A nemzeti ünnepek sorában történetileg augusztus 20-a a legrégebbi ünnepnapunk, a keresztény magyar államalapítás és Szent István emlékezetének napja. Megítélése történelmi korszakonként változott az éppen uralkodó rendszerek felfogása szerint. 

Az ország oltalmazójának ajánlva

Szent István 1001-es királlyá koronázása után minden évben augusztus 15-én a koronázóvárosban, Székesfehérvárott tartotta meg az országos törvénynapot Nagyboldogasszony napján, amelyet a Szűzanya iránti tiszteletből már az uralkodása idején ünnepnappá nyilvánított.

Augusztus 20-a, Szent István napja a magyarság legrégebbi nemzeti ünnepeForrás: Wikimedia Commons

Amikor a király élete alkonyán, 1032-ben Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát és koronáját, az ünnep mélyebb jelentőséget nyert; a Patrona Hungariae-ről, azaz Magyarország védőasszonyáról való megemlékezés egyben a magyar államiság megünneplését is jelentette.  

Szent István elfogja Gyulát. Az államalapító király ábrázolása a Képes KrónikábanForrás: Wikimedia Commons

A sors különös rendelése, hogy az uralkodó az általa ünneppé tett napon, 1038. augusztus 15-én hunyt el.

Augusztus 20-a és a lovagkirály

Az ünnepnap dátuma még a 11. században I. (Szent) László uralkodása idején (1077–1095) megváltozott.

Szent László hermája a 14. századbólForrás: Origo

A dátumváltás indoka az volt, hogy a lovagkirály VII. Gergely pápa előzetes hozzájárulásával 1083. augusztus 20-án emeltette a székesfehérvári koronázótemplom oltárára azt az ezüstládát, amely a megboldogult uralkodó földi maradványait tartalmazta. 

Az oltárra emelés a középkori egyházi szokásjog szerint az elhunyt de facto szentként történő elismerését jelentette. 

VII. Gergely pápa középkori ábrázolásonForrás: Wikimedia Commons

Ettől kezdve a katolikus világ országaiban István napján szentként emlékeztek meg a magyar államalapítóról, 

attól függetlenül, hogy a kánonjogi eljárás szabályai szerint csak a 17. században, 1686-ban ismerték el a katolikus egyház szentjeként. XI. Ince pápa Buda 1686. szeptember 2-án a töröktől történt visszafoglalásának alkalmából kiadott bullájában azt is elrendelte, hogy a katolikus világ minden évben augusztus 16-án emlékezzen meg a szentté avatott magyar királyról.

XI. Ince pápa, aki 1686-ban formálisan is szentté avatta IstvántForrás: Origo

Egyébként az Anjou-korban I. (Nagy) Lajos uralkodása idején (1342–1382) vált egyházi ünneppé augusztus 20-a, és az is maradt egészen a 18. század végéig.

Mária Terézia tette nemzeti ünneppé

XIV. Benedek pápa 1771-ben felülvizsgálta, és jelentősen lecsökkentette az egyházi ünnepnapok számát. 

A Mária Terézia által alapított Szent István-rend volt a Habsburg Birodalom egyik legmagasabb katonai kitüntetéseForrás: Wikimedia Commons

Szent István napja ekkor került ki a hivatalos egyházi ünnepek nyilvántartásából. 

Ezzel szemben Mária Terézia királynő (uralkodott 1740 és 1780 között), aki különös tiszteletet tanúsított Szent István emléke iránt, nemcsak hogy elrendelte a Szent István-nap újbóli megtartását, hanem királyi pátenssel ő tette meg elsőként nemzeti, azaz állami ünneppé.

Mária Terézia az ünnepnap naptárba vételéről is rendelkezettForrás: Origo

A királynő magyar államalapító iránti nagyrabecsülése azonban nem csak ebben merült ki; 

az ő utasítására hozták vissza Raguzából (ma Dubrovnik, Horvátország) a szent király kézereklyéjét, amely rövid ideig Bécsben volt, majd onnan Budára került.

Dubrovnik látképe, itt őrizték a Szent JobbotForrás: Wikimedia Commons

Ezeken kívül Mária Terézia alapította meg a Magyar Királysághoz kötődő Szent István-rendet is 1764-ben (teljes hivatalos nevén: Ordo Equitum Sancti Stephani Regis Hungariae Apostolici, azaz Szent István Apostoli Magyar Király Lovagrendje), amelynek kitüntetése a Katonai Mária Terézia-rend mellett a Habsburg Birodalom legfontosabb és legmagasabb presztízsű katonai érdemrendje lett.

Ünnep politikai csatározások kereszttüzében

A nemzeti függetlenségi törekvések 19. századi felerősödésével a Szent István-nap jelentősége is felértékelődött, mivel az ország történelmi szuverenitását szimbolizálta.

