Feltámadt a kereszt a félhold ellen

2015.08.15. 22:20

1096. augusztus 15-én, a Jeruzsálem visszafoglalásáért II. Orbán pápa áldásával hadba szálló egyesített európai lovagi sereg megindulásával kezdődött el az a két évszázadig tartó időszak, amelyet az egyetemes történelem a keresztes háborúk koraként ismer.

Az iszlám és a próféta nevében

Mohamed próféta 632. június 8-án bekövetkezett halála után,

az első kalifák idején vette kezdetét a dzsihád, a szent háború,

amelyet – deklaráltan - a hitetlenek ellen, és a próféta tanításának terjesztéséért kellett vívnia az igazhitűeknek.

A keresztesháborúk új szakaszt írtak az emberiség egyetemes történetébeForrás: Origo

Mohamed tanítása szerint az iszlám Istennek Gábriel arkangyal útján sugalmazott harmadik, egyben utolsó és legtökéletesebb kinyilatkoztatása, amely az Ó – és Újszövetség tanain alapuló, de azokat meghaladó tanítás.

A zsidókat és a keresztényeket tehát a „könyv népének” ( Ahl-al-Kitab), de nem az igaz hit követőinek kell tekinteni.

Az iszlám szent könyve, a KoránForrás: Wikimedia Commons

Az iszlám hagyomány szerint a próféta halála előtt, 631-ben felszólította a „könyv népeit”, hogy térjenek meg az egyetlen és igaz kinyilatkoztatáshoz. A dzsihád, az iszlám igazságáról való meggyőzés, - amelynek békés vagy fegyveres érvényesítése mind a mai napig vita tárgya a különböző iszlám irányzatok között -,

a korai időszakban egyértelműen a hit fegyveres terjesztését (is) jelentette.  

Mohamed próféta Gábriel arkangyallal, 16. századi perzsa miniatúránForrás: Wikimedia Commons

Az iszlám 7.-8. századi terjeszkedésnek azonban nem csupán vallási- ideológiai, hanem nagyon is kézzelfogható hatalmi-politikai indítékai voltak. A dzsihád az új vallás követőinek egyben tartását, és az egymással is rivalizáló arab törzsek közötti egység megteremtését célozta. Amikor Mohamed elhunyt, követői közül az általa személyesen kijelölt helyettese, Abu-Bakr vette át a helyét.

A korán egy díszes kézzel festett lapja a 16. századbólForrás: Wikimedia Commons

 Az első kalifáknak, mint az iszlám védelmezőinek vitathatatlan tekintélye tette lehetővé azt, hogy néhány év alatt az új vallás zászlaja alatt egyesítsék az Arab-félsziget törzseit.  Az iszlám terjeszkedés az első években az Arab-félszigetről húzódott át az akkor még bizánci fennhatóság alatt álló Közel-Keletre, majd később  Észak-Afrikára.

Az Al-Aksza mecset Jeruzsálemben. Jeruzsálemet Omár kalifa foglalta el 638-banForrás: AFP/Ahmad Gharabli

A második kalifa, Omár 638-ban bevette Jeruzsálemet, amelynek visszaszerzési vágya volt a későbbi keresztes háborúk fő motívuma.

Megtörik a félhold győzelmes terjeszkedése

A 8. századra megerősödő bagdadi kalifátus sorra elfoglalta Bizánc, az egykori kelet-római birodalom provinciáit alkotó levantei területeket.

Az iszlám Észak-Afrikából benyomult az európai kontinensre is,

és megszállta az Ibériai-félsziget jelentős részét. Úgy tűnt, hogy a próféta zöld zászlaja alatt nyomuló muszlim seregek rövidesen elözönlik egész Nyugat-Európát.

A szaracénokon győzedelmeskedő Martell Károly síremlékeForrás: Wikimedia Commons

A diadalmas előrenyomulásnak 732-ben a poiters-i csata vetett véget, ahol Martell Károly egyesített frank hadereje megsemmisítő vereséget mért az ibériai szaracén seregre, de Európából nem sikerült kiszorítani az „igaz hit” harcosait.

