Modern királydráma, sorsdöntő következményekkel

Ion Antonescu marsall, Románia teljhatalmú diktátora (a kép jobb oldalán) az ifjú Mihály királlyal (középen)

1944. augusztus 23-án a román királyi hadsereg váratlanul frontot váltott, és teljes meglepetést okozva átállt a szövetségesekhez. Berlinben, a döbbenet óráiban Adolf Hitler alig akarta elhinni a hírt, hogy legmegbízhatóbbnak tartott fegyvertársa puccsszerűen „elárulta”. A jól szervezett és sikeresen végrehajtott román átállás új fejezetet nyitott a második világháború európai hadszínterének történetében.

A kondukátor végnapjai

A keleti fronton a Vörös Hadsereg 1944. június 22-én megindított elsöprő erejű Bagratyion-hadművelete megrendítő csapást mért a Belorussziába visszaszorult német Közép Hadseregcsoportra.

Ion Antonescu marsall, Románia teljhatalmú diktátora (a kép jobb oldalán) az ifjú Mihály királlyal (középen) Forrás: Wikimedia Commons/Signal

1944. augusztus 20-án pedig a Rogyion Malinovszkij, illetve Fjodor Tolbuhin marsall parancsnoksága alatt álló 2. valamint 3. ukrán front lendült újabb támadásba,

és áttörte a Hans Freissner vezérezredes által vezényelt, német–román erőkből álló Dél-ukrajnai Hadseregcsoport vonalát.

Rogyion Malinovszkij a Szovjetunió marsallja, és a 2. Ukrán Front parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

A jelentős túlerőben lévő szovjet hadseregcsoportok már a támadás napján szétszórták a 3. és 4. román hadsereg magasabb egységeit, augusztus 21-én pedig majdnem teljesen bekerítették a 6., illetve 8. német tábori hadseregeket,

és kijutottak a stratégiai fontosságú Iasi–Chisinau vonalra, hogy onnan a ploesti olajmezők, és a főváros, Bukarest irányában nyomuljanak tovább.

Fjodor Tolbuhin marsall, a 3. ukrán front parancsnoka Forrás: Origo

Ion Antonescu marsall, a „kondukátor”, Románia teljhatalmú diktátora a válságosra fordult fronthelyzet miatt augusztus 22-én rendkívüli minisztertanácsot hívott egybe,

ahol kormányával megszavaztatta a háború további folytatását,

és a hátországban lévő seregtestek hadszíntérre vezénylését.

Hans Freissner vezérezredes, a Dél-ukrajnai Hadseregcsoport főparancsnoka Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A kormányülés után bejelentkezett I. Mihály királyhoz, hogy személyesen tájékoztassa az uralkodót kormánya döntéseiről.

A király másnap, augusztus 23-án délután 16 órára adta meg az audiencia időpontját.

Antonescu azt tervezte, hogy a kihallgatás után azonnal a frontra repül, Freissner vezérezredes főhadiszállására. Ekkor még aligha sejthette, hogy augusztus 23. lesz hosszú politikai és katonai pályafutásának utolsó napja.

Drámai pillanatok a királyi palotában

Augusztus 23. fülledten meleg délutánján Ion Antonescu – akit Adolf Hitler a Harmadik Birodalommal szövetséges országok vezetői közül egyedüliként tüntetett ki bizalmas barátságával –, hatalma teljes tudatában és mit sem sejtve érkezett meg a bukaresti királyi palotához.

I. Mihály azonnal, négyszemközti megbeszélésen fogadta a dolgozószobájában Románia teljhatalmú urát.

Hitler és Antonescu (Hitler mellett, felemelt karral) 1941. októberi müncheni találkozója. Hitler a románokat tartotta a legmegbízhatóbb szövetségesének Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A fiatal király nem sokat teketóriázott, hanem egyből a „kondukátornak” szegezte a kérdést,

hajlandó-e elfogadni Románia megmentése érdekében a szövetségesekhez intézett fegyverszüneti kérelmet. A megdöbbent Antonescu elvörösödve pattant fel, és kijelentette, hogy amit a király kér, az nyílt árulás.

Az Antonescut megbuktató és Románia kiugrását levezénylő I. Mihály király Forrás:Wikimedia Commons

Az ekként rövidre sikeredett audiencia után Antonescu sarkon fordult, és sietősen távozni akart a palotából. A lépcsőházban azonban Ion Stricea tábornok, a királyi testőrség parancsnoka toppant elé egy szakasz felfegyverzett katonával, és közölte, hogy a király nevében letartóztatják.