Szent István megkoronázása. Az államalapító személye a Bach-korszakban veszélyes szimbólumnak számított a bécsi udvar szemébenForrás: Wikimedia Commons

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, a neoabszolutizmus nyomasztó éveiben, amikor a bécsi udvar a Magyar Királyságot a Habsburg Birodalom tartományai közé akarta integrálni, 

minden, a nemzeti függetlenséggel kapcsolatos megemlékezés veszélyes rebelliónak számított Bécs szemében. 

Ferenc József portréja az 1860-as évek elejéről. A neoabszolutizmus éveiben betiltották augusztus 20-a megünneplésétForrás: Origo

Nem véletlen tehát, hogy az úgynevezett Bach-korszakban rendeletileg betiltották az augusztus 20-ai megemlékezéseket. Amikor lassan enyhülni kezdett az elnyomás, 1860-ban ismét lehetőség nyílt augusztus 20-a megünneplésére. Az 1860-as ünnep azonban nemzeti tüntetéssé nőtte ki magát, így az udvar visszakozott, és az 1867-es kiegyezésig tilos volt Szent István napjára emlékezni.

Ferenc József a Szent István-rend ornátusában. Az uralkodó 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánította az ünnepetForrás: Wikimedia Commons

Csak 1867-ben, a Ferenc József királlyá koronázásával megpecsételt osztrák–magyar kibékülés után nyerte el augusztus 20-a ma is ismert fényes külsőségeit. 

1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította a jeles nemzeti ünnepet, 

1905-ben pedig a belügyminiszter rendeletben írta elő a középületek fellobogózását az ünnep alkalmából.

Nagy-Magyarország szimbóluma

A vesztes világháború és forradalmi zűrzavar után az 1920-tól kiépülő és 

az ország kormányzójának nevével fémjelzett Horthy-korszakban augusztus 20-a megünneplése újabb tartalommal bővült ki. 

Az 1920-as trianoni országcsonkítás után a revíziós politika céljaival összhangban Szent István napját egyben mint Nagy-Magyarország napját is ünnepelték.

Szent István-napi körmenet a budai Várban az 1930-as években, Horthy Miklós kormányzó részvételévelForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából a magyar országgyűlés mindkét háza Székesfehérvárott tartott kihelyezett ülést, ahol augusztus 20-át mint István emléknapját és az államalapítás ünnepét a képviselők egyhangú szavazatával törvénybe iktatták. 

Az Eucharisztikus Világkongresszus egyik rendezvénye Budapesten, 1938 augusztusábanForrás: Wikimedia Commons

1938-ban, a jeles évfordulón más nemzetközi eseménynek is otthont adott az ország: az Eucharisztikus Világkongresszusnak. Az évforduló alkalmából a Szent Koronát és a Szent Jobbot különvonaton körbehordták az országban. 

Szent Jobb-körmenet 1938-banForrás: Origo

A Horthy-korszakhoz kapcsolódik az augusztus 20-ai budapesti tűzijáték hagyománya is; 

az első látványos Szent István-napi tűzijátékban 1931-ben gyönyörködhetett a nagyközönség. 

A proletár internacionalizmus nem kedvelte a szenteket

A Szent István-napi ünnepet még a második világháború vérzivataros évei alatt is megtartották, de a háború után, 1945-ben a lopakodó kommunista hatalom nyomására, mint a „reakció szimbólumát”, törölték a nemzeti ünnepek sorából.

Rákosi (középen fehér sapkában) és Farkas Mihály (középen egyenruhában) a kommunista diktatúra két kulcsfigurájaForrás: Fortepan

Egyházi ünnepként még egészen 1947-ig megrendezhették a Szent István-napot, 

a szokásos Szent Jobb-körmenettel együtt. 1948, az úgynevezett fordulat éve, azaz az egypárti diktatúra kiteljesedése után eredeti formáját tekintve felszámolták a kommunisták számára erősen nemzeti tartalmú, ezért gyanúsan „nacionalista” ünnepet. 

A Rákosi-rezsim azonban nem iktatta ki augusztus 20-át, hanem új, "osztályharcos" tartalommal töltötte meg. 

Rákosi Mátyás a Szent István-napot a sovinizmus és a klerikális reakció szimbólumának tekintetteForrás: Fortepan

A pártállami rendszer közjogi alapjait lefektető és az 1936-os sztálini szovjet alkotmány mintájára megalkotott, a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényt 1949. augusztus 20-án léptették hatályba, ezzel 

Szent István napját az alkotmány ünnepévé, egyfajta új, kommunista államalapítási ünneppé tették. 

 

Rákosi-címeres nemzeti lobogó. A diktatúra éveiben augusztus 20-át, az "alkotmány ünnepét" egyfajta új, kommunista államalapítási ünnepé alakították átForrás: Wikimedia Commons

1950-ben a kollektív államfői jogokat gyakorló Elnöki Tanács törvényerejű rendeletével augusztus 20-át a Magyar Népköztársaság hivatalos állami ünnepévé nyilvánította.

Szent István személyében újra egyesült a két keresztény egyház

A Rákosi-korszakot követő, Kádár János személye által szimbolizált puha diktatúra éveiben 

az alkotmánynapi ünnep kereteibe már belefért az államalapítás történelmi jelentőségéről szóló megemlékezés is; 

a szocialista rendszer végnapjaiban pedig több mint negyvenéves szünet után, 1989. augusztus 20-án ismét volt Szent Jobb-körmenet Budapesten.

Kádár János portréja. A Kádár-korszakban már az államalapítás nemzeti-történelmi jelentőségéről is meg lehetett emlékezniForrás: Fortepan

1990, a rendszerváltás éve után a Szent István-napi ünnep visszanyerte eredeti tartalmát. Antall Józsefnek, az első szabadon választott kormány miniszterelnökének előterjesztésére az Országgyűlés 1991. március 5-én – az 1848-as forradalom március 15-ei, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc október 23-ai emléknapjai közül – augusztus 20-át iktatta törvénybe a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepeként.

Az 1990-ben hivatalba lépett szabadon választott kormány miniszterelnöke, Antall JózsefForrás: Wikimedia Commons

A magyar államalapítás millenniumi évében, 2000-ben a budapesti Szent István-bazilikában celebrált ünnepi szentmisén I. Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka, 

az ortodox egyház feje bejelentette, hogy Szent Istvánt a keleti kereszténység is a szentjei közé iktatta. 

Ilyen gesztusra pedig az 1054-es egyházszakadás óta nem volt példa. 

Az államalapító kultikus jobbja

A legenda szerint, amikor 1083-ban Szent László király parancsára felnyitották az államalapító király sírját, 

jobb kezét, amellyel törvényeit aláírta, teljes épségben találták. 

Egy másik 11. századi história arról regél, hogy az István halála utáni trónviszályok idején a fehérvári káptalan döntött a bazilika főhajójában eltemetett holttest kiemeléséről és elrejtéséről, nehogy megbecstelenítsék.

A Szent Jobb 18. századi ábrázolása Pray György történeti művébőlForrás: Wikimedia Commons

Ekkor fedezték fel, hogy az uralkodó jobb kézfeje természetes módon mumifikálódott. 

A kézfejet leválasztották, és a bazilika kincstárában rejtették el, 

ahonnan a kincstárnok eltulajdonította, végül Szent László szerezte vissza az ereklyét. Bárhogy történt is, a Szent István-napi ünnephez szorosan kapcsolódó Szent Jobb-kultusz eredete az 1083-as oltárra emelési eseményre vezethető vissza.

A Szent Jobb a történelmi hagyomány szerint István mumifikálódott kézfejeForrás: Wikimedia Commons

A Szent Jobb tiszteletét még a II. András által kiadott 1222-es Aranybulla iktatta törvénybe. 

A történelmi hagyomány szerint az ereklyét a mongoloktól elszenvedett 1241-es muhi csatavesztés után IV. Béla király menekítette magával Raguzába, ahol először a Lacroma-szigeti (ma Lokrum) bencés kolostorban, a király ideiglenes szálláshelyén őrizték.  

Dubrovnik, az egykori Raguza a háttérben Lokrum (Lacroma) szigetével, ahol a tatárjárás után a hagyomány szerint IV. Béla király tartózkodottForrás: Wikimedia Commons

A török hódoltság alatt Fehérvárról Boszniába került a Szent Jobb, majd 1590 körül került a raguzai dominikánus kolostorba, ahonnan 

1771-ben Mária Terézia királynő parancsára először Bécsbe, majd onnan Budára vitték. 

A Szent Jobbot a Szálasi-kormány parancsára 1945 márciusában a koronázási jelvényekkel együtt Ausztria területére szállították, ahol az amerikaiak birtokába került. 

A Szent István-bazilika látképe a budai Várból, ahol az ereklyét őrzikForrás: Wikimedia Commons

1945 nyarán az Amerikai Katonai Misszió visszahozta Magyarországra az ereklyét, 

így 1945. augusztus 20-án megtarthatták a Szent Jobb-körmenetet. Rákosi betiltotta a körmeneteket, ezért hosszú ideig az ereklyét a Szent István-bazilika páncélszekrényében őrizték.1987-ben került a Paskai László bíboros és esztergomi érsek által felszentelt Szent Jobb-kápolnába, ahol ma is őrzik.