A kalifátus fennhatósága alá került területeken jelentős számú keresztény és zsidó élt. 

Mint az „írás népeinek”, a vallási fejadó (dzsizja) megfizetése ellenében kezdetben biztosították számukra hitük szabad gyakorlását.

Az iszlám a kereszténykret és a zsidókra int a "könyv népére" tekint, de kizárólag saját magát tekinti az igaz hit letéteményesénekForrás: AFP/Chandan Khanna

Hakem kalifa alatt (uralkodott 996 és 1021 között) azonban megváltozott a helyzet. Hakem megszüntette az addigi viszonylagos vallási toleranciát, és üldözni kezdte a keresztényeket, valamint a zsidókat.  A kalifa azt vallotta, hogy az „igazhitűek” büntetlenül megölhetik a más valláson lévőket, mindez pedig véres pogromokhoz vezetett.

A 11. század derekán Európát megosztotta a pápa és a német-római császár közötti invesztitúra viszálykodásForrás: Origo

Noha Hakem megmérgezése után megszűntek a keresztény és zsidóüldözések, a Vatikánban és az európai udvarokban egyre inkább érlelődni kezdett az az elhatározás, hogy fegyveresen kell letörni a „pogányok” terjeszkedését. A 11. század derekára kiteljesedő invesztitúra-hadakozások, illetve az 1054-ben bekövetkezett első egyházszakadás miatt sem a Vatikán, sem pedig az egymással rivalizáló uralkodók nem voltak képesek átfogó hadjáratra a kalifátus ellen.

Újabb veszély; szeldzsukok a láthatáron

A 11. század végére egy újonnan iszlamizálódott közép-ázsiai népcsoport, a szeldzsuk törökök meghódítják a bagdadi kalifátus legjelentősebb területeit, és már közvetlenül Bizáncot veszélyeztetik.

I. Alexiosz császár egykorú bizánci portréjaForrás: Wikimedia Commons

Romanosz Diogenész bizánci császár hadba vonult a határait fenyegető szeldzsukok ellen,

de serege az 1071. évi manzikerti csatában megsemmisítő vereséget szenvedett.

Utóda, az 1087-ben trónra lépett I. Alexiosz, felismerve hogy a meggyengült és jelentősen összezsugorodott Bizánci Birodalom egyedül már nem lesz képes  az iszlám hadak feltartóztatására, segítséget kért VII. Gergely pápától, akit azonban éppen lefoglalt a német-római császárral folytatott küzdelme.

II. Orbán pápa hirdette meg az első keresztes hadjáratotForrás: Wikimedia Commons

Végül mégsem bizonyul hiábavalónak I. Alexiosz diplomáciája, ugyanis II. Orbán pápa éppen a bizánci császár segítségkérésére hivatkozva hirdette meg az első keresztes hadjáratot.

Aki a Szentföldért harcol, örök bűnbocsánatot nyer

Az első keresztes háború közvetlen előzménye a pápa által Clermont-ba összehívott zsinat volt. Noha a több mint 300 egyházi méltóság részvételével 1095. november 16. és 28. között megtartott zsinatnak nem csak a Szentföld felszabadítása volt a tárgya, de kétség kívül II. Orbán november 27-i bejelentése tette világtörténelmi jelentőségűvé az egyházi tanácskozást.

November 27-e ködös, borongós keddi napján – hála a korábban kiszivárgott hírnek, miszerint a szentatya nagy jelentőségű bejelentést tesz –

hatalmas, egyházfikból, nemesekből és közrendűekből álló tömeg gyűlt össze a város keleti kapuja előtti mezőn,

ahol a pápa trónját felállították. II. Orbán nagyhatású beszédben jelentette be, hogy a keleti „keresztény testvérek” segítséget kértek az őket fenyegető szeldzsuk-törökök ellen.

