Nem kell drog a módosult tudatállapothoz

2015.08.19. 14:21

Szörnyek, torz alakzatok, rokonok arcvonásai. Többek között ezek jelennek meg előttünk, ha egy velünk szemben ülő ember szemébe bámulunk 10 percen keresztül – állítja egy kutatás. A hatás hasonlít a kábítószerekéhez.

Egy olasz pszichológus, Giovanni Caputo (University of Urbino) rájött, hogyan lehet drogok használata nélkül módosult tudatállapotot elérni. A kutató megkért 20 fiatal önkéntest (többségében nőt) hogy üljenek egymással szembe, egy gyengén megvilágított szobában. A fényerősség elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az alanyok kivegyék egymás arcvonásait, a megfelelő színérzékelést azonban nem tette lehetővé.

Ezt követően 10 percen keresztül kellett az önkénteseknek folyamatosan egymás szemébe nézniük. Ez a végtelenül egyszerű művelet furcsa, „testen kívüli élményeket” produkált a résztvevőknél. Hallucinációkat láttak szörnyalakokról, elhunyt hozzátartozókról, de olyan is előfordult, hogy saját arcukat látták a partner arcában.

Forrás: Deviantart\StooStock

Kiszakadni a valóságból

Kontrollcsoportként 20 főt kértek arra, hogy 10 percig bámuljanak egy ugyancsak gyengén megvilágított szobában. Az egyetlen különbség annyi volt, hogy ők nem egy másik emberrel, hanem egy üres fallal néztek farkasszemet. Az érintetteket nem avatták be a kísérlet lényegébe, csupán annyit közöltek velük, hogy az egész összefüggésben van a „nyitott szemmel végzett meditációval”.

A tíz perc letelte után mindkét csoport tagjait arra kérték, hogy töltsenek ki olyan kérdőíveket, amelyek a kísérlet közben és után átélt élményekre koncentrálnak. Az egyik kérdéssor arra fókuszált, hogy a teszt alatt az önkéntesek milyen disszociatív tüneteket tapasztaltak.

A pszichológiában disszociációnak nevezzük azt az érzést, amikor az egyén nincs kapcsolatban a saját testével, vagy akár az idővel és a térrel. Az ekkor tapasztalt pszichológiai szimptómák rendkívül változatosak: emlékezetkiesés léphet fel, megváltozik a színlátás, vagy például olyan érzés tör az emberre mintha a világ nem lenne valódi. Ezeket a tapasztalatokat kiválthatja valami trauma, alkohol, kábítószer (LSD, ketamin) és most úgy tűnik, az arc bámulása is.

Forrás: SCANPIX/Johan Strindberg

Ami a másik kérdéssort illeti, itt arra kérdeztek rá, hogy az önkéntesek mit láttak a partner arcában, vagy a saját arcukban (a kontroll csoportnál).

Ismerős és ismeretlen arcok kavalkádja

A Psychiatry Research című szakfolyóiratban megjelent tanulmány arról számolt be, hogy a szembámuló csoport pontszámai mindkét kérdőívben felülmúlták a kontrollcsoportét – előbbieknél jelentősebben módosult a vizuális észlelés, és a mentális állapot.

A disszociatív állapotokat mérő tesztben a legmagasabb pontszámot a szín- és hangérzékelés módosulása, illetve a tér és idő észlelésének megváltozása kapta. Az arccal kapcsolatos kérdőívben a szembámulók 90 százaléka számolt be arról, hogy deformált arcvonásokat látott, amikor a partnerét nézte. 75 százalékuk szörnyalak megjelenéséről is beszámolt, 50 százalékuk pedig önmaga arcát is meglátta a másikéban. Az önkéntesek 15 százaléka a rokonát is felfedezni vélte a vele szemben ülőben” - számolt be a kutatás eredményeiről blogjában dr. Christian Jarrett neurológus, valamint a Science Alert tudományos portál.  

Egy korábbi kutatás tapasztalatai

A mostani kutatás emlékeztetett egy 2010-es, szintén Caputóhoz köthető publikációhoz. Az „Idegen arc a tükörben” című tanulmányban résztvevő személyeknek (szám szerint 50-nek) a saját tükörképüket kellett bámulniuk 10 percen keresztül.

Forrás: Flickr/Joe Skinner Photography

A tapasztalt élmények az új kutatásban leírtakhoz hasonlítottak: elhunyt és élő hozzátartozók arca jelent meg a szemlélő arca helyén, állatok, szörnyek ábrázata bukkant fel a tükörben. Emocionálisan az élmények mind az 50 résztvevőben mély nyomot hagytak. Ami jelentős különbségnek számított, hogy az előbb említett hatások a mostani kutatásban résztvevőknél (tehát az egymás szemébe nézőknél) még erőteljesebben jelentkeztek.

Mi okozhatja az illúziót?

Egyes kutatók szerint a jelenség hátterében az állhat, hogy az idegsejtek (neuronok) nem kapnak elég stimulációt, emiatt pedig működésük lelassul, vagy akár teljesen leblokkol. Ez minden esetben érvényesül, ha valamit mereven figyelünk - észlelésünk egészen addig halványul, míg a kép meg nem változik, nem pislantunk, vagy szemünk akaratlanul nem mozdul meg (mikroszakkád). Ekkor ugyanis stimuláció éri az agyunkat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK