„Az utcán rengeteg ember rögtön meghalt. Az elhunytak ujjbegyei azonnal égni kezdtek, a lángok pedig tovább terjedtek a testükre. Valamiféle világosszürke folyadék szivárgott végig a karjukon. Emlékszem, mennyire ledöbbentem, hogy az emberi testek képesek ennyire eldeformálódni" – írja visszaemlékezésében egy túlélő. 70 éve dobták le Hirosimára az atombombát.

Japánt felkészületlenül érte, amikor 1945. augusztus 6-án az Egyesült Államok ledobta a világ első atombombáját az addig szinte háborús károktól mentes Hirosimára. A japán kormány alábecsülte az amerikai atombomba-kutatás helyzetét, és még a robbanás után is úgy gondolta, hogy csak egy újfajta pokolgépet dobtak a városra. A következő napokban vált világossá, hogy ennél sokkal szörnyűbb dolog történt.

A világtörténelem két atomtámadásának hírhedt gombafelhői. Bal oldalon az augusztus 6-ai hirosimai, a kép jobb szélén pedig az augusztus 9-ei nagaszaki atomrobbanás utáni pillanatokban készített légi felvétel láthatóForrás: Wikimedia Commons

Nem tudtam elhinni, ami történt – írja az atomtámadás idején húszéves Akiko Takakura a tragédiának emléket állító weboldalon.

Ő is túlélő, azaz hibakusa, ahogyan a hirosimai vagy nagaszaki szörnyűségeket átélt embereket nevezik Japánban.  Nincsenek túl sokan, még kevesebben azok, akik ilyen közelről látták a robbanást: az 1945. augusztus 6-ai tragédia előtt a városban 340 ezer ember élt, közülük 135 ezren vesztek oda az atomtámadásban, vagy közvetlen következményeiben. 

1948-as fotó Hirosimáról - még három évvel az atombomba ledobása után is romokban áll a város. Hirosima hivatalos jelképe egyébként a leander, mivel ez volt az első növény, amely a radioaktív területen virágzani kezdettForrás: AFP/Stf

Lyukakat égetett a bőrbe a robbanás

"Számomra az igazán fájdalmas az volt, amikor belegondoltam, hogy ezek az ujjak valaha könyvekben lapoztak, a karok gyermekeket tartottak, és most egyszerűen csak elégtek. A bombázás után évekig tűz közelébe sem bírtam menni, mert minden érzékszervem emlékezett, milyen szörnyűek voltak a lángok, mennyire nehéz volt levegőt vennem."

A hirosimai atomtámadás egyik túlélője. A sugárzás a nő kimonójának árnyékát is beleégette a bőrébeForrás: Wikimedia Commons

"Lehet, hogy a tűz felégette az összes oxigént, nem tudom. Képtelen voltam teljesen kinyitni a szemem a füst miatt. A bőrömbe lyukakat égetett a robbanás."

Egy leégett hátú túlélő az 1945. augusztus 6-ai atomtámadás utánForrás: Wikimedia Commons

Takakura hátát szétszaggatta a tűzvihar, amely a bombát követte – az akkor fiatal lány alig 300 méterre tartózkodott a robbanás epicentrumától. Isteni csoda, hogy egyáltalán túlélte a tragédiát.

Hirosima városa az atombomba pusztítása előtt és utánForrás: AFP/-

A Kisfiú és a Dagadt Férfi

1945. július 26-án az Egyesült Államok, a Kínai Köztársaság és az Egyesült Királyság ultimátumot adott Japánnak: vagy aláírják a potsdami nyilatkozatot, lezárják a második világháborút, és a szövetségesek feltételeivel teszik le a fegyvert, vagy teljes és végérvényes pusztulás vár az országra.

A Little Boy, az uránbomba, amelyet 1945. augusztus 6-án dobtak le HirosimáraForrás: RIA Novosti/Ovchinikov

A japán vezetés ezt visszautasította, így az Egyesült Államok előkészítette a bevetésre a Manhattan terv keretein belül kifejlesztett atombombákat: a Little Boy (Kisfiú) urán- és a Fat Man (Dagadt Férfi) nevű plutóniumbombát.

Thomas Handy tábornok parancsa az atombomba ledobásáról Carl Spaatz tábornoknak, az Egyesült Államok légiereje vezérkari főnökénekForrás: Wikimedia Commons

Az elsőt augusztus 6-án, reggel negyed kilenckor, a Paul Tibbets ezredes parancsnoksága alatt álló B-29-es nehézbombázó, az "Enola Gay" személyzete dobta le az addig légitámadásoktól megkímélt Hirosimára.

A városra pontosan érintetlensége miatt esett a választás.  Az Egyesült Államok elnöke, Harry S. Truman és tanácsadói úgy gondolták, hogy könnyebben megfigyelhetik az atombomba hatásait, ha korábban bombázatlan területre dobják le.

Hirosima sejtette, hogy különleges pusztítás vár rá

"Több várost elpusztítottak, de Hirosima védett maradt. Majdnem mindennap megfigyelőgépek jártak a város felett, de egyik sem dobott le bombát. Az emberek nem értették, mért hagytak érintetlenül minket olyan sokáig.

Terjedtek a pletykák, hogy az ellenség valami különlegesen szörnyű dolgot tervez velünk, de senki nem gondolta volna, hogy így jön el a vég –  emlékezett vissza John A. Siemes, a Tokiói Katolikus Egyetem filozófiaprofesszora, aki a várostól két kilométerre, egy noviciátusban állomásozott a bombázáskor.

Az Atombomba-dóm volt az egyetlen épületszerkezet, ami állva maradt azon a területen, ahol 1945. augusztus 6-án az első atombomba felrobbant. A tragédia előtt kiállítóteremként működött, ezzel próbálták elősegíteni a város ipari fejlődésétForrás: Origo

Csodálatos módon kisebb sérüléseken kívül semmi baja nem esett, így aktívan részt vett a mentésben és a sebesültek ellátásában. "Napos, meleg nyári reggel volt. Hét óra környékén megszólaltak a légvédelmi szirénák, de ezeket szinte mindennap hallottuk, és soha nem jeleztek valós veszélyt. Senki nem vonult fedezékbe,  nyolc órára pedig a szirénák is elcsendesedtek. Negyed kilenckor hirtelen hatalmas fényesség töltötte meg a völgyet, és erős hőhullám ért a noviciátushoz. Az ablakhoz siettem, de nem láttam semmit, csak a vakító sárga fényt.”

A hirosimai atombomba összetétele és a gombafelhő, ami a robbanást kísérteForrás: MTI

A lángokban álló villamos

A 21 éves Eiko Taoka egy Hirosimából kifelé tartó villamoson utazott egyéves fiával, és mintegy 750 méterre lehetett a robbanás központjától. "Éppen átadta a helyét nekünk egy fiatal nő, amikor furcsa szagra és hangra lettünk figyelmesek. Hirtelen teljesen sötét lett. Leszálltam a villamosról, és amikor a fiamra néztem, megláttam, hogy véres a feje. Az ablak mellett állt, és a kitört ablaküveg összevagdosta a fejét, de mosolyogva nézett fel rám. A nap folyamán többször szoptattam, úgy gondolom, hogy ennek köszönhetem, hogy életben maradtam. A fiam nem sokkal később meghalt."

Taoka gyereke augusztus 28-án vesztette életét, az anyja meggyőződése szerint azért, mert az anyatejjel a sugárzást is átadta neki. A villamoson, amelyen utaztak, csak tízen maradtak életben.

A katonák, akik ledobták az atombombát Hirosimára. Középen áll Paul Tibbets ezredes, aki édesanyjáról nevezte el a végzetes fegyvert szállító repülőgépet, az Enola GaytForrás: AFP/Stf

Millió Celsius-fok a városban

A Hirosimára dobott bomba egyszerűbb volt, mint a később Nagaszakit elpusztító Fat Man, de ez nem azt jelenti, hogy kisebb rombolást hozott. A robbanás epicentrumában több millió Celsius-fokos hőmérséklet uralkodott, a levegő felgyulladt.

A város épületeinek 70%-a azonnal megsemmisült, és a robbanás következtében 66 ezer ember rögtön életét vesztette.

Az összes áldozat 60%-a elégett a robbanásban vagy az azt követő hőhullámban, a többiekkel a lehulló törmelékek, égési sérüléseik vagy a radioaktív sugárzás okozta betegségek végeztek.

Paul Tibbets ezredes az Enola Gay pilótafülkéjében, közvetlenül az előtt, hogy a B-29 bombázó felszállt Tinian katonai repteréről a világtörténelem első atomtámadásáraForrás: Origo

Majdnem egy egész iskola odaveszett

"Úgy tűnt, hogy a város egy pillanat alatt eltűnt a föld színéről. A ruháim rongyokban lógtak rólam a hőhullámtól. A tarkóm, a hátam és a végtagjaim megégtek.  A bőröm lehámlott, és csak úgy lógott le a húsomról” – nyilatkozta a Hibakusa hangjai című, a túlélők történeteit elmesélő kezdeményezésnek Akihiro Takahasi, aki 14 éves volt a tragédia idején, és a központtól 1,4 kilométerre, egy iskolaudvaron állt a társaival.

Thomas Ferebee, az Enola Gay bombázótisztje, aki Hirosima felett kioldotta az uránbombátForrás: Wikimedia Commons

„Rögtön nyugat felé indultam, mert arra laktunk a családommal. Az egyik barátommal a folyó mentén indultunk el, útközben rengeteg áldozatot láttunk. Volt egy férfi, akinek a felsőtestéről leolvadt a bőr, és egy nő, akinek eltűntek a szemgolyói.” Takahasi megmenekült, de másfél éven keresztül orvosi ellátásra szorult. Hatvan iskolatársa közül csak tízen élték túl a tragédiát.

Az "Enola Gay" fedélzetéről készített felvétel a Hirosimára ledobott atombomba robbanásárólForrás: Wikimedia Commons
A nukleáris robbanások következményei
Az atomtámadás egészségügyi következményeit négy stádiumra oszthatjuk. A hirosimai tragédia során az áldozatok legnagyobb része az első szakaszban hunyt el: néhány hét alatt a robbanás közvetlen következményei, az égési sérülések vagy a nagy dózisú sugárfertőzés végzett velük. A második stádium 10-12 héttel követte a tragédiát, ekkor az ionizáló sugárzás okozta szövődményekbe haltak bele a legtöbben. A késői, harmadik szakasz a 13-20. hétig tartott, ekkor javulás mutatkozott a tragédiát túlélt emberek állapotában. A késleltetett stádiumban azonban még visszatérhettek a tünetek: a korábbi sérülések okozta komplikációk és a későbbi, sugárzástól kialakult daganatos megbetegedések és egyéb szervi elváltozások képében. Bár több túlélő szép kort megélt, életük betegeskedéssel telt, és túlnyomó többségük az atombomba okozta betegségekbe halt bele.

A radioaktív fekete eső

Azok sem menekültek meg, akiket a robbanás közvetlenül nem érintett: fél órával később fekete eső hullott a város északnyugati részére, amely port, törmelékeket és radioaktív részecskéket hozott magával.

Maszkkal védik magukat a hirosimai gyerekek a sugárzás ellen 1948-ban, három évvel az atombomba pusztítása utánForrás: AFP/Stf

Nem hitték el, hogy atombombát dobtak le

A japán kormány először nem hitte, hogy atombombáról lenne szó – úgy gondolták, hogy egy korábbiaknál erősebb, pusztítóbb pokolgépet dobtak a városra, mert

eleinte biztosak voltak benne, hogy az Egyesült Államok még nem tudott kész atombombát előállítani. 

Csak akkor tudták meg, mi is történt valójában, amikor 16 órával a tragédia után Truman bejelentette az amerikai közvéleménynek az atomtámadást.

Truman amerikai elnök (középen) a potsdami konferencián döntött az atombomba bevetésérőlForrás: AFP

A hír hallatán a japán kabinet azonnal felállította az Atombomba Ellenintézkedési Bizottságot, és a katonaság kivonult Hirosimába, hogy megvizsgálják a pusztítást.

A robbanás okozta gombafelhő Hirosima felettForrás: Origo

Sokan eltitkolják, hogy túlélők

A hibakusa (ami robbanást átélt embereket jelent japánul) túlélők 1957-től állami orvosi ellátást és támogatást kaptak, de a helyzetük korántsem volt egyszerű.

Egy 2014-es felmérés szerint összesen 192 719-en vannak még ma is,

1%-uk pedig most is a sugárzás okozta betegségekben szenved. A támogatások ellenére sokan még így sem szívesen vállalják nyilvánosan, hogy a túlélők közé tartoznak: Japánban ugyanis rengeteg hibakusát diszkrimináltak, mert attól féltek, hogy betegségük fertőző és öröklődő.  Ezért sokszor még a túlélők gyermekei is nehezen találnak munkát maguknak. Még nehezebb azoknak a keveseknek a sorsa, akik mind a hirosimai, mind a nagaszaki atomtámadást átélték: őket nidzsu hibakusának hívják. Összesen 165 ilyen túlélőről tudunk.

A hirosimai atomtámadásból visszatérő Enola Gay bombázó landol Tinian repterén a hirosimai bombázás utánForrás: Origo

A férfi, aki mindkét atombombánál erősebb volt

Közülük is különlegesen szerencsés túlélőnek számít Jamagucsi Cutomu,

aki mindkét robbanásnál az epicentrum 3 kilométeres sugarán belül volt.

Hirosimában éppen üzleti úton volt a Mitsubishi Heavy Industries megbízásából, az atomrobbanás átmenetileg megvakította, fél fülére megsüketítette, és a felsőtestének nagy részéről leégette a bőrt.

Jamagucsi Cutomu, aki a hirosimai és nagaszaki bombázást is túlélte. 93 évesen halt meg gyomorrákban, amely valószínűleg az atombomba okozta sugárzás következménye voltForrás: AFP/Jiji Press

A fiatal mérnök az orvosi ellátás után rögtön hazasietett – Nagaszakiba, amelyre augusztus 9-én dobták le a Fat Man nevű plutóniumbombát. A tragédia idején Jamagucsi éppen a főnökének számolt be a hirosimai pusztításról. Azt hittem, a gombafelhő követett engem Hirosimából  – mondta el az Independentnek 2009-ben, egy évvel a halála előtt. 2010-ben, 93 évesen hunyt el gyomorrákban, amely valószínűleg a két atombomba sugárzásának volt a következménye. Hogy elkerülje a hibakusák elleni diszkriminációt, hosszú évtizedekig ő sem jelentette be hivatalosan, hogy mindkét tragédiát túlélte, csak utolsó éveiben döntött úgy, hogy felvállalja a vele történteket.

Az atomrobbanás epicentruma Hirosimában napjainkban, a mementóként megőrzött Atombomba-dóm romjávalForrás: Wikimedia Commons

A családja is megsínylette a pusztító tragédiát: a felesége 88 évesen hunyt el vese- és májrákban, a fia 59 évesen halt meg szintén daganatos megbetegedés következtében, és két leánya is rengeteget betegeskedik.

Nagaszaki az 1945. augusztus 9-ei bombázás utánForrás: Roger-Viollet/Collection Roger-Viollet

A világnak nincs szüksége egy harmadik atombombára

Jamagucsi végül azért döntött úgy, hogy a nyilvánosság előtt is felvállalja, hogy ő is nidzsu hibakusa, mert aggasztja az atomfegyverek jelenlegi helyzete. Hetven évvel az atombombák bevetése után csak

az Egyesült Államoknak legalább 8000 aktív robbanófeje van,

mindegyikük legalább hússzor akkora pusztításra képes, mint a Hirosimára és a Nagaszakira ledobott bombák. "Nem értem, miért nem fogják fel, mekkora kínokat okoznak az atombombák – mondta el Jamagucsi az Independentnek. – Két atomtámadást már túléltem, és nem szeretném, ha egy harmadikkal is szembe kellene néznem."