A „kondukátor” 1940. szeptember 4-től tartó teljhatalma ezzel véget ért.

Nem úgy ment azt átállás Bukarestben, mint októberben Budapesten

Antonescu letartóztatása után felgyorsultak az események. Igazság szerint a román diplomácia már 1943 novemberétől titkos tárgyalásokat folytatott a szövetséges hatalmakkal a háborúból való kiválás feltételeit puhatolva.

Antonescu (a kép bal szélén) Codreanuval, a hírhedt Vasgárda alapítójával egy 1935-ben készült felvételen Forrás: Wikimedia Commons

Amíg azonban Budapesten a Kállay-kormány csak és kizárólag a nyugati szövetségesekkel tartotta elképzelhetőnek a béketapogatózásokat,

a jóval pragmatikusabb román külpolitika e lépéseket megtette Moszkva irányába is,

sőt, 1944 januárjától – amikor az előző év végi teheráni konferencián eldőlt, hogy Kelet-Európa szovjet befolyás alá kerül – a bukaresti diplomácia már elsősorban a szovjet vonalra koncentrált. A románok abban is jóval ügyesebbnek bizonyultak Budapestnél, hogy béketapogatózásaikat sikerült teljes titokban tartaniuk a németek előtt, ezzel szemben Kállay Miklós miniszterelnök sete-suta tárgyalási kísérleteiről a német hírszerzés szinte azonnal mindent megtudott, ami végül is 1944. március 19-én Magyarország megszállásához vezetett.

Kállay Miklós kormánya. A miniszterelnök (középen) a háborúból való óvatos kifarolás politikáját képviselte, sikertelenül Forrás: Wikimedia Commons

Sztálin igencsak neheztelt a románokra – talán rájuk a legjobban az összes, a németekkel szövetségben és a Szovjetunióval hadban álló nemzetek közül –, mert országával szemben a háború első napjától, 1941. június 22-től hadban álltak, és német segítséggel visszavették a szovjetektől Moldáviát, illetve megszállták Odessza térségét.

Sztálin Berijával, az NKVD hírhedt főnökével. A szovjet diktátor nem kedvelte a Hitler szövetségesei közül a legnagyobb haderővel a Szovjetunióra támadó románokat, de kiegyezett velük Forrás: Origo

A titkos tárgyalásokon azonban 1944 júniusára sikerült egyezségre jutni: a király hatalomban marad, és noha Moldáviát ki kell majd üríteniük, visszakapják az 1940-es második bécsi döntéssel Magyarországnak juttatott Észak-Erdélyt, valamint a bolgár fennhatóság alatt álló Dél-Dobrudzsát.

Az előzetes megállapodásban azt is rögzítették, hogy az átállás időpontja 1944. augusztus 26. lesz.

Az augusztus 20 után felgyorsult események miatt azonban az átállást három nappal korábbra hozták.

A németek bombáztak, a románok hadat üzentek

Visszatérve az augusztus 23-i eseményekhez, alig két órával Antonescu letartóztatása után, este 18 órára a külügyminisztériumba kérették a Harmadik Birodalom bukaresti nagykövetét. Az elképedt Manfred Killinger nagykövet szó szerint köpni-nyelni nem tudott, amikor közölték vele, hogy Románia fegyverszünetet köt.

Ion Antonescu, a "kondukátor", Románia teljhatalmú diktátora 1940 és 1944 között Forrás: Wikimedia Commons

Mindeközben a király által kinevezett Constantin Sanatescu vezérezredes katonai kabinetje sem tétlenkedett,

a tábornok parancsára lezárták a fővárosba vezető utakat, és katonai erővel biztosították Bukarest stratégiai fontosságú csomópontjait,

a kormányépületeket és a rádiót. A csapatokhoz kiküldött parancsot sem szabotálták el – mint azt október 15-én tette néhány „derék” magyar vezérkari tiszt Horthy kormányzó hadparancsával –, és a kapott utasítás szerint a román fegyveres erők azonnal szembefordultak a németekkel.

Este 22 órakor Mihály király rádiószózatot intézett a néphez, és bejelentette, hogy Románia fegyverszünetet köt, és átáll a szövetségesekhez. Berlinben Hitlert valósággal leforrázta ez a hír. A Führernek – nem úgy, mint a magyarokkal esetében –, sejtelme sem volt a „legmegbízhatóbb szövetséges” kulisszák mögötti diplomáciájáról; a román átállás így teljesen váratlanul érte.

Éktelen haragjában parancsot adott, hogy a Luftwaffe intézzen bombatámadást a román főváros ellen,

és a bukaresti „lázadó bandát” azonnal tartóztassák le.

Heinkel He-111 típusú német közepes bombázók bevetésen Forrás: Bundesarchiv

Másnap, augusztus 24-én Heinkel He-111 típusú német közepes bombázókból álló kötelék tejesítette is a Führer parancsát. Túl sok kárt nem tettek,

viszont ez olaj volt a tűzre, mert a bombázás a még ingadozó katonai parancsnokokat is a németek ellen fordította.

A német légitámadást ürügyként felhasználva I. Mihály augusztus 25-én nyíltan is hadat üzent a Harmadik Birodalomnak. A „lázadó banda” eltávolításának nem volt semmilyen realitása, a frontvonalon körbezárt, élet-halál harcot vívó német csapatoknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy bukaresti büntetőexpedíciót szervezzenek.

Az egykori román uralkodó, I. Mihály ma, 94 évesen is jó egészségnek örvend Forrás: Wikimedia Commons

Mihály már augusztus 23-án parancsot adott a 3., illetve 4. román hadseregnek, hogy kezdjék meg a felkészülést a hőn áhított cél, Észak-Erdély visszafoglalására. E hadseregek szeptember 6-tól a 2. ukrán front alárendeltségében vettek részt a Magyarország területére áttolódott további harcokban. A románok számára az átállás teljes sikerrel végződött.

Az átállás következményei a magyar politikára

Alig három nappal a romániai kiugrás után, augusztus 26-án

az Úz és Csobányos völgyében első alkalommal léptek szovjet csapatok magyar területre,

nyomukban az Észak-Erdély visszaszerzéséért lihegő újdonsült szövetségeseikkel. A román átállás ugyanolyan váratlan hírként robbant Budapesten, mint Berlinben.

Horthy Miklós kormányzó a román kiugrás hírére csapta el a Sztójay-kormányt Forrás: Wikimedia Commons

A romániai pálfordulásnak sajátos, kettős hatása volt a magyar politikára,

egyrészt felgyorsította a kiugrás előkészületeit, másrészt a hadvezetőség minden tartalékot mozgósított Erdély és a magyar határok védelmére. Horthy kormányzó, a helytartói feladatokat ellátó Veesenmayer német követ és „teljhatalmú birodalmi megbízott” fenyegetőzéseit figyelmen kívül hagyva augusztus 29-én elcsapta a németeket mindenben kiszolgáló Sztójay-kormányt, és közeli hívét, Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnökké.

Lakatos Géza vezérezredes miniszterelnökként azt a feladatot kapta Horthytól, hogy minél előbb vezesse ki az országot a háborúból Forrás: Origo

A koronatanács (a kormányzó személyével kibővített minisztertanács) úgy döntött, hogy Romániának hadat üzenve

megpróbálják még az oroszok előtt elérni a dél-erdélyi átjárókat, és a szorosok lezárásával biztosítani a magyar határt.

A hadműveletet szeptember 5-én Kolozsvár és Torda térségéből a 2. magyar hadsereg kezdte meg, de a szovjet előretörés hírére a csapatokat szeptember 8-án a Maros és az Aranyos vonalára rendelték vissza, védelemre.

A szeptember 13-án kibontakozó tordai csatában a honvéd haderő kitűnő helytállása megakadályozta Kolozsvár térségében a Székelyföldről visszavonuló erők elvágását.

Az ezzel egyidejűleg Arad irányában kiteljesedő magyar offenzíva elől a románok visszavonultak. Az 1. magyar páncéloshadosztály alakulatai szeptember 13-án bevonultak Aradra, ahol virágesővel fogadták a honvédeket.

A tordai offenzíva fényes, de csak átmenetinek bizonyult magyar győzelem volt Forrás: WW2

A magyar offenzíva elérte Tordát, és egészen Nagyenyed északi határáig jutott ki, a jelentős túlerőben lévő román haderőt megfutamítva.

A nyomasztó létszámbeli és technikai fölényben lévő szovjet erők feltartóztatására azonban nem volt reális esély, Horthy kormányzónak pedig nem sikerült I. Mihály kiugrásának megismétlése: Magyarország 1944. október 15. után még fél évig tartó pusztító harcok színterévé vált.