II. Orbán pápa emlékműveForrás: Wikimedia Commons

Az egyházfő ezután a Szent Városról, Jeruzsálemről beszélt, amelyet a „pogányok” tartanak megszállva, megakadályozva, hogy a hívők üdvösségükért Jézus Krisztus városába zarándokolhassanak.

Majd ezt követően minden hívőt felszólított, hogy nyújtson segítséget keleti testvéreinek,

és szálljon szembe a kereszténység ellenségeivel. Bejelentette továbbá, hogy mindenki, aki részt vesz Jeruzsálem felszabadításában és elesik a harcban, már előre bűnbocsánatot és feloldozást nyer.

Bouillon Gottfried (a képen középen) egy középkori kódex ábrázolásábanForrás: Wikimedia Commons

A pápa beszéde eksztatikus hatású volt; a tömeg egy emberként kiáltotta a szállóigévé lett  „Deus le volt!  – „Isten akarja!” mondatot,

amelyet később  a templomos lovagok kiáltottak minden csatakezdésük előtt.

Valahonnan előkerült egy vörös posztódarab, amelyből a tömeg kereszteket tépdesett, és azt a mellükre tűzték.  A sokadalom II. Orbán áldása után oszlott szét.

Keresztes zászlót lobogtat a szél Jeruzsálem falain

A négy seregbe csoportosult, elsősorban frank, burgundi és normann lovagokból álló keresztes had  919 évvel ezelőtt, 1096 augusztus 15-én II. Orbán pápa áldásával  szállt hadba. A lovagokat Bouillon Gottfried, Tarantói Bohemund, Vermandois-i Hugó és Rajmund toulouse-i gróf vezette a csatába.

Bouillon Gottfried lovagjai között. Delacroix festményeForrás: Wikimedia Commons

A keresztes had  különböző útvonalakon, - többek között a Magyar Királyság területét is érintve – jutott el a Szentföldre. 

A kereszteseknek útközben meggyűlt a bajuk a bizánci császárral is, így csak 1097 májusában vonultak tovább Konstantinápoly falai alól. Elfoglalták a bizánci fővárost leginkább fenyegető Nikaiát, majd Dorylaeumnál legyőzték I. Kilidzs Arszlán szultán szeldzsuk hadait.

1097. július 2-án bevették Antiokhiát, a város muszlim népességét lemészárolták.

Jeruzsálemet 1099 július 15-én vették be a keresztes lovagokForrás: Origo

A továbbvonulást megnehezítette, hogy a falak alá érkezett Antiokhia felmentésére Kerguba emír serege, így a korábbi ostromlók ostromoltakká váltak, de végül felülkerekedtek a török hadakon. A túlerővel szembeni győzelmüket isteni beavatkozásnak, illetve a városban megtalált, és a monda szerint Krisztus szívét átdöfő Longinus-dárda csodatévő erejének tudták be.

Longinus átdöfi Krisztust, Fra Angelico 1440-ből származó freskóján. A lovagok a dárdahegy mágikus hatásának tulajdonították Jeruzsálem sikeres bevételétForrás: Wikimedia Commons

A lovagi had 1099. június 9-én zárta körül Jeruzsálemet. Az ostrom vontatottan haladt, de azután, hogy genovai hajók újabb ostromgépeket és tornyokat hoztak,

1099 július 15-én, gyilkos kézitusát követőena lovagok bevették a jeruzsálemi várat.

A város felmentésére elkésve érkező kalifa hadseregét pedig Aszkalónnál tönkreverték.

Jeruzsálem óvárosaForrás: Wikimedia Commons

A Szent Város első keresztény királyának Bouillon Gottfriedet választották meg, aki azonban szerénységből visszautasította a királyi címet, és magát csak a „szent sír ügyvivőjének” engedte szólítani. Jeruzsálem elfoglalásával új korszak, a két évszázadig tartó keresztes háborúk kora vette kezdetét.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK