érkező vikingek valamikor 825 környékén telepedtek le először Izlandon. Az első lakókhoz hamarosan több bevándorló is érkezett, leginkább a mai Norvégia területéről, akik az ászgárdi Ászok isteneit vagy Thort és Odint tisztelték. 1000 körül azonban Izlandon is megindult az áttérés a keresztény vallásra: először a társadalom felsőbb rétegei, majd a köznép tagjai közül is mind többen elhagyták pogány hitüket.

Ez az átállás jól kimutatható a temetkezési szokásokból: egy idő után annyira elterjedtté vált a kereszténység, hogy a régebben pogány módra elhantolt halottakat újra eltemették a felépített templomok közelében.

Újra temették a pogányokat

A pogány vikingek eleinte a földhatárok mentén, elszórva temetkeztek.

A kereszténységre való átállás után vezették be a templomkerti temetéseket, és számos esetben a pogány módon elhantolt rokonokat is kiásták, majd újra elföldelték a szent területen.

Nem tudjuk, hogy éltek az átlagemberek

Az International Journal of Osteoarchaeology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány bemutatja, hogyan állapította meg a Guđný Zoëga és Kimmarie Murphy vezetésével zajló kutatás a Keldudalur nevű földegyüttes temetőjének vizsgálatával azt, hogy az itt élő embereknek milyen kemény mindennapi próbatételekkel kellett szembenézniük az életben maradásért. A viking harcosokról ugyanis már viszonylag sok ismerettel rendelkezünk,

keveset tudunk azonban arról, hogyan teltek az átlagemberek mindennapjai.

A keldudaluri tanyán 52 embert temettek el egy évszázad alatt, valószínűleg mindannyian földműveléssel foglalkoztak.

Azt már tudjuk, hogy a viking harcosok hogyan éltek - de kevés információnk van a mindennapi emberekről Forrás: History

Saját templom a farmokon

Ahogyan Izlandon átvették a kereszténységet, a nagyobb farmokon saját templomot építettek saját temetővel. Ez az archeológusok számára kifejezetten előny, hiszen a pogány sírok sokkal elszórtabban helyezkedtek el, és közelebb voltak a földfelszínhez, így

kevésbé jó állapotban maradtak fenn, mint a keresztény sírok, amelyeket mélyebbre ástak.

A keldudaluri temető átlagos méretűnek számított a korból, a kutatók elsősorban arra szerettek volna rájönni, hogy a tanyán élő embereknek milyen betegségekkel kellett szembenézniük életük során.

Sok gyerek az egyéves kort sem élte meg

A temetőben 27 felnőtt és 26 gyermek maradványait találták meg. 16 közülük az egyéves kort sem élte meg – Zoëga és Murphy azonban azt írták tanulmányukban, hogy ha ezt a kritikus egy évet a gyermek túlélte, akkor valószínűsíthető volt, hogy körülbelül harmincéves koráig életben maradt. A kutatók többüknél porotic hyperostosis betegséget találtak, amely egy olyan csontelváltozás, amely a fejlődő országokban gyakori, és a szemüregeket, a koponyacsontokat, továbbá a váz egyéb lapos csontjait érinti, és azok szivacsosodását okozza.

Keldudalur területén ma turisták is megszállhatnak - 1000 évvel ezelőtt azonban az egész farmot egy viking család művelte Forrás: keldudalur.is

Mivel az izlandiak rengeteg húst ettek, valószínűsíthető, hogy nem vashiány, hanem egyéb gyomor- vagy bélrendszeri fertőzésekből alakulhatott ki.

Ízületi betegségek a sok munkától

A felnőttek körében az ízületi betegségek voltak a gyakoriak, valószínűleg azért, mert reggeltől estig a farmon dolgoztak. A férfiakat és nőket egyforma mértékben érintette az elváltozás, így kijelenthetjük, hogy a gazdálkodásban is hasonló módon és mennyiségben vettek részt.

Kevés volt a fogszuvasodás

Hasonló ásatások során általában több fogszuvasodásos embert is felfedeznek, a keldudaluri embereknél azonban erre alig volt példa.

A kutatók úgy gondolják, hogy a bőséges tejtermékfogyasztás miatt maradhattak épek a fogaik

– ez azonban egyéb más betegségeket is magával vonzott, például fogínygyulladást, lepedéket, fertőzéseket és a fogak kihullását.

Kegyetlen viszonyokhoz alkalmazkodtak

A Keldudaluriban élő emberek fokozottan függtek az időjárási viszonyoktól. Folyamatos probléma volt az élelmiszerhiány, a fizikai munkából adódó betegségek és a különböző fertőzések. A farm lakói nehezen szoktak hozzá a kegyetlen időjárási körülményekhez, ezt mutatja a nagyszámú csecsemőhalál és a betegségek megjelenése a csontokon – a földművelő élet nem lehetett egyszerű az izlandi vikingek